Nők és a melleik

A férfiak, akik, elvhűek és mindig a tárgyra térnek, azóta függnek a női mellektől, mióta leszakadtak az anyai emlőkről. Bigas Luna egy spanyol filmrendező, aki nem ért el olyan hangos sikereket, mint honfitárs kollégái: Almodóvar vagy Bunuel, viszont érdekelték a nők és a melleik. Sajnos a Mell és Hold című vígjátékot, ami Bigas Luna filmrendező trilógiájának középső része, nem könnyű kikölcsönözni hazánkban, és nem is vetítik túl gyakran, ezért ér türelmesnek lenni, vagy ér az internet segítségét kérni.
A Mell és Hold című spanyol-francia film, ami igazából katalán, egy mellfüggő kisfiú története, egy szürreális mese, amiben a gyermek és a felnőtt is egyaránt a nőről és a melleiről fantáziál. Az 1994-es vígjáték tipikus cukifilm abban az értelemben, hogy egy hatévesforma kissrác elbeszélésében és szemszögéből ismerhetjük meg a sztorit. A főhős Tetének kisöccse születik, akire Tete nagyon féltékeny, mert a csecsemő kisajátítja az anyjuk mellét és tejét, ezért megkéri a Holdat, ami mégiscsak a változás, az ismétlődés, a növekedés, illetve az újrakezdés jelképe, hogy intézzen neki egy mellet, ami csak őt táplálja és csak az övé. Tete képtelen a szüleivel megosztani a problémáját, mert anyja idejét leköti a pólyás kistesó, az apja meg tökös gyereket akar faragni Tetéből, és hallani sem akar holmi csecsszopásról, meg szoknya mögé bújásról, meg anyámasszony katonájáról. Az apa egyébként is lelkes hagyományőr és anxanets edző, ezért inkább annak örülne, ha Tete fel merne mászni egy legalább nyolcméteres embertorony csúcsára. Tete magára marad, de szerencséje van, mert a városba mutatványosok érkeznek egy fingóművész és szeretője, a csodálatos balerina személyében. Tete a táncosnő melleit nézi ki magának, de akadnak vetélytársai.
Nem részletezném most a sokszálú szerelmi komédia részleteit, de az biztos, hogy azon a jeleneten még a legsótlanabb filmet néző is elmosolyodik, amikor a szexuálisan felvilágosítatlan Tete meglesi szüleit nemi érintkezés közben, és kihallgatja anyja hangszexelését, amikor azt hörgi az apja fülébe, hogy engedje belé a tejét,  azaz élvezzen bele. Tete meg mindezt úgy rakja össze, hogy az apa tölti fel az anya tejkészletét. De ez az a film, amiben életemben először láttam olyat, hogy egy férfi szerelmet szellent a csajának. Csak azoknak mondom, akiknek nincs idejük végignézni, hogy a filmben a megélhetési szellentésre is láthatunk egy példát. Miután a balerina elropta a táncát, a francia fingóművész egy motoron állva célbadurrant a bélgázai és egy erre a célra speciálisan kiképzett fegyver segítségével egy céltáblára, és el is találja a bullba helyezett vörös rózsát. Alap, hogy még a celebek sem székletelnek rózsa illatút, de megértem azokat, akiket nem érdekel mások szellentése. És persze a Mell és Hold című film sem a fingásról szól. Sokkal inkább arról szól, hogy például az ősidőkben anyajog uralkodott világszerte és, hogy azóta mellfüggő az összes pasi a Földön. És az most nem érdekes, hogy valóban korszerűtlen-e az anyajog, vagy, hogy a természetnek valóban arra van-e szüksége, hogy csaj módon empatizáljanak vele és/vagy elviseljék, vagy inkább arra, hogy pasi módra megerőszakolják. Az sem fontos, hogy valóban létezett-e egy olyan kőkorszaki recept, hogy az ősanyák a mindig fölösen duzzadó emlőjükből tejet csorgattak a készülő ételre, amikor mondjuk húst sütöttek vacsorára a közösségnek.
Lényegtelen, hogy a pasik dátumozták-e meg a történelmet, és, hogy az apajog uralkodása óta valóban olyan hősök-e a pasik, akik maguknak találnak ki ellenségeket és nem akarnak ágyban meghalni, akik szabadságot parancsolnak és kitartanak a végekig, akik önmaguk fölé kerekednek és mindig helyt állnak, akik hajlíthatatlanok, elvhűek és mindig a tárgyra térnek, mert az biztos, hogy amióta a pasik leszakadtak az anyai emlőkről, azóta függnek azoktól.