Munkát kaptam a fővárosban

Borzasztóan örültem, amikor értesítettek, hogy megkaphatom a fővárosi állást. Nem volt nekem semmi bajom a kisvárossal, ahol éltem, volt nagyjából minden, rendezett családi viszonyok, vőlegény, hébe-hóba el is mentünk szórakozni, csakhát munkalehetőség… Ezen a téren siralmas volt. Dolgoztam egy kis cégnél, de utáltam bejárni. Megalázóan bugyuta, aktatologatós munka, pitiáner intrikus kollégák, brrr…
Most viszont felelősségteljes munkám lesz! A fővárosban. Hirtelen belémnyilallt, hogy hol fogok én lakni? Oké, már több mint három hónapja leveleztünk az állásról, és kétszer voltam fönt interjún, és biztattak, hogy megkapom, de csütörtökön kaptam a levelet, hogy hétfőn jelentkezzek, mert már ennél a hónapzárásnál számítanak rám.
Hogy találok én három nap alatt albérletet? Hotelre nem volt pénzem… Akkor jutott eszembe András és Zoli. Ők már több mint egy éve a fővárosban dolgoztak, és együtt béreltek egy albérletet. András a bátyám jóbarátja volt, sokszor járt nálunk, néha ott is aludt, őt nagyon jól ismertem. Zoli is velük egyidős volt, de nem osztálytársuk, őt csak futólag ismertem, köszöntünk egymásnak az utcán és ennyi.
Elkértem a bátyámtól az András számát, felhívtam, és megkérdeztem hogy meghúzhatnám-e magam náluk, amíg találok valamit. Megbeszélte Zolival, és visszahívott hogy rendben van. Húha, ha ezt a vőlegényem megtudja….
Istivel, a vőlegényemmel furán alakultak a dolgok az utóbbi időben. Már bő három éve jártunk, és fél éve eljegyeztük egymást, így legalább anyámnak nem járt a szája, ha Isti nagynéha nálam aludt. De az esküvő nem lett kitűzve, meg semmi sem lett jobb az eljegyzés óta, ugyanolyan munkamániás volt, és rengeteg utazással járt a munkája, és csudamód mindig hétvégére torlódott fel. Így aztán nagyon ritkán voltunk együtt, most is már három hete elmúlt, hogy legutóbb szexeltünk, és ezen az elmenetelem előtti hétvégén sem volt itthon. De ez őt láthatólag nem zavarta.
Vasárnap este betoppantam a nagy utazótáskámmal ideiglenes szállásadóimhoz, Andráshoz és Zolihoz. Egy szép másfélszobás lakást béreltek, a félszoba Zolié volt, a nagyszobát pedig, amelyben egy méretes franciaágy terpeszkedett, András uralta.
– Oda cuccolhatsz be, hozzám, ott van több hely – mondta András.
Ezen megdöbbentem. Ha engem kérdeztek volna, én úgy képzeltem volna el, hogy arra a kis időre, amíg ott vagyok, összeköltöznek, és nekem hagyják a kisszobát. De nem mertem beleszólni. Most akkor Andrással kell aludnom egy ágyban? Húha, ha ezt a vőlegényem megtudja… És vajon akar tőlem András valamit? Magas, vékony, barna szemű, fekete hajú srác volt, tulajdonképpen jóképű, sőt, már meztelenül is láttam, mikor nálunk aludt. De sosem férfiként gondoltam rá, hanem csak mint a bátyám haverjára.
Erősen elhatároztam, hogy nem bátorítom semmivel. Sosem öltöztem át vagy vetkőztem le a jelenlétében, mindig kivonultam a fürdőszobába. Mikor hálóingben voltam, mindig betettem az MP3-lejátszó füldugóit a fülembe, hogy ha valami kínosat kezd mondani, úgy tegyek, mintha nem hallanám. Meg ilyesmik.
Így telt az első hét. Az új munka nagyszerű volt: hamar megértettem a szabályokat, odafigyeltek arra, amit mondtam, segítettek, nagyon jól éreztem magam. Pénteken viszont bejelentették, hogy elmaradás van, szombaton be kell jönni túlórázni. Nincs kibúvó, főleg nekem próbaidősnek nincs. Szomorúan hívtam fel Istit a hírrel, hogy nem tudok hazamenni, illetve egy rövid napért nem érdemes. Egykedvűen fogadta, annyit mondott, hogy „Jól van, cica”. Engem meg az marcangolt, hogy már több mint négy hete nem érintett férfikéz, dehát mit csináltam volna…
A két új lakótársammal nagyon hamar megbarátkoztam, Zolival is, akit addig alig ismertem. Zoli alacsonyabb volt Andrásnál, pont akkora, mint én, göndör barna haja volt, és huncut zöld szeme. És dőlt belőle a hülyeség. András is rengeteg vicces történettel traktált kezdeti csetlés-botlásaikról, amikor még újak voltak a fővárosban, de a nagy hülyéskedéseket Zoli kezdeményezte. Aránylag későig dolgoztunk mind a hárman, de az estéket együtt töltöttük. Kétszer is főztem nekik a hét során, megnyalták mind a tíz ujjukat, egyszer moziban voltunk, egyszer pedig lementünk egy közeli kocsmába, melegszendvicset ettünk és sok sört ittunk rá, és gurultunk az asztal alá a röhögéstől, annyi hülyeséget szedtek ki magukból a srácok. Eléggé berúgtunk, még énekeltünk is hazafelé menet egy picit.
Szóval eljött a szombat, a túlórával terhelt, és nem mentem haza hétvégére. Zoliandrásék cégénél viszont vállalati banzájt szerveztek, hogy milyen évforduló alkalmából, már nem tudom, mindenesetre az angol főnökük azt mondta, hogy mindenki hozhat magával egy „spouse”-t, azaz házastársat vagy élettársat. Mivel aktuálisan egyikük sem rendelkezett „spouse”-al, engem győzködtek, hogy tartsak velük.
Pénteken még húzgáltam a számat, hogy kimerült vagyok, de szombaton délben bulizhatnékom támadt, és felhívtam őket, hogy számíthatnak rám. Munka után hazamentem rendbetenni magam, felvettem a legszebb ruhám, és este hármasban indultunk bulizni. Húha, ha ezt Isti megtudja…
Gyönyörű nyári este volt. A bulit egy erdőszéli panzióban tartották, amelynek hatalmas terasza volt. A kert egyik sarkában húsokat és zöldségeket grilleztek, a másik sarkában volt a koktélbár – istenem, micsoda nevek, Sex on the Beach, Tequila Sunrise, Screaming Orgasm, mindet ki kellett próbálni – és a teraszon táncoltunk. Rengeteget.
András és Zoli egész este nyomták nekem a csajozós szöveget, a külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy föl akarnak szedni, de nem tudtam komolyan venni őket. Táncoltam velük párszor, de jópár más pasival is. Próbáltam szóba elegyedni egy-két jóképűbbel, de nem ment valami jól. Nem sok koktélt ittam, de ütősek voltak, zsongott a fejem. Ahogy telt az idő, a pasik egyre részegebbek lettek. A legjobbak teljesen kidőltek, maradt még a táncparketten néhány az aggresszív fajtából, akik nyúlkáltak tánc közben. Oké, bő négy hete nem érintett férfikéz, és úgy vágytam már rá, mint egy falat kenyérre, de nem erre a bunkó fenékfogdosásra, úgyhogy ellöktem magamtól sorra mindet.
Végül Zoliandrásék takarodót fújtak, már hajnali kettő körül járt, és koccintottunk egy utolsó koktéllal, míg vártunk a taxira, ami hazavitt bennünket. Ott ültem a taxi kényelmes hátsó ülésén kettejük között, és annyira magányos voltam… Egy dalt dúdoltam halkan, és azt figyeltem, nem mozdul-e esetleg valamelyikük keze a térdem irányába… Valamelyikük… Bármelyikük…
Hazaérkeztünk, és András azonnal eltűnt a fürdőszobában. Zoli leült a nagy ebédlőasztal mellé egy konyhaszékre, félig felém fordulva, az asztalon könyökölve a tenyerébe támasztotta a fejét, és engem nézett a huncut zöld szemével. Én pedig ott álltam, és annyira magányos voltam, hogy az önsajnálattól a könnyem is kicsordult. Zoli kinyújtotta a kezét, és magához húzott. Az ölébe ültetett, és csókokkal kezdte felszárítani a könnyeimet. Mind a két szemem megcsókolta, aztán az orromat, aztán finoman szétnyitotta az ajkaimat, és közéjük préselte a nyelvét. Szenvedélyes csókcsata vette kezdetét, egyre inkább zihálva szedtük a levegőt. Végre Zoli keze is megmozdult, kigombolta a ruhám felső gombjait, megsimogatta a mellemet a melltartón keresztül… Csodálatos érzés volt. Finom, puha ujjakkal játszadozott rajtam.
Ekkor lépett ki a fürdőszobából András. A látványtól földbe gyökerezett a lába, és mi is megmerevedtünk. A kínos csöndet azzal oldottam fel, hogy most én vonultam be a fürdőbe. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhát, és beálltam a zuhany alá. A kellemes vízpermettől tisztulni kezdett az agyam, és tisztán éreztem, hogy én ezt most Zolival folytatni akarom. A keze érintése még ott bizsergett a mellbimbómon. Nagyon bíztam benne, hogy ott vár rám kint, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De hogy csináljuk, hogy András ne sértődjön meg? Hiszen ott aludtam vele egy ágyban éjszakákon keresztül…
A pizsamám nem volt velem, az átizzadt ruhát sem akartam visszavenni, ezért valamelyik fiú fürdőköpenyét vettem magamra, úgy léptem ki a fürdőszobából. A lakásban minden villany el volt oltva, halk zene szólt, és fanyar, fűszeres illat terjengett, biztosan valami keleti füstölőt gyújtottak meg. Mire az agyam ezt mind leltárba vette, egy kéz benyúlt a hátam mögé, és eloltotta a fürdővilágítást is. Ott álltam a töksötétben, mezítláb a hideg kövön. Ekkor egy kéz megfogta a kezem, és Zoli azt mondta: „Bízz bennem”. Vezetni kezdett kézenfogva, de csak három lépést tettünk, majd oldalt fordított, és elengedte a kezem. Kitapintottam, hogy háttal állok az ebédlőasztalnak, amire egy vastag takarót terített. Kioldotta az övet, és puhán lecsúsztatta a vállamról a köpenyt.
Úristen, András is itt van! – villant belém, mikor könnyedén fölemeltek és az asztalra fektettek. Meglepetésemben teljesen leblokkoltam, köpni-nyelni nem tudtam.
– Fiúk… – kezdtem halkan, de nem tudtam, mit mondhatnék.
– Ssssss… – volt a válasz kétoldalról.
Sikoltani kellene, hogy nem, ilyet nem szabad, fordult meg egy pillanatra az agyamban, de hatalmas hullámként jött egy másik gondolat, ami elmosta ezt a sikolyt: bő négy hete nem érintett férfikéz, és most itt van hirtelen négy. És a négy kéz elindult az útjára. Simogattak, és nem tudom, hogyan csinálták, de szinkronban mozogtak. És a négy kézhez volt még két puha száj. Kaptam puszit a szememre, az arcomra, a nyakamra, a vállamra, közben a kezek a melleim körül köröztek, majd a mellbimbókat morzsolták picit az ujjaik között. Ezek a csókok és érintések szétáradtak az egész testemben, és felforrósították, és nagyon kívántam a folytatást. El is indultak tovább, és a szájak már a mellbimbóimnál tartottak, és hosszan nyalogatták meg cuppogtak rajta, a kezek pedig a csípőmet masszírozták, csodálatos volt. Fel is hördültem a kéjes érzéstől, mert majdnem megérkeztek a kezek a már benedvesedett célterületre, de… Hé, mi történik? Továbbmentek. Végigcsókolták a combomat és egészen a bokámig jutottak a szájak, a kezek pedig a lábujjaimon zongoráztak. Ekkor elkezdték csókolgatni a lábaimat belülről, és én széttettem, amennyire csak tudtam, ahogy haladtak fölfelé, de fiúk, ott nem fog elférni két fej, és bumm, össze is ütközött a fejük.
Zoli felegyenesedett, a fejem fölé hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira jólesett… Átöleltem, simogattam a hátát, és szívtam a nyelvét, ahogy csak bírtam. András pedig szemből befúrta a fejét a lábam közé, a puncim már csupa lucsok volt. Nagy nyelvcsapásokkal mindenütt izgatni kezdett, majdnem a fenekem lyukától majdnem a csiklómig. Ezt a területet többször bebarangolta, és fantasztikus munkát végzett: patakzott belőlem a nedv, és már majd’ megőrültem, hogy valaki érintse már meg a csiklómat… és akkor rácuppant. Szó szerint. Az ajkával körülölelte a csiklót, finoman megszorította, beszívta, és a nyelvével megérintette. Leírhatatlan érzés volt. Mint egy bizsergető áramütés. És folytatta a nyelvével az izgatást, míg egy velőtrázó orgazmus végig nem söpört rajtam. Dobáltam a csípőmet, hiába próbálta András leszorítani, markolásztam, téptem a Zoli göndör haját, haraptam az ajkát, hörögtem, szívtam a nyelvét, nyüszítettem, tűzben égett az egész testem… Aztán elernyedtem.
A két fiú leült mellém, a szemem már megszokta annyira a sötétet, hogy a körvonalaik halványan kirajzolódtak, de az arcukat nem láttam. Vajon milyen képet vágnak most? Átszellemülten tekintenek rám, mint egy szexistennőre? Vagy fülig érő vigyorral nyugtázzák, milyen hatással volt rám a ténykedésük? Talán az előbbi, mert végigcsókolgatták a karomat, míg egy picit kifújtam magam.
András hozott egy pohár vizet, amit mohón megittam, aztán se szó, se beszéd, megfogtak asztalterítővel, illetve takaróval együtt, és keresztbe fordítottak az asztalon, úgy hogy a fenekem pont az asztal szélén volt. Felkönyököltem, és feszülten figyeltem, hogy ebből mi lesz. Zoli megfogta a lábaimat a térdhajlatnál, és szélesre terpesztette. A makkját pedig a még mindig nedves puncim nyílásához illesztette. Ó, szóval itt egy valódi, igazi-igazi behatolás készül. Végre!
Zoli makkja elég vastag volt, nagyot cuppant, ahogy áthatolt a bejáraton. Naggyon finccsi. Ekkor a combjaimat összezárta, a sarkamat a vállára helyezte, és egyik karjával átfogta mindkét lábamat. A másik kezével a fenekemet markolászva, lassan betolta a farkát „ütközésig”, majd lassan kifelé. Naggyon finccsi.
De miért kellett ehhez keresztbe fordulnunk az asztalon? És hol van András? Nagy robajjal esett le a tantusz: András mögöttem áll, és azért fordultunk keresztbe, hogy LELÓGJON A FEJEM az asztalról. Hát legyen meg, amit kitaláltatok, gondoltam magamban, és lelógattam a fejem hátrafelé. András abban a pillanatban a számhoz érintette a farkát. Körbenyaltam a makkját, majd óvatosan az ajkaim közé csúsztattam a szerszámot. Vékonyabb volt a farka, mint amivel eddig dolgom volt, de a kezemmel végigsimítva úgy éreztem, elég hosszú. Megpróbáltam minél többet bevenni belőle, és a nyelvemmel körbe kényeztetni, közben hátranyújtott kezemmel a fenekét és a heréit markolásztam.
Sosem volt még ilyen kényeztetésben részem. Elképzeltem, milyen lenne, ha kívülről látnám magamat: csatakos puncimban egy vastag farok dugattyúként zakatol ki-be, a hozzátartozó herék ütemesen csattognak az asztalról kicsit lelógó fenekemen. Puncim szorítását ha akarnám se tudnám lazítani, mert lábaimat erősen összezárva tartja egy szőrös férfikar, amelynek párja a fenekemet gyúrja. A számban egy jóízűen duzzadó farok mozgolódik, kinn maradó felét kezemmel simogatom, a másik kezemmel a herékkel pingpongozok. Tíz ujj a melleimen zongorázik, nagy szakértelemmel masszíroz és néha megcsipkedi a mellbimbókat. Észveszejtő összkép, és észveszejtő hatást gyakorolt rám mindez. Úgy éreztem, nemsokára valamiféle önkívületbe fogok esni.
Valamit tudhat a nyelvem, mert András durrant el legelőször. Éreztem a farka lüktetésén, hogy a vég közeleg, és még épp időben kaptam ki a számból, hogy ne ott landoljon az első töltet. Hanem a mellem között. A második adag a hasamig repült, de jutott aztán a nyakamra, az orromra, és néhány csepp a homlokomra is. Mindez mély hörgések és kimerült lihegés kíséretében.
Én is nehezen kapkodtam a levegőt frissen felszabadult számon át. Felkönyököltem, hogy jobban lássam Zoli körvonalait. Azt éreztem, hogy miközben a dugattyúmozgás egy pillanatra sem szünetel, enged a karja szorítása, és leveszi a sarkam a válláról, leengedi egészen a derekáig. Lehajolt és átölelt, aztán felemelt az asztalról. A combomat a dereka köré, a karomat a nyaka köré fontam, és szorítottam, ő pedig a fenekem alá nyúlt, és le-fel húzigált a merev farkán, mint egy játékszert. Minden mozdulatnál a szőrzetéhez dörzsölődött a csiklóm és ez őrjítően fincsi volt. Teljesen elveszítettem az önuralmamat, hörögtem, a vállát harapdáltam, amitől ő még jobban hörgött, majd hirtelen belémlövellte a forró anyagot, ami végigfolyt a farkán, és még sokkal síkosabbá tette. Azt hiszem, halkan sikoltozni kezdtem.
Zoli térde megroggyant, visszaültetett az asztal szélére, és hosszában végigfektetett. Levezetésképpen még néhányszor ki-be csúsztatgatta lassan puhuló farkát, én megmarkoltam az asztal szélét, és őrülten dobáltam a csípőmet, a fejemet ráztam, aztán Zoli a hüvelykujját a csiklómra tette és néhány körkörös mozdulattal beteljesítette a minden porcikámat átjáró orgazmust. Sikoltozva adtam át magam a gyönyörnek, és ájultan ernyedtem el.
Arra eszméltem, hogy András vizet itat velem, és örömmel nyugtázza, hogy kinyitottam a szemem. Gyorsan lezuhanyoztunk, hálóinget vettem, és ágyba bújtunk. Nem jött álom a szememre, hiába csuktam be, újra lepergett előttem az elmúlt órák minden pillanata, és azt kívántam, bárcsak még az elején tartanánk, hogy újra átéljem ezt a csodát. Bizsergést és nedvesedést éreztem a puncim tájékán már a gondolatra is. Háttal feküdtem Andrásnak, de hallottam a mocorgásán és szuszogásán, hogy nem alszik. Egy mély sóhajtással tudtára adtam, hogy én sem.
– Ébren vagy? – kérdezte halkan.
– Igen.
– És mire gondolsz?
– Arra, hogy milyen finom a Screaming Orgasm koktél.
Kuncogott. Aztán hosszabb csönd után azt suttogta:
– De… Tudod, ez nem igazságos így, hogy csak Zoli érezhette a szűk puncid szorítását.
– Nem? – kérdeztem vissza – Hát… tégy igazságot…
Szinte hallottam, hogy kattognak az agya fogaskerekei, ahogy értelmezi ezt a választ, és visszapörgeti, hogy vajon jól hallotta-e. Aztán megmozdult. Közelebb húzódott, felvette az én oldalfekvő pozíciómat, és addig matatott a kezével a hálóingemen, míg megtalálta az alját és felhajtotta. Felemeltem picit az egyik lábam, hogy könnyebb legyen az orvul hátba támadó behatoló útja, aki nem is késlekedett, és óvatosan benyomulva teljesen kitöltötte bizsergő puncimat. Óvatosan, lassan mozgatta bennem a farkát, egyik kezével alulról átkarolt, a másikkal pedig sorra bejárta a fontos és őrjítő pontokat: a fülcimpámat, a mellbimbómat, a belső combomat, a csiklómat, és mindet végigsimogatta. Szépen lassan mintha felemelt és elröpített volna csodálatos magasságokba, és nagyon fincsi volt. Csak azért nem kísérték csípődobálások és rángatózások az orgazmusomat, mert nem volt már erőm megmozdulni a kimerültségtől.
Félig aludtunk, illetve én ébredtem elsőként, délben. Felkeltem, megmosakodtam, és reggelizés közben újra végigpörgettem a fejemben mindazt a csodálatos érzést, amiben az éjszaka részem volt. Még mindig hálóingben voltam, bugyi nélkül, és azon kaptam magam, hogy újra egymáshoz dörzsölöm a combjaim, picit nedves a puncim, és már megint csak a szex jár a fejemben. Ejnye-bejnyézve mentem vissza a hálószobába, és azt láttam, hogy András még alszik, de valami csuda érdekeset álmodhat, mert a vékony takaró, amit magára terített, sátort formáz.
Óvatosan megemeltem a takarót a lábánál, és tényleg ott meredezett a farka kőkeményen. Na, gondoltam, megleplek. Az az igazság, megkívántam. Bekúsztam a takaró alá négykézláb, és kezelésbe vettem a fenyegető szerszámot. Nagy puszit adtam a hegyére, aztán bevettem a makkot a szájamba és alaposan megtisztogattam a nyelvemmel. Végignyaltam oldalt hosszában az egészet, és egy-egy puszit adtam a heréire. Csak a számmal kényeztettem. András természetesen felébredt erre, megemelte a takarót, és természetesen nem lepődött meg azon, kit fedezett fel a farka végén. Próbáltam valamiféle jóreggelt köszöntést mormolni tele szájjal, erre felnevetett.
– Azt hittem, álmodom – mondta. – De most látom, hogy ez valóság.
– Csodálatosan puha a szád – tette hozzá kicsit később, már hörgősebb-fátyolosabb hangon.
Ekkor nyílt az ajtó, és András szeme nagyra kerekedett. A fülem regisztrálta, hogy Zoli ránk nyitott, de a többi érzékszerveim mással voltak elfoglalva, folytattam, amit elkezdtem, egészen amíg András farkának rángása jelezte, hogy nem bírja tovább, és a teljes éjszaka megtermelt mennyiséget a torkomba spriccelte. Ezúttal nem húztam ki a számból, két-három kortyból lenyeltem az érdekes, sós-kesernyés masszát, és addig szívtam a farkat, míg forró levegő nem jött belőle.
Bele sem gondoltam, milyen látvány tárult Zoli elé akkor: van egy takaró, amely alól kilóg egyrészt a legjobb barátja felsőteste, aki hörögve, fülig érő vigyorral bámul be a takaró alá, másrészt a takaró másik vége alatt látható egy a popsit alig elfedő hálóing, alatta egy nedves puncit közrezáró két térdelő láb. Nem szokványos…
Mire én a forrólevegő-szívásig jutottam, Zoli már becsukta maga mögött az ajtót, mögém állt, és a tenyerét a vénuszdombomra helyezte. Ki akartam bújni a takaró alól, de Zoli kissé fenyegető hangon azt mondta:
– Ottmaradsz! – majd így folytatta – Kedves Hölgyem! – hivatalos hanghordozást vett fel – Sasszemem felfedezte, hogy árulkodó folt van a lepedőn. Ez azt jelzi, hogy itt már korábban is olyan ténykedés folyt, melyből engem orvul kihagytak. Hát való ez? Nem való, sőt! Büntit érdemel.
Vajon mit érthetett ezalatt, töprengtem magamban, de nem szóltam semmit. Belementem a játékba, vártam, mit talál ki Zoli. Ott voltam a takaró alatt, az András szétterpesztett lába között négykézláb, a könyökömön támaszkodtam, és az állam a tenyeremben pihentettem. Zoli feljebb hajtotta a hálóing alját, és hatalmasat csapott a bal fenekemre. Ááu, ez fájt, akartam kiáltani, de csak egy nagy szisszenés jött ki a fogam közül. Egy pillanattal később a másik keze középső ujjával végigsiklott a nedves hasítékon, és körözött egyet a csiklóm körül. És ezt így folytatta: egy ütés, egy csiklósimítás. Egy pillanatnyi fájdalom, egy pillanatyi gyönyör. András a fejem fölé hajtotta a takaró végét, és érdeklődve figyelte az arcomat. Nézte, ahogy szenvedek, és ahogy élvezkedek. Mikor Zoli pirosra paskolta a bal fenekemet, hogy már szinte égetett, kezet váltott, és a jobb popsimmal művelte ugyanezt, most apró morzsolgatásokkal jutalmazva a csiklómat. Leírhatatlan gyönyör volt.
Mikor ezzel is „kész volt”, duzzadt makkját a bejárathoz illesztette, és óvatosan betolta vastag farkát a puncimba. Előrehajolt, és a kezeivel a melleimet vette kezelésbe. Hevesen dugni kezdett, és ez megőrjített engem: az ágyéka minden lökésnél pirosra vert popsimon csattant, apró fájdalomhullámokat küldve szerteszét a testemben, melleimet cirógató kezei és puncimban szánkázó síkos farka pedig gyönyörhullámokat gerjesztettek. András pedig végig figyelt, és ez is fokozta a kéjt. Végignézte, ahogy egyre kapkodóbban szedem a levegőt, és elhomályosul a tekintetem. Zoli végül megszorította a derekamat, és néhány erőteljes lökéssel belémpumpálta a teljes összegyűlt tárat, aztán a csiklómhoz nyúlva néhány körzéssel engem is elröpített a csúcsok csúcsáig. Összeomlottam, és András mellkasán feküdve pihegtem. Sokáig simogatta a hajam és a hátam, míg a légzésem visszanyerte szokásos ritmusát.