Lelki gyötrelmek

Mostanában sok olyan hatás ért, ami megtapadt a fejemben. A függetlenség- függőség határvonala által nyújtott izgalomra gondolok. Azok a férfiak vonzanak, akikből árad a szabadság vágy és az öntudat. Az egész úgy kezdődött, hogy megkérdeztem, van-e valakije, hamár randira hívott. Azt felelte, csak szeretői vannak. Én pedig elképzeltem, hogy egyszer engem hív, aztán egy másikat, majd megint egy másikat, előbb- utóbb megint én kerülök sorra…stb. És ez hihetetlenül beindított. Nem akar magához láncolni, gondoskodik róla, hogy én se akarjam őt. Abban a tudatban hajolok előre a kanapéra, hogy közben látom magam előtt a másik nőt, aki ugyanígy tett, talán épp az előző este. És nem érzem magam rosszul, csak épp annyira rázza meg lelkivilágom, hogy még odaadóbban kínálom fel a pinám.

Persze, ez csak a fantáziámban van így. Ember és nő vagyok: a belém nevelt nő-tudat nem engedné, hogy ilyen könnyedén túllépjek a dolgon. Előbb-utóbb felébredne bennem a bűntudat, magammal szemben, talán az undor is, a másik nővel szemben. Mégis tudom, hogy a pinámban végződne a dolog: elöntene a szégyen.

Lehet, hogy épp ezért kacérkodom a gondolattal, hogy leromboljak magamban egy gátat, ami visszatart, ami miatt rosszul kell éreznem magam adott szituációkban. Talán ezért is reagáltam rögtön fájdalom okozás kiprovokálásával beszélgetés közben. Hiszen egyrészt, ha valaki megbánt, attól elvárom a fizikai fájdalmat is, másrészt, úgy képzelem, hogy az elviselhetővé teszi az elviselhetetlent. Hogy mi ebben az elviselhetetlen?

Az, hogy az én pinám felizgul a szégyen érzet gondolatától is, hogy az a fasz az előbb még egy másik lyukban kotorászott, most pedig már az enyém nedvesedik tőle. Ő pedig csak mondja és mondja, hogy volt, mint volt, én pedig nem akarom hallani, mert akkor ott kellene hagynom. Épp ezért, egyre jobban kívánom, hogy dugjunk, hogy elhallgasson és csak velem legyen, csak rám gondoljon. De nem fejezi be, tovább húz, a részletekbe menő beszámoló megőrjít, a szavai a hátamat karmolják, a pinám pedig üresen tátong, mert mindezek után nem dughat meg, csak ha én magam könyörgök érte… Dehát könyörgök érte.

És ugyanez fordítva is áll. Egész kora serdülő korom óta az egyik legizgalmasabb dolog számomra, hogy megjelenek a kedvesnél, és amikor leveszi a bugyim, idegen, ragadós, nyálkásan csordogáló spermával találja szembe magát… És, bár a nyalás különösebben nem központi történés számomra, ebben a helyzetben biztosan kiprovokálnám. (- igen, akár alapos megmosás után, mintha az számítana, mintha el lehetne tűntetni onnan az idegen nyomát…)