Lakótelepi kurva: Nem maradhat csak egy

Volt egy tag a lakótelepen, aki csak azért vitte föl magához Orsit majdnem minden héten, hogy jól kiveresse vele a faszát. Legtöbbször még csak le se kellett vetkőznie, elég volt, ha úgy intézte, hogy lecsússzon közben a válláról a ruha pántja, és elővillanjon a melle. Kéjelgett, nyújtogatta a nyelvét és malacságokat sziszegett, ezért fizette a fickó, míg rázta a szoros fitymát. Nem értette, mért nem bassza meg inkább, vagy szopatja le magát, neki kisebb erőfeszítésbe telne, a tagnak meg hát mégiscsak jobb lenne, hiszen Orsi, tudta magáról, elég ügyes lány mindezekben, nem szoktak panaszkodni rá. Mégis, a fickó csak ritkán gerjedt be annyira, hogy egyáltalán a bugyiját levetesse vele, akkor is leginkább csak az ujjaival sóhajtozott bele a lányba. Orsi már egész beleszokott a lakótelepi kurva szerepébe, és a lakótelep is megszokta, hogy ő a sarkon áll, időnként kedvesek is voltak vele, mintha csak a boltos lenne, a lépcsőház aljából.
Rendszerré vált, hogy a tizenéves srácokat ő szopja le először a negyedben, a kerület más részeiből is utaztak ki ezért hozzá. Klasszikus bokorban szopó csaj volt, behúzta a fiúkat egy félig fedezékbe, kibontotta a gatyájukat, eléjük guggolt, és rábólintott a szerszámjukra. Ezek többnyire szánalmas, izzadt kis fütyikék voltak, az izgalomtól alig is meredtek meg, de még amelyik meg is, az se volt világszám. Egyszer az egyiknek meg is mondta, hogy olyan a cöcörőd, mint a mobilantenna, bár a srác aligha látott már olyasmit működésben. És akkor itt volt ez a tag, normális arc, jóképűnek is mondható, a lakásában egyszerű jómód, a farka elég szép példánynak számított a telepen, inkább vaskos volt, mint hosszú, mégis, nincsen csaja, akit basszon, inkább vele rángatattja meg néhanap. Persze neki nem volt dolga, hogy törődjön ilyesmivel. Meg aztán, ahogy elnézte a tagot, mikor a végéhez közeledve, lehunyt szemmel elernyedt, tátott szájából folyt a nyál, lihegett és nyögött, hogy verjed, miközben neki azt kellett susognia, ez az, csak lőjjél, és arra kellett figyelnie, hogy eltalálja, merre fog lőni, és odatartsa az arcát, szóval ilyenkor arra gondolt, hogy ez is olyan, mint a többi, vagy egy kicsit még rosszabb, egy sajnálnivaló szarjancsi.
Aztán egy nap megváltozott ez is. A tag fölszedte, ahogy szokta, de odafönt nem rakta egyből a markába a faszát, már a bejáratnál, ahogy szokta, miközben a nyakába borul, és a haja szálait nyalogatja, hogy verjed, verjed, nem. Bevitte a szobába, fotelba ültette, és hozott neki egy csésze teát, majd magára hagyta. Azután Orsi csak a surrogásra lett figyelmes. A tag mögötte állt, és rázta a faszát, őrá verte, miközben elnézte hátulról, ahogy ott ül. Azonnal letette a csészét, és utána nyúlt, de a srác elhúzódott.
– Azt akarom, hogy most csak nézd, ahogy kiverem.
De még csak azt se kellett. Teázott tovább, az meg hátulról élvezett rá a fejére, egyenesen bele a hajába, hogy összeragadtak a szálai. Akkortól kezdve ez ment, neki csak nézni kellett és eléállnia, amikor elment, vagy még csak azt sem, tennie-vennie lazán, az meg végigcsinálta, amire vágyott. Egy-egy ilyen alkalommal volt, hogy négyszer-ötször is kiverte, Orsi arcába, hajába, a mellére vagy a combja belső oldalára, de már gyakrabban vetkőztette le, hogy a pinájára vagy a segge lyukára célozhasson, többnyire sikeresen.
Érdekes módon Orsit ez épp annyira lefárasztotta, mintha egyszerre négyen-öten kúrták volna meg. Valahogy olyanformán is fizetett neki a tag, nagylelkűen és bőkezűen, de ő ezt sosem köszönte meg. Egyre erősödött benne az érzés, hogy valami nincs rendjén ezzel a fickóval, vigyáznia kell vele. De igazság szerint nem bírt a látványnak ellenállni, mikor a tag arcát elnézte élvezés közben, nem mintha szebb lett volna, mióta magának csinálta, sőt, még csak vadabbul el is torzult, de épp ez a barlangmélyi izomhullámzásban megmutatkozó nyers szenvedély, az ősember vad örömszerző ösztöne volt az, ami lekötötte Orsit, hogy míg a srác kígyója köpködött is végig nyitva tartotta a szemét az arcára függesztve, egyszersmind ugyanez ijesztette is meg. Hogy ez egyszer még csinálni fog vele, vagy valaki mással valami helyrehozhatatlan dolgot is akár.
Abban igaza volt, hogy a fickó önkielégítő dühe egyre durvább lett. Vele finoman bánt, bár néha megrángatta a hajánál fogva, ahogyan mások, pedig magától is tolta volna a fejét, vagy szétfeszítette a száját, mikor pedig nyitotta engedelmesen, esetleg a seggére vágott, hogy bepirosodott a bőre. Másképp durvult. Például felhozott még egy lányt, mikor Orsi ott volt, egy hosszú hajú, nagymellű szépséget, az Anikót, akinek a hófehér, puha seggét, meg az imádnivalón szép arcát szerette beteríteni. Leginkább úgy, hogy maga elé térdeltette mind a kettőt, és egyszerre az arcukba élvezett, aztán lenyalatta velük a röpke fröccsöt. Ezt Orsi nem nagyon szerette. Aztán jött még egy lány, a Szilvi, ez egy veszett kis kurva volt, majdnem olyan magas, mint Orsi, csak rövid szőke hajjal, szép arccal. Erről tudták, hogy legjobban ver faszt a kerületben. Neki is csak nézni kellett volna az egészet, Orsinak meg, és Anikónak, ha ott volt, Szilvit néznie, hogy nézi. De az a hülye picsa elkezdte a pináját túrni közben, és ettől a tagnak kigúvadt a szeme.
Akkortól kezdve nekik is bonyolult mutatványokkal kellett maszturbálniuk, a tag körül a padló ülve körben, ő meg hol erre, hol arra spriccolt egy egészségeset. Orsi ezt már végképp undorítónak tartotta, egyszer aztán ki is adta a tag útját, amikor az a szokott sarkon odasündörgött hozzá.
– Figyelj, nekem ez nem megy – mondta neki -, keressél mást.
– De nekem te kellesz. Te vagy a legjobb.
– Akkor is, nem megyek veled.
A tag kiborult, de nem engedte Orsit, ölelgetni kezdte ott az utcán.
– Téged szeretlek a legjobban hármótok közül. Nélküled az egész nem ér semmit.
– Akkor mért nem baszol meg inkább, mint mások? – vetette oda neki.
A tag akkor már a szoknyája alatt nyulkált.
– Ez hiányzik neked – kérdezte -, hogy én is megbasszalak? Megbasszalak ahogy mások, mint a lovat? – ezt már hörögte, és tuszkolta Orsit egy házfalhoz közben.
Orsit még sohasem kúrták meg a nyílt utcán. Gyanította, hogy ez már végképp nem tetszene senkinek. De akkor mégis hagyta magát, reménykedve benne, hogy nem jön arra senki, és ebben szerencséje is lett. A tag falhoz nyomta, felemelte az egyik lábát, Orsi bugyit nem viselt, és alávágott. Ott, a falnál állva lökte be neki.
– Basszalak így, azt akarod? Ez kell?
Végül aztán ott térdepeltek, vonaglottak előtte megint, mind a hárman, Orsi fehér, Szilvi sötétkék, Anikó meg tűzpiros harisnyatartóban. A tag közöttük járkált, fürdőköpenye szárai között előkandikált atommerev pénisze, a haját hátrakötötte és beolajozta, hogy úgy nézett már ki, mint egy rossz buzi. Anikónak az arcába élvezett, Szilvinek a szájába verte, Orsit viszont talpra állította, előredöntötte, és hátulról megdöngölte, hogy az agya is beleremegett a döfködésbe, és az orrán köpte ki a spermát, amit az hátulról beletunkolt. Utána Szilvivel kinyalatta Orsiból a maradékot, amit aztán Anikóval kellett megosztania a lánynak.
Nyálas, ragacsos bulikat csaptak, a tag bőségesen termelte a gecit, ők meg fejték belőle serényen, csak Orsinak nem kellett már a kezét gyakran használni. Jobb mégiscsak kevéssé lett a dolog. Mert amikor Szilvi belenyúlt, a gonosz kurvát nem nagyon érdekelte, hogy fáj-e, csak az számított neki, hogy látványos legyen. Orsi tudta, hogy csak egy módon szabadulhat: ha halálra baszatja valakivel a lányt. Esetleg valaki magától halálra bassza. Na ja, gondolta, és összeszorította a fogát.