Gimis sztori 2

Másnap büszkén, mondhatnám álló szerszámmal mentem a suliba, és vártam a találkozót a lányokkal. Nem futottunk össze a nagyszünetig.
– Sziasztok! Hogy vagytok? – és jött a válasz, ami nem egészen az volt, amire számítottam.
– Szia! Kösz, szarul! Töri dogánk lesz, és semmit nem tudunk.Vártam volna valami, „még mindig bizsergek….., vagy mikor jössz fel megint….” jellegű reakciót, de semmi hasonló nem hangzott el. Most mit lehet erre mondani? Én voltam az éretlen, ha beszélhetünk róla, azt nem nekem kell kezdeményeznem. Próbáltam valami elkeseredett kísérletet tenni arra, hogy gyorsan vegyük át a tananyagot, vagy ilyesmi, de fakó közöny fogadta az ötletem. Juli és Évi is annyira enervált volt, hogy szinte kezdtem kételkedni az eseményekben. Lehetséges, hogy én ezzel a két lánnyal keféltem át a péntek délutánt? Lehetséges, hogy már hétfőn szóba sem kerül ez? Arra gondoltam, hogy a kaland csak nekem volt ilyen különleges. Nekik, ez az eksön annyi volt, mint nekem egy kakaós csiga a büfében. Kétségeimet egy távoli haverom is tovább erősítette. Csak neki mertem elmondani kalandomat, de ő nem nagyon hitte el.
-Figyelj! Ne kábíts már! Ilyen csak a mesében van. Persze, első alkalom, és egyszerre kettővel! Hagyjál már! – mondta, és be kellett látnom, hogy fordítva én sem hittem volna neki.
Persze másnap is, és harmadnap is kerestem a lehetőséget, hogy összefussak a lányokkal. A laza csevegésben egyre jobb lettem, sokszor csak a csöngetés vetett véget egy-egy témának. De én nem ezt akartam gyakorolni. Mivel úgy éreztem, hogy magom gyümölcse most már nem mehet veszendőbe, így megtartóztattam magam. Harmadnap este nap már nem bírtam ki. Gondolom kitalálható, hogy a két csajszira gondoltam végig, és egy másfél méteres lövéssel adóztam a péntek délutáni események emlékének. Remélem, a nagyra becsült olvasó kitalálta, hogy nem meséltem volna el, az eddigieket, ha velem történtek nem tartogatnának még, további kalandos részeket. Ez a kaland pénteken jött el. A szokásos nagyszüneti „randink” után, Júlia már visszament a terembe. Éva is elindult, de megtorpant és visszalépett.
– Targi figyelj! Mondanom kell valami fontosat! Kérlek, gyere ki fél óra múlva a folyosó végére! – Targi a becenevem, hogy miért ez, majd elmondom, de most nem az a lényeg.
– Fél óra múlva? Még órám van, és neked is!
– Nem baj! Gyere ki, várlak! – és bement. Lehet ilyenkor nem kimenni?
A „tankérem” hülyének nézett, vagy betegnek, mert valami nagy baromsággal kéredzkedtem ki. Hogy mivel, arra már nem emlékszem, csak a tanár úr szemére, amiben sok minden volt, csak megértés nem. Évi pontos volt. Ahogy odaértem, behúzott a fiúvécébe. Azonnal rám fonódott. Szerintem készült, mert még a nadrágja gombját is előre kikapcsolta. Rövid, de vad csókcsata, közben kezem a pólója alatt, majd a Julitól már ismert kézbevezetés a bugyiba. Úgy elkezdett nyögdécselni, hogy a háta mögé kellett kerülnöm, hogy befogjam a száját. A helység még így is megtelt a visszafogott édes hangocskákkal. Zavarom vegyült az élménnyel és a lebukástól való félelemmel. Ezek ellenére persze úgy felizgultam, hogy recsegett a nadrágom. Elévezett. Kipirult és megizzadt. Lihegett még egy kicsit a kezeimben, majd kaptam egy száj puszit, egy köszit, majd megigazította ruháit és otthagyott.
– Bazzeg, ez most mi volt?- mondtam ki hangosan. – És velem mi lesz? – folytattam a varázsmondattal, de ez most nem segített. Ott álltam, bocsi, álltunk leforrázva. Farkam kielégülésért, tudatom magyarázatért, testem most már egy valódi ölelésért kiáltott. De hiába, vissza kellett mennem.
Útközben valamiért az arcomhoz nyúlhattam és egy régi vicc jutott az eszembe, amiben egy presszóban a vendég visszaküldi a kávét, mivel az pinaszagú. Visszaküldi a másodikat is, ugyan ezzel az indokkal. A pincér kihozza a harmadikat is, de előtte azt mondja a vendégnek, – Uram! A kávénak semmi baja, javaslom, hogy mosson kezet. Tartsatok perverznek, én a második szünetben mostam csak kezet. Egy röpke ideig volt egy kis bizonyítékom, hogy nem vagyok bolond, nem hallucinálok, velem igen is megtörténnek ezek az események. Aznap már nem találkoztunk. A hétvége keservesen telt, már nagyon vártam a hétfőt, és nem hiába. Már – már becsöngettek, amikor Juli azt mondta:
– Figyu! Évivel nem nagyon értjük a matekot. Felugranál valamelyik délután matekozni?
– O.K.! Ma délután?
-Rendben! Gyere kettőre, a címet tudod. Lemoshatatlan vigyorral mentem vissza az osztályunkba. – Megmatekozlak titeket, az biztos! Olyan korrepetását tartok, hogy kigyullad a lepedő. – mondtam magamban ezeket, és még sok hasonlót. Egy pillanatra felrémlett, hogy hátha tényleg csak matekozni akarnak, de arra jutottam, hogy ha igen, akkor mehetnek a picsába végleg, de erősen reménykedtem, hogy szóba sem kerül majd a tananyag.
Frissen, illatosan érkeztem, egy kicsit hamarább is. A csöngetésre csak lassan jött a válasz, de a kapu berregése megnyugtatott. Bementem. A lakásban a kaputelefon felé vezető vizes lábnyomok jelezték egyrészt a lassú válasz okát, másrészt a lányok tartózkodási helyét. Azonnal döntöttem. Bementem a már ismert szobába, ledobtam a ruháim és a fürdőbe indultam.
– Sziasztok! Dugtam be először csak a fejemet.
– Szia! Nem jössz? Nem kellett kétszer mondani. Ők már bemelegítettek egymással, én alig tudtam játékba kerülni. Hogy a kis kád adottságait is figyelembe vegyem, valamint senki se unatkozzon, beálltam kettőjük közzé. Julit csókoltam és jobb kezemmel fogtam a seggét, a bal kezemet hátratéve Évit izgattam alul, majd cseréltünk. Izgatottságunkkal kényelmetlenség érzésünk is fokozódott.
– Gyertek, folytassuk kint! – mondtam, és magam is meglepődtem, hogy milyen természetesen veszem át az irányítást. Őrület ez a két csajszi. Lefeküdtek egymás mellé az ágyra úgy, hogy a lábuk lelógott. Szétnyitották édes kis combjaikat és szinte egyszerre szólaltak meg:
– Gyere nyaljál! A földre térdelve pont nyelvre estek. Évivel kellett kezdenem, mert mint már említettem neki csodaszép kis puncikája volt, és teljesen szőrtelen. Persze Juli sem szenvedett hiányt, övét ujjaimmal gyönyörködtettem.
A bemelegítés nem volt eredménytelen, mind a ketten rettentő lucskosak voltak. Cseréltünk. Julié sem teljes bozont, nyírbálja ő is, csak nem kopaszra. Imádok nyalni, nyílalt belém a felismerés. Itt ez a kis borostás puncika olyan fancsali képet vág, de se baj. Tuti kis nyitott szárnyú pillangót nyalok belőled. Látod, Éviének már sikerült! Jézusom! Pinákkal beszélgetek, ráadásul magamban! Nem baj, biztos az izgalom hormonok, vagy ilyesmi. Szóval imádok nyalni. Ezek a kis érintések igazi gyönyört hoznak. Nem is tudok hasonlót, ami ilyen hatással lehetne. Nyaltam-faltam őket felváltva amilyen érzékien csak tudtam. Már karcolták a nyelvemet a kemény kis csiklócskák. Kezemmel áttértem a külső tájakról belsőre. Kíváncsi voltam, hogy Évi mit szól majd, amikor középső ujjamat lassan bevezetem neki. A hangokból és a lepedőmarkolászásból ítélve tetszett neki. Elkezdtem ki-be- mozgatni a kezem, ez még nagyobb hatást váltott ki. O.K., akkor jöhet Juli is. A hatás hasonló volt, de hamar rájöttem, hogy neki már egyből két ujjam kell.
Feltérdeltem közéjük, és két kézzel két csajban osztottam a gyönyört. Évi volt az élelmesebb, mert ő fogott rá égnek álló farkamra, és kezdett az általuk már elért magasságok felé repíteni. Mind a két pina olyan sikamlós volt, hogy kívül-belül tudtam izgatni a csajokat úgy, hogy ujjaimat kihúzva a forró lyukakból egész felsimítottam a pillangó szárnyak közt az érzékeny csúcsocskákig. A hatás nem maradt el. Kórusban sikongattak, kezükkel hol fejüket fogták, hol mellüket markolták, vagy az ágyneműt. Juliba már három ujjam volt Évibe kettő. Ez a sokujjas verzió kicsit nehezítette ezt a játékot, így kitaláltam valamit. Igaz így sem lett nekem kényelmesebb, de nagyom hatásos volt. A hüvelykujjamat (ez most nem teljesen találó) a csúcsocskákon hagytam és így, a többi ki-be járó ujjaimmal együtt mozogva, egyszerre izgattam őket kívül és belül is. Na ez betett nekik. Pár mozdulat múlva fokoztatták velem a tempót, és úgy elélveztek, szinte egyszerre, hogy zengett a ház. Persze faszocskámat Évi már rég elengedte, mert gondolom megszűnt neki a világ. Talán jobb is, mert ahogy rángatózott a kéjtől, talán le is tépi. Fáradt, zsibbadt kezekkel dőltem el.
Dőlés után Julit néztem, ezt a gyönyörű lányt, aki csukott szemmel piheg itt mellettem. Valahogy nem így képzeltem, kapcsolatunkat, amikor még csak álmodoztam arról, hogy egyszer közöm lesz hozzá. Örültem is neki, meg nem is. Na mind egy, van itt most fontosabb téma is. Hátamra fordultam, hogy felkiáltó jelet tegyek magamra. Az a csúnya pénteki cserbenhagyás most nem ismétlődhet meg. Ez az Évi lány sokkal tüzesebb, mint a barátnője. Most is ő lépett elsőnek. Kapaszkodónak használva bájdorongomat, oldalról rám hasalt. Finoman, nagyon finoman kezdte nyalni farkam belső felső végét. Talán egyedül érezte magát, mert megszólalt:
– Gyere Juli, rójuk le hálánkat. Juli is rám kúszott és olyan műsort adtak ők ketten, amit biztos nem fogok soha elfelejteni. Két nyelvvel és kézzel, alul felül kényeztettek, de annyira jól, mintha már valaha farkuk is lett volna, és így pontosan tudják, hogy miként a legizgatóbb.
Lassan kezdték, nem siettek semmivel. Sokáig be sem vette egyik sem a szájába, csak nyalogattak. Amikor már a tövig bekapós szakaszba értünk, amit Évi vállalt, Juli végigcsókolta a testemet egész a számig. Nem csókolóztunk, inkább csak csókolgatott, nyalogatta az ajkaimat. Lassan fokozatosan vittek a csúcsra. Amikor Évi érezte, hogy közel vagyunk, felállított, ő elém térdelt és nyitott szájából kidugta a nyelvét. Ott fejeztem be, már magamnak marokra fogva. Úgy láttam, hogy torkon lőttem rendesen. Volt bennem puskapor, szerda óta gyűjtöttem. Annyira teleraktam a száját, hogy kifolyt. Összerogytam. Hagyták, hogy nyugodtan kiélvezzem a mámort. Talán soha nem volt ekkora kielégülésem. Visszagondolva, lehet, hogy nem is voltam magamnál. Úgy emlékszem megszólalt a fejemben a Kossuth rádió, majd ismeretlen világok felé repültem az űrben. Sajnos utána visszaestem a földre, de nem volt baj, mert itt két angyal is várt. Nem is akármilyen angyalok, igazi sex angyalok, akiket talán az égben képeztek ki.
Amikor kinyitottam a szememet, mosolyuk talált meg elsőnek. Arcukra azt írták, „büszkék vagyunk arra, mit tudunk”. El kellett ismernem: tudják mi a jó. Magamhoz húztam őket jobbról és balról. Így feküdtünk egy kicsit. Nagyon hamar kibontakoztak mellőlem, úgy éreztem, túl hamar is. Mintha kellemetlenül érezték volna magukat, ez a lelkünk összeér hangulat nem volt kedvükre. Ez kicsit lehangolt. Ők előre mentek zuhanyozni, én még elgondolkoztam ezen, de inkább utánuk mentem. A fürdőben Évi volt a gyorsabb, ő épp kilépet, amikor én be. Juli a hátára eresztette a vizet, láthatóan nem sietett. Szótlanul mosakodtam. Miután végeztem, finoman elkezdtem szappanozni Júliát. Hagyta. Popsijához érve szappantól csúszós kezem kissé becsúszott a vágatba. Kicsit rándult a teste és egy halk sóhajt is hallani véltem. Visszamentem még egyszer, most már tudatosan és úgy simítottam végig a két félteke közti árkot, hogy érezze ez már nem véletlen.
A hatás erősödött. Magához húzott, és férfi lelket zsongító hangon a fülembe súgta:
– Tudod, múltkor annyira izgató volt, amikor Évát fenékbe dugtad. Én akkor magamat elégítettem ki, de egyfolytában titeket néztelek. Annyira izgató volt látni, hogy nektek mennyire jó.
– Akarod? – kérdeztem, és magam is meglepődtem, hogy mennyire rámenős lettem, meg… bátor és ilyenek.
– Akarom, itt és most. Ezen még jobban meglepődtem, magamat valami sexistennek éreztem, aki egy ujjának simításával begerjeszt egy lányt. Évi valamit tudhatott, mert Juli kipillantott és Évi kisvártatva egy krémmel tért vissza. Először fordult elő, hogy Évi nem vett részt az akcióban. Lerakta a tubust, rápaskolt a seggemre, és egy elismerő mosolyt küldve kiment. Julival gerjesztő csókokkal kezdtük egymás szeretését. Amint éreztük, hogy teljesen átitat minket a vágy az egyesülésre, ő megfordult és a fürdő falán a szerencsés magasságban elhelyezett törölköző tartót megfogva előrehajolt, nekem háttal.
Tökéletes póz. Évi által hozott krémet kicsit túladagoltam, csúszkált a lány fara alul is, felül is. Nem törtem ajtóstól a házba. Elsőnek a szárnyacskák közt átcsúszva, a csiklóját döfködtem, majd megjárattam farkacskám a főbejáraton keresztül. Fokozatosan gyorsuló, egyre mélyebb lökésekkel adtam meg az alaphangulatot. Mikor kihúztam, egy csalódott „na..a” jelezte, hogy nem volt már messze a beteljesülés. Nem akartam felsülni a cél előtt a másik járatban, így nem érdekelt ez a jelzés. Célra tartottam és lassan, óvatosan benyomultam. Egy kicsit be, egy kicsit ki. Még egy kicsit beljebb, majd megint ki… és így tovább egyre mélyebbre. A meglepetés hangjait egyre jobban az élvezet nyögdécselése váltotta fel. Juli itt sem volt a gyorsaság híve. Lassan reszelgettem, amit ő egyre jobban élvezett. Jobb kezével elengedte a törülköző tartót, és maga alá nyúlva fokozta a mámorát. A zuhany eredetileg a hátára folyt, de valamiért elfordult a vízsugár és most a fejére záporozott a melegvíz. Nem érdekelte.
Hosszú szőkés haja a víztől sötétebbre változott, és a most már mindenhol nedves lány látványa extrán izgatott. Úgy éreztem, hogy fokoznom kell a tempót, ez neki is tetszett. Így kergettük egymást a csúcsra. A végén tövig nyomtam, és tisztán éreztem, ahogy az a pár köbcenti maganyagom átáramlik az ő testébe. Újból két kézzel fogta a rácsot, fejét is nekinyomta. Ha nincs ez a tartó, talán bele is rogyott volna a fehér kádtengerbe mámoros zsibbadtságában. Segítettem neki felegyenesedni. Rám borult, és a tőle megszokott nyíltsággal szolgáltatta ki nekem, az önfeledt pillanatait. Úgy ölelkeztünk, mint egy igazi szerelmes pár, de éreztem, hogy ez még sem pont olyan. Néhány szóval summáztuk az eredményt, bár a másikunk élvezetét magunkban is értékelni tudtuk, de kellett a szóbeli megerősítés. Megtörölköztünk, és öltözni kezdtünk. Még idefele elhatároztam, hogy szóba hozom kapcsolatunkat. Egyszerűen tudni akartam, hogy mi ez most közöttünk!? Miért nem beszélünk erről a suliban, vajon meddig fog ez tartani, és egyáltalán mire is alapozódik a mi kis édes hármasunk?
Már – már kimondtam volna az első kérdésem, amikor Juli az órára nézve felkiáltott:
– Jesszusom! Anyáék mindjárt hazaérnek! Targi, kérlek siess! Én gyorsan felöltöztem, kérdéseimet elfeledtem. Majd máskor – mondtam magamban. Kicsit fel is lélegeztem, mert azért féltem a válaszoktól. Annyira futotta csak elhatározásomból, hogy az ajtóban a két puszi és a két szia után megkérdeztem:
– Mikor találkozunk itt legközelebb? – az „itt”-re egy kicsit nagyobb hangsúlyt tettem.
– Majd! Nemsokára. Meglátjuk. – jött a semmitmondó válasz, és az ajtó becsukódott. Az élmény és a kétség tekergett bennem. Mi a fasz van most velünk. Kicsit lehiggadtam és rájöttem, hogy talán én is tudom a válaszokat. Mi hárman sexpartnerek vagyunk. Nem járunk, inkább csak az élvezetért keressük egymás társaságát. Hogy meddig fog ez tartani? Amíg élvezzük. Persze reméltem, sőt akkor még hittem is, hogy ez akár az örökké-t is jelentheti.
De még valamire rájöttem. Ezek a lányok játszanak velem. Nem is rosszul, és nem is rosszat. Kiéheztetnek tettben és gondolatban is, ezért nem beszélünk kapcsolatunk ezen részéről a suliban. Nagyon büszke voltam magamra, mert ilyen furmányról még nem hallottam, nem olvastam, talán filmet sem készíttetek róla, de én rájöttem. Ötletem sem volt, hogy mit kezdjek ezzel a felismeréssel, de maga a tudat, hogy rájöttem, már boldogsággal töltött el. Ahogy erre a következtetésre eljutottam, már is kétségbe estem. Mi jöhet még ezután? Hogyan lehet még ezt fokozni? Nem túl gazdag saját tapasztalataim mellé, a hallomásból és a filmekből kapott élményeket tettem. Azt gondoltam, hogy nem sokára itt a vége, kimerül a lehetőségek tárháza, nekem lassan annyi. Képzeletem szélesnek hitt spektruma is kevés volt ahhoz, hogy azt gondolhassam, hogy ez még csak a kezdet. Nem hittem, hogy a két tizenhét éves lányka, még annyi ötlettel, még annyi élménnyel fog megajándékozni engem, hogy a végén csak azt kérdezhetem majd magamtól, hogy miért pont én? Mitől vagyok annyira különleges, hogy rászolgáltam a kiválasztott szerepére?