Képzelet vagy valóság?

A szülinapi bulid pazarra sikerült. Nem az éveidet, hanem az életet ünnepeltétek. Ittál. Táncoltál. Nevettél. Vidám, keserédes, nosztalgikus, harsány, emlékfoszlányok lengtek körül titeket a történetek ölelésében, melyeket egy-egy korty ital, egy-egy baráti ölelés, pár slukk cigaretta társaságában húztatok magatok köré. Nem az elmúlásukat, hanem az élet örömteliségének bizonyítékait ünnepeltétek.
Csak néha szomorodtál el, mikor a szaftosabb sztoriknál eszedbe jutott az a másik…
Nem ismerted, de ismerted. Sosem láttad, de már rengetegszer elképzelted…
A buli egyre lassuló szusszanásokkal lehelte ki lelkét. Csak kamaszos félmosoly maradt a távozó arcokon. 4-en maradtatok. Ifjonti energiák tomboltak bennetek. Nem akartátok elengedni a pillanatot, ami ma éjszaka kegyesen érintett meg mindenkit. Mint a gyerekek ültetek nevetve a padlón, miközben az üres pezsgősüveg már sokadszorra pördült körbe. Levett ruhadarabok, csibészes kacagások, incselkedő pillantások, halvány rúzsnyomok a legfurább testrészeken is. Vidámsággal próbáltad leplezni egyre fokozódó szexuális vágyadat. Fejedben egyre gyakrabban villant fel annak a másiknak a képe. Az ismeretlen idegen.
– Baszás
– Nyalakodás
– Egy hálószoba
– Egy kád
– Egy felcsatolható műfasz
A leglehetetlenebb pillanatokban villantott elméd vakuja képeket kettőtök fantáziájának szinte már túlérett gyümölcseiből. Elmélázó tekinteted mögött futottak a sorok. A levelek sorai, melyekről annyit már annyit álmodoztál.
Puha selyem érintését érezted homlokodon. Egy pillanatra összerezzentél és visszatértél a valóságba. Egy barátnőd állt mögötted fekete kendővel a kezében.
– Új játék! Bekötjük a szemünket és szétszéledünk a lakásban! Akik egymásra akadnak, azok megcsókolják a másikat, majd tovább mennek!
Gondolatban fájdalmasan szisszentél fel. Ha tudnák, hogy erről a játékról neked egészen más gondolatok jutnak az eszedbe! Nevetve botorkáltatok a lakásban vakon, aztán lassan mindenki elcsendesült. Csak a falak bútorok tapintása, az apró zajok lokalizálása lett a világ tűhegye. Lassan mozogtál, magad sem tudtad, mit szeretnél jobban: elkerülni a többieket, vagy megtalálni. Megtalálni viccesebb lett volna, az ismeretlen csókja azonban már fájdalmasan izgató. Inkább egy sarokba húzódtál az egyik fotel mögé és csak vártál. Gondolataid újra a fantáziák ködébe úsztak.
– Fasz
– Punci
– Milyen kívánatos a feneked
– Ülj rá a számra
– Még
A csend, a levegő mozdulatlansága rántott vissza a valóságba. Az alkohol kellemes bódulattal tompította érzékeid. Vajon mennyi ideje guggolsz ott a sarokban? Felálltál és lassan, tapogatózva elindultál az ajtó felé. A háló felől érkező zaj megállított. Bizonytalanul fordultál hátra és apró esetlen lépésekkel indultál feltérképezni a zaj forrását. Fél úton lehettél, valahol a szoba közepén…
– Csaltál! –nem volt hangos a hang, de mintha pisztolyt sütöttek volna el melletted. Összerezzentél. Túl közel volt a hang és túl idegen. És mégis olyan ismerős. – A sarokban való gubbasztás nem hiszem, hogy segítené a játék dinamikáját.
Szíved hevesen vert, de már nem az előző riadalomtól. Ismered azt a hangot. Szinte hallottad, hogy mosolyog. Mint sokszor szokta, mikor telefonon beszéltek. A kendő felé mozdult a kezed. Gyengéd, de határozott mozdulat állított meg.
– Ezért már tényleg kizárnának a játékból. Hagyd!
Kezedet lassan húzta maga felé. Tenyered mellkasának feszült. Érezted inge alatt feszülő izmait, a vékony anyagon átszűrődő teste melegét. Kezed végigsimított testének vonalán. Hasának izmos redőin, míg kezed nadrágja övére téved.
Remeg a kezed az igalomtól. Arcodon érzed a leheletét. Orrából kiáradó meleg fuvallat megcsiklandozza a nyakad. Nyelvének nedves érintését érzed nyakad és vállad puha hajlatában. Önkéntelenül csúsztatod kezed fenekére és markodba zárod izmos dombjait. Közelebb húzod, és nyelveddel fülét keresed. Közben érzed, hogy vezet. Lábad apró, de határozott csusszanásokkal halad hátra a szőnyegen. Hagyod, hogy vezessen, míg hátad a szoba falának nem ütközik. Érzed tenyere simítását fenekeden, combod hátulján siklik térded hajlata felé. Megemeli lábad, és te átöleled a derekát. Ruhád felcsúszik, és nedvesedő puncid nekinyomódik nadrágja elején dudorodó férfiasságának. Halkan nyögsz. Arcod felforrósodik. A száját akarod. Érezni akarod az ajkát. A nyálát. Szájának ízét. Arca borostáit. Vakon nyújtod nyakad előre, ajkad nedvesen nyílik szét. Érzed a leheletét, de száját játékosan húzza el mindig előled. Szinte már bosszant! Két oldalról fogod közre arcát és szorítod száját a tiédre. Nyelvetek vadul csap a másik szájába. Nyálasan nyaljátok egymás nyelvét, harapjátok egymás ajkait. Fogatok néha összekoccan a szenvedélytől. Érzed kezének már közel sem olyan nyugodt tapogató, simító, markoló mozdulatait. Tested minden szegletét bejárja, s ahol elvonul, mint egy jeges fuvallat, ruha nem, csak lúdbőr marad. Meztelenséged és érintéseinek hevessége vad korbácsütéseket mér libidódra. Lenyúlsz, és nadrágon keresztül markolod meg férfiasságát. Nagy. Duzzadt. Erélyes bizonyítéka tested, lelked utáni vágyakozásának. Szépséged, szexualitásod, tükörképe. Egy vérrel teli mohó ösztönlény. Barlangot kereső kígyó.
Látni akarod. Őt. Látni, nem csak érinteni. Több bizonyíték kell, hogy tényleg ő az, nem csak a vágyaid és az elfogyasztott alkohol játszanak veled kegyetlen játékot. Kezed úja a kendő felé mozdul, de ő durván ragadja meg csuklód és karod a hátad mögé feszíti.
-Nem!
Hangja parancsoló. Férfias. Fájdalmasan izgató a belőle áradó szexualitás. Megadod magad. Átadod neki az irányítást. Akarod, hogy irányítson. És ő meg is teszi. Csuklódnál fogva kezd húzni, vezetni és te vakon botorkálsz utána. Ajtó nyikordulását hallod és az illatokból tudod, hol vagytok. A hálószoba atmoszférája körülölel. Erős rántással perdít el magától és lábad az ágy szélébe ütközik. Kibillensz egyensúlyodból és ernyedten terülsz el az ágyon.
Csend. Csak saját ziháló légzésed hallatszik. Félelem fog el. Az érintésére vágy. Bizonyíték kell, hogy még itt van, hogy nem ment el. De ő nem ér hozzád, talán már nem is akar. Talán nem is ő volt, talán… Annyi talán. Kínzóan fájdalmas a sötétség, ami körülvesz. Izmaidban lüktető feszültség szinte megőrjít. Elkeseredetten markolsz bele a lepedőbe, fejedet vakon tekergeted hangok, neszek után kutatva. Tenyered végigsimít melleden. Csitítani kell ágaskodó bimbóidat, amik szomjazzák az érintést. Az érintését.
– Simogasd magad! – a hang oldalról jön. Odakapod a fejed, és kezeddel hívó mozdulatot teszel. – Simogasd magad, mintha én tenném.
Halkan esdeklőn nyögsz fel és kezed elindul testeden lefelé. Terpeszben térdelsz a puha ágyon. Puncid nedveit érzed fenekeden, combodon. Tenyered bőröd elektromos rezgéseit simítja lejjebb. Egyre csak lejjebb. Egyik kezed elől, másik hátul indul meg. Feneked domborulatához érve erősen markolsz bele, mert tudod, hogy ő is ezt tenné. Hátat fordítasz a hang forrásának és arcod lepedőbe fúrva dőlsz előre. Ujjaid megnedvesíted. Hátranyúlsz és széthúzod farpofáid. Tudod, hogy nézi. És elképzeled, ahogy a látványtól beindulva kezd el játszani magán. És tényleg. Hallod övének csattanását, a zipzár surranását. Nedves ujjaiddal alulról és felülről érsz magadhoz. Feneked pulzál az izgalomtól, pinád már olyan nedves, mintha már kúrnátok. Csiklód érintése, szinte már fáj, olyan érzékeny. Hangosat sóhajtasz. Ujjaid lassan kezdenek el körözni a nedves kemény kis kitüremkedésen. Másik kezed ujjával lassan kezdesz el felnyúlni fenekedbe. Beleborzongsz a gyönyörbe. Ujjaid egyre gyorsabban, ütemesebben mozognak. A testedben futó idegpályák megtelnek a gyönyör elektromosságával. Tested vadul hánykolódik kezeid démoni játékától. És, ahogy egy szikra gyújtja be a kiszáradt szénaboglyát, úgy önti el testedet a kéj. Hátad megfeszül, kezeddel görcsösen gyűröd a lepedőt. Száddal az ágy redőibe harapsz. Feneked és vaginád fájóan lüktet. Fejedben tompa zsibongás honol. Zihálás-csend-zihálás-csend-zihálás-csend.
Puha érintést érzel fenekeden. Meddig lehettél öntudatlan? Nem számít. Itt van. Nem ment el. Nem csak képzelet volt. Újra érzed. Két tenyere fenekeden pihen. Feneked párnáit húzza szét. Borostás arca üleped párnái közé furakszik és éhesen lefetyel bele fenekedbe. Ánuszod lüktetve ernyed és rándul újra össze. Kezeddel hátranyúlsz és fejét finoman, de határozottan húzod rá magadra. Érezni akarod. Sokáig. Ha látni nem láthatod, legalább testének domborulatai nyomjanak pecsétet testedre, emléke így égjen bele tudatodba.
Kezével puncidhoz ér. Lassan kezd el körözni csiklódon. Nedves szeméremajkaid ujjai közé csípteti és úgy mozgatja kezét fel-le, aprókat „szúrva” csiklódba, minden mozdulat végén. Szája eltávolodik fenekedtől és érzed, ahogy nyála lefolyik pinádhoz. Kezével is abbahagyja az izgatást. Éhesen nyomod hátra feneked és halkan, torz hangon nyögsz:
– Ahh. Ne kínozz! Gyere már!
Érzed, ahogy az ágy megsüllyed. Nedves, kemény érintés szánt végig combod hátulján. Makkja váladéktól nedvesen rajzol csillogó vonalakat lábadra, míg végre puncidhoz ér. Csiklódat, szeméremajkaid simogatná, de te már nem tudsz várni. Megtámaszkodsz az ágyon, és vadul tolod bele magad farkába. Pont olyan, amilyennek elképzelted. Nagy, duzzadt, lüktető. És végre elkezdi. Lassan indul, de érzed, hogy csak lüktető vágyait próbálja megzabolázni. Sikertelenül. Vadsága elmossa tudatosságát. Lökései durvák, fájdalmasak. Fájdalmasak és pont ettől gyönyörteleik. Minden lökés és az általuk okozott hol enyhe, hol erősebb fájdalom a te gyönyörteliséged bizonyítéka. Téged kíván. Te vagy szexualitásának lángnyelve.
Aztán hirtelen lassul, majd teljesen megáll. Esdőn nézel hátra vállad felett, de vakságod nem enged hozzá közel. Érzed farka lüktetését pinádban, ahogy kitölti zsibongó altested. Aztán egyszer csak puha érintést érzel arcodon. Összerezzensz. Hajadba erős férfikéz markol. Elölről. Ez nem Ő. Nem lehet Ő! Szíved még a szexualitás felfokozott állapotához képest is zaklatottabban kezd verni. Egy fasz van az arcodnál? Az a kurva kendő! Ki lehet az? Mi folyik itt?
– Szopd le! – hallod a hangját a hátad mögül. – Szopd le, vagy vége a játéknak!
Az arcodhoz érő puha felület lassan húzódik szád felé. A vastag, duzzadt makk a levegőt kapkodó száraz ajkaidhoz ér. Megnedvesíted a szád, közben aprót nyalva az ismeretlen idegen enyhén sós férfiasságába. Magadba szippantod állatias illatát. Kezeddel előrenyúlsz, és kitapintod az egészet. Nagy farka van. Kb. akkora, mint Neki. Csak más az alakja, más az íve, biztos az íze is. Bekapod és nyalni, szopni kezded. Ijedtséged és zavarod által feltódult kérdéseidet és bizonytalanságod lassan kezdi elmosni a puncidban beinduló méretes fasz. Mintha minden lökés és ajakad minden mohó szippantása egyre kijjebb és kijjebb szorítaná a tudatosságot fejedből. Az ösztöneid és az őket tápláló kéj vihar után megáradó folyóként mossa el a kezdeti visszás érzéseket. Helyükön csak a nyers szexualitás, csak a vad ösztönök maradnak. A hátad mögül érkező vad lökések tolnak a másik duzzadt farkára, aki erősen markol hajadba és vállad felett átnyúlva, a vágy barázdáit vési hátadba körmeivel. Már nem várod az orgazmust. Már te magad vagy az. Az aktus már egy egybemosódó gyönyör. Nem érzékeled az időt, sőt már nagyon a helyzeteket sem. Csókok. Érintések. Hörgések sikolyok. Nedvek.
Pozitúrák. Fenekedben és vaginádban egyszerre járó méretes szerszámok, hol így, hol úgy. Állva, ülve. Falnak lökve, kemény földön feküdve. Hideg csempén térdelve. Két faszt szopva. Összespriccelve. Tele spriccelve. Élvezve-élvezve-élvezve. Vakon. A sötétség bűvös közegében, melyet alakokkal tölt meg a képzelet, az érintés a nyers szexualitás.
Másnap mikor felébredtél. Egészen kába voltál. A hajnali történéseket testedben sajgó fájdalmak, bizsergések formájában őrizted. S már kendő nélkül, mégis csukott szemmel botorkáltál a lakásban. Talán a sötétség képes újra megidézni Őt. Vajon tényleg Ő volt az?