Nemi úton is terjed a húgycsőgyulladás

A húgycső a vizeletelvezető rendszer utolsó szakasza, amelyen keresztül a hólyagban bizonyos ideig tárolt vizeletet kiürítjük. Így egyrészt az állandó átöblítések védik a fertőzésektől, másrészt azonban a külső húgycsőnyílás révén, amelyet nem határol el szoros zárórendszer a külvilágtól, könnyebben fertőződik a környezetből. Mindkét nemben egyaránt előfordulnak a húgycső gyulladásai, de a nők anatómiai viszonyai miatt (a hüvelybemenetbe nyíló, rövid húgycső következtében) náluk ez az elváltozás gyakoribb.
A vesében, húgyvezetékben, hólyagban vagyis a felső húgyutakban lévő elváltozások, amelyek ott gyulladást okoznak, a vizeléskor égető, csípő érzést váltanak ki, de utána általában nincs panasza a betegnek. Azok a gyulladásos folyamatok viszont, amelyek rendszerint kívülről bejutó kórokozó révén jönnek létre a húgycsőben, az állandó égető, viszkető érzés mellett vizeléskor kifejezett, éles fájdalmat okoznak, és nem ritka, hogy a húgycsőből váladék ürül. Emellett a gyakori vizelés, a nem szűnő ingerek azok a tünetek, amelyek hólyaghurut esetén is jelentkeznek.
Fertőzés nemi úton A gyulladások jelentős részét a szexuálisan terjedő kórokozók (Neisseria gonorrhoeae, Chlamydia trachomatis, Trichomonas vaginalis) okozzák, de gyakori az E. coli okozta fertőzés is. A gonorrhoeás húgycsőgyulladásra jellemző a bőséges sárgás váladékozás, amely mindkét nemben előfordul, míg a többi esetben vízszerű húgycsőváladék jelentkezik. Láz is előfordulhat, sőt férfiaknál nem ritka a here, mellékhere- vagy a következményes prosztatagyulladás sem.
Szövődmények A tünetek jelentkezése esetén sokan várnak, illetve az otthon lévő antibiotikumokkal próbálják gyógyítani magukat. Ez nem helyes, hiszen a szexuálisan terjedő kórokozók okozta betegségek (nálunk is elterjedt angol rövidítéssel: STD) számos olyan következményekkel járhatnak, amelyek a későbbiekben meghatározzák az egyén sorsát. Így a gonorrhoeás húgycsőgyulladás húgycsőszűkülethez, vizelési nehézséghez vezethet, a Chlamydia és az ureaplasma okozta gyulladások a meddőség okai között szerepelnek mindkét nemben. Az ún. egyszerű kórokozók (coli baktérium) pedig a hólyagba jutva, ott krónikus hólyaghurut képében évekig megkeseríthetik a betegek életét mind a panaszok, mind az ismételt vizsgálatok révén.
Egyszerű vizsgálattal A betegség megállapításához sokszor elegendő egy alapos orvosi vizsgálat, amikor kiderül, hogy közvetlenül a panaszok jelentkezése előtt, rendszerint korábban ismeretlen partnerrel történt együttlét. Ezután a látható váladékból kenet készítésével vagy tenyésztéssel kimutatható a kórokozó. Az ún. „három pohár” próba pedig arról is felvilágosítást nyújt, hogy csak a húgycsőben van-e a gyulladás. Ugyanis, ha csak az első ürített vizeletrészben van genny vagy baktérium, akkor a hólyagban, vesékben és a prosztatában lévő gyulladás kizárható.
Az STD (szexuális úton terjedő) betegségek a kórokozó azonosítása után a jelenlegi antibiotikumokkal jól és következmények nélkül gyógyíthatók, ugyanígy az egyéb bakteriális fertőzések is.
Ha a panaszok visszatérnek Vannak azonban olyan esetek, amikor a gyakran ismétlődő panaszok (gyakori, fájdalmas vizelési inger) mellett főleg nőknél a középsugarú vizeletből nem vagy csak kevés baktérium tenyészthető ki, és ez akkor is gyakori, ha a megszokott szexuális partneren kívül nincs kapcsolat. Ennek oka lehet a hüvely korábbi gyulladásaiból ott maradt kórokozó, amely közösüléskor bejut a húgycsőbe, de nem okoz tüneteket, és a betegek nagy része nem is észleli. Az ismétlődés azonban erre szintén felhívhatja a figyelmet, s ezért nőgyógyászati vizsgálat is ajánlatos.
Nyilvánvaló tehát, hogy a mindkét nemben előforduló, sokszor súlyos tüneteket okozó és késői következményekkel is járó húgycsőhurut megelőzhető a higiénés szabályok betartásával, előrelátó szexuális magatartással, a korán elvégzett szakorvosi vizsgálattal, valamint a helyesen alkalmazott gyógyszerekkel.