Norinaga Akira – Lótuszvirág

Ott ültünk a nyitott ablak mellett. Valami pihe szállt a hajára. Leemeltem. A szeme megrebbent, a mosolya ellágyult. Szája megnyílt kissé. Remekül csókolt.
Halványkék selyem kimonója alatt nem viselt fehérneműt. Felsőtestének lassú mozdulatával maga emelte a tenyerembe a keblét. Keble pontosan beleillett a tenyerembe, s amint hozzáértem, feszessé merevedett. Tudtam, a melle ugyanolyan érzékeny, minta az öle. Megoldottam a kimonója övét. Enyhén hátrahajolva ledobta magáról a kimonót. Mellrózsája élénkvörössé vált, bimbója dagadozott. Ráhajoltam, nagyon gyengéden csókoltam. Tarkómon éreztem perzselő lehelletét, ujjai a nyakamra simultak. Lassan csókoltam, nyelvem a mellbimbójára tapadt. Remegés futott végig a testén. Kezem a másik mellére csúszott, annak bimbója is megmerevedett már. Minden ízében reszketni kezdett, hirtelen összerándult, önfeledt sikoly szakadt fel a torkából. Kiengedtem a számból a mellbimbóját.
– Elélveztél?
Suttogva kérdeztem. Csak a szeme intett igent. Öle alatt néhány csepp nedvesség csillogott a padlón. Kuncogva suttogott.
– Tudtam, hogy ez lesz. A bugyit már előre levetettem… Még szerencse.
Valahányszor elélvezett, nedvesség lövellt ki az öléből. Valamivel kevesebb, mint egy férfi magja. Különös tulajdonsága rettenetesen izgatott. Csókolni kezdtem a másik mellét, azzal is elélveztettem. Öle alá csúsztattam a kezem, jólesett érezni, ahogy a tenyerem megnedvesedik.
Mosolygott rajta.
Lefektettem az ágyra. Széttárta combját, hosszúkás, vékony ujjaival szétsimította szőrzetét. Nem dőltem rá még. Gyönyörködtem az ölében. Szeméremajkának széle sötét, majdnem barna volt, szemérme bíborszínben ragyogott. Lüktetett a halántékom, bolondos ötlet jutott az eszembe.
– Játszanál magaddal? Szeretném látni, hogyan csinálod…
Meghökkent kicsit, lehunyta szemét. Két ujjával közrefogta csiklóját. Egészen lassan simogatta. Kiszáradt a torkom a látványtól. Amikor a teste remegni kezdett, hüvelyébe nyomtam a mutatóujjam. Sikoltozott gyönyörűségében, kilövellt megint. Néhány pillanatig ernyedten pihegett. Hüvelyében hagytam az ujjam, nyelvemmel a csiklójához értem. Alig érintettem hozzá. Csiklója másodperceken belül mereven ágaskodott a nyelvem után. Lassan csókoltam a csiklóját. Csak a csiklóját. Amikor újra remegni éreztem a testét, lágyan végignyaltam a hüvelyét az ujjam felső része körül. A számban fogtam fel a cseppjeit.
Felsóhajtott.
– Nagyon értesz hozzám.
Hirtelen emelkedett fel az ágyon, kezébe vette a botom. Lágy volt az érintése. Megcsóválta fejét.
– Akkora lettél, hogy szinte félek tőled.
Szájába vett. Nyelvét végigfuttatta a farkamon. Lehelletfinoman futtatta rajta. Kevés ideig hagytam.
– Gyere…
Fölém ült, magába vett. Nem engedtem mozogni, leszorítottam, olykor hagytam billegni csupán. Ült a farkamon, és élveztem hüvelye pompás érintését. Széthúztam a szeméremajkát. Elértette, mit akarok, játszadozni kezdett a csiklójával. Izgatott a csikló merevsége, mély vörös színe. Felemelkedtem kissé, szába vettem a mellét. Úgy csókoltam meg a melle rózsáját, mint az imént a csiklóját. Abban a minutumban elélvezett. Lestem közben, hol járatja az ujját, amikor elönti a gyönyör. Lehanyatlott a keze. Hagytam kis ideig, hadd fújja ki magát, majd visszahúztam a kezét, vele nyittattam szélesre szemérmének nagyajkát. Csiklója ismét felduzzadt. Szemem sarkából lestem az arcát. Kitágult szemmel figyelte, hogyan játszadozom a csiklójával, s amint a teste remegni kezdett, halkan kibukott a száján:
– A mellem…
A másik mellét csókoltam meg. Öléből kicsapott a nedvesség, teste összerándult. Ellankadt megint. Felsóhajtott.
– Most elszívnék egy cigit…
Az éjjeli szekrényben hevert néhány cigaretta. Nem hagytam, hogy leszálljon érte. Addig nyújtóztam, amig végre elértem egyet. Meggyújtottam. Nagyot szippantott belőle, messzire fújta a füstöt. Mosolyogva nézett. Ölével ösztönösen kezdett mozogni. Leszoritottam a tomporát.
– Ülj csak, nem mozogj…
Rekedtes volt a hangom. Félig lehunyta pilláját. Teste mozdulatlanul tapadt hozzám, hüvelye moccant csupán.Megszorította-eleresztette a farkam. Lassan, számítóan csinálta. Olykor-olykor szippantott egyet, aztán megfeledkezett a cigarettáról. Szorításai meggyorsultak. Testén végigfutott a remegés, mozogni próbált. Nem hagytam, egyre erősebben szorítottam a tomporát, hogy csak a hüvelyével mozoghasson. Hirtelen rándult össze a teste, hüvelye valósággal görcsölt, présként szorított magába. Feszítettem belé a farkam, ahogy csak tudtam. Önfeledten sikoltozott, csatakossá lövelte az ölem. Eldőlt rajtam, haja az arcomba hullt. Hirtelen emelte fel a fejét.
– A cigi… Elvetted az eszem. Jó, hogy nem égettelek meg!
A csonkot odahajította a hamutartóba. Tündöklően csillogott a szeme. Rám hajolt, suttogva kérte:
– Gyere hozzám hátulról.
Négykézlábra állt, szétsímította szőrzetét. Jobbjának gyűrűs és és középső ujja közé fogta csiklóját. Lassan csúsztattam a farkam a hüvelyébe. Tövig magába vett, most ő nem engedett mozogni. Csiklójával játszott, hüvelyével meg-meg szorította a farkam. remekül csinálta. Rásimultam a hátára, tenyerembe akartam venni a mellét. Elhúzta a kezem, suttogott.
– Ne még…
Gyönyörű tompora volt. megcsodáltam a két ülőgumó közötti völgy ívét, meg kellett simogatnom. Véletlenül értem a végbélnyílásához. Megremegett tőle. Megnedvesítettem az ujjam, óvatosan nyitottam szét. Majd olyan könnyen fogadott be ott is, mint ahogy a farkam bevette a hüvelyébe. A farkammal meg se próbáltam mozogni. Csak az ujjam mozgattam, lassan, óvatosan.Csöppet feljebb emelte tomporát, hogy jobban hozzáférjek. Hüvelye megint présként szorította a farkam. Artikulátlan hangok törtek fel torkából, ismét elélvezett. Elnyúlt alattam, mint akit leütöttek.
Nem akartam ráfeküdni. Könyökömre támaszkodva hajoltam fölé. A farkam nem vettem ki a hüvelyéből. Hosszúnak látszó ideig hevert aléltan. Lassacskán eszmélt, fejét felemelve visszanézett.
– Te még nem is élveztél…
– Élvezlek.
Ajka körül mosoly játszott.
– Így akarod?
Nem úgy akartam, de nem mondtam meg neki. Ráereszkedtem, tenyerembe vettem a mellét. Amint hüvelye ismét iszamossá vált, kivettem hüvelyéből a farkam. Csodélkozva kapta hátra a fejét. Elnevettem magam.
– Ereszkedj rám…
Fölém térdelt. Megfogta a farkam, néhányszor csiklójához dörzsölte. Csiklója lassan fölmerevedett, akkor odébb toltam a kezét.
– Alul vegyél be.
Meglepődött kicsit. Tátova mozdulattal igazította a farkam az alsó nyílásához. Nagyon lassan, centiméterről, centiméterre eresztette magába. Tágra nyitotta szemét. Arca meglepetést tükrözött. Amikor egészen befogadott, egy pillanatra lehunyta pilláját, lágy hangon megszólalt.
– Furcsa…
Láttam rajta, nincs ellenére a dolog.
Megkértem, húzza szét a szeméremajkát.
Balkezemmel a csiklóját simogattam – éppen csak le-lenyomtam, egészen gyengéden. Hamar harmatos lett, akkor bevittem az ujjam a hüvelyébe. Szinte mindjárt elélvezett. Hosszan élvezett, perceken át vonaglott, sikoltozott, végül kirántotta az ujjam a hüvelyéből. Végigzuhant rajtam, levegő után kapkodott. A farkam még benne volt, és ő megcsóválta fejét.
– Hogy te miket kitalálsz… Most már sehol se vagyok szűz!
– Elég hosszú ideig voltál az, nem? Miért nem szóltál, hogy ennyire érzékeny vagy alul? Mosolygott.
– Azért férfi a férfi, hogy kitalálja.
Óvatos mozdulattal megemelte tomporát, kicsúsztatott magából. Lekuporodott mellém. A farkam nézte, átkulcsolta ujjaival. Nagyon lágyan ért hozzá, végigsimította néhányszor. Gyengéden csinálta, a bőr alig moccant a farkamon a keze nyomán. Aztán fölé hajolt, ajkát érintette a makkomhoz. Finoman érintette hozzá, és nagyon-nagyon lassan. Szinte alig mozgott az ajka. Makkomon éreztem a lehelletét. A lehellete is izgatott. Olyan simogatónak hatott, mint az ajka érintése. Legszívesebben belenyomtam volna a szájába a farkam. Hátrahajolt kissé, kezét a farkam tövére illesztve, szemlélgette. Megint ráhajolt, nyelvével simította át a makk bőrét. Lágyan, gyöngéden simította át. A farkam ágaskodott, megmeltem a derekam, ő azonban felütötte a fejét.
– Maradj. Nem fogsz gyorsan elélvezni.
Búgott a hangja. Lehunytam a szemem.
Ajka közé fogta a makk peremét, gyengéden meg-megszorította. A nyelvével később ért hozzá, rá-rá simított vele, aztán csókolni kezdte. Csigalassúsággal csókolta. Csak a makkot. Jobbját a farkam alá csúsztatta, tenyerébe vette mindkét golyómat. A melle után nyúltam, de elhúzta. Bocsánatkérően suttogott.
– Most ne izgass fel…
Újra a makkom csókolta. Csigalassúsággal, csak a makkot. A szívem a torkomban kalapált, a halántékom lüktetett. Nyelve hirtelen szaladt meg, végigfutott a farkamon. Egy pillanatra csupán, talán azért csak, hogy, benedvesítse. Ismét a makkom vette kezelésbe. Árnyalatnyival erősebben fogta ajka közé, valamelyest a csókja is erőteljesebb lett. Nagyon kicsit lett erősebb.
Megadtam magam. Lehunyt szemmel élveztem a játékát. Nyelve másodszor, harmadszor is végigcsókolta a farkam teljes hosszát.
A testem merevre feszült. A halántékom dobolt. Fel-felnyögtem. Sokára szánt meg. Hüvellyé formálta száját, rátapadt a farkamra. Ahogy csókolta, meg-megszívta közben.
Felkiáltottam. Fel kellett kiáltanom. Elöntött a gyönyör.
Nagy kortyokban nyelte a magvam. A szája még mozgott a farkamon, már valósággal fájt az érintése. Összerándultam.
Kiengedte szájából a farkam, elnyúlt mellettem. Önfeledten öleltem át, hallgattam a szuszogását. Sokára mozdultam meg, ajkamhoz vontam a kezét.
– Köszönöm.
Könyökére emelkedett, félrehajtotta kissé a fejét. Haja előrelibbent, eltakarta fél arcát. Meghitt hangon suttogott.
– Felizgattál, pedig nem akartam… Kicsókolsz majd?
Ki kellett mennem. Amikor visszatértem a szobába, combját széttárva, hanyatt feküdt az ágyon, cigarettát szívott. Leültem az ági szélére. Elém tartotta a cigarettát. Megszívtam. Ő kuncogott.
– Mindig újra felizgulok tőled… Ez miért van? Különösen dús, meglepően hosszú fekete szőrzet borította ölét magasan, a hasa aljáig. Itt-ott egy-egy ezüstös szál vegyült közé. Ujjaimmal beletúrtam. Mosolyogva nézte, szippantott a cigarettából.
– Előbb szívjuk el.
Otthagytam a kezem az ölében. Azon tűnődtem, hogy én is mindig újra felizgulok tőle.
Rendhagyó viszonyunk volt. Sose beszéltünk róla. Soha nem is mondtam neki, hogy szeretem. Egyedül nevelte két lányát, a férje otthagyta. Én azután ismertem meg. Ügyesen kezelte az ecsetet, selyemképek festéséből, eladásából élt. Főleg amerikai turistáknak árusította őket, egy szálloda mellett, az utcán. Megakadt a szemem a kezén, aztán rajta. A nőkön valahogy megérezni, ha kielégítetlenek. Arca nem volt szép, de kedvesnek látszott. Csillogó szemmel nézett vissza. Kertelés nélkül adta tudtomra, hogy tetszem neki. Mindjárt hozzá is tűzte, hogy van egy állandó kapcsolata, amelyet semmiképp nem kíván kockára tenni, egyrészt mert biztos támaszt jelent a számára, másrészt azért sem, mivel a férfi becsületes ember, nem kívánja megsérteni a hiúságában. A két ok miatt csak hébe-hóba kereshetem fel, mégpedig minden esetben előzetes megbeszélés szerint. Mosolyogva replikáztam, hogy én sem jelentem be a feleségemnek: összeakadtam egy kedves teremtéssel. Egyszerre nevettük el magunkat, s néhány nap múlva szerét ejtette, hogy felmehessek hozzá. Olyan természetességgel adta nekem a testét, mintha évek óta ismertük volna egymást. Hálás volt a gyönyörért, mint mondotta, ritkán részesedett benne. Valahai férje is, jelenlegi szeretője is a saját élvezetével törődött csupán. Ámuldoztam a szavain, számomra érthetetlennek tűnt fel, amit mondott. Pompás nő volt. Ha kissé odafigyelnek rá… Szerencsémre nem figyeltek oda. Mindkét gyermeke tíz esztendő felett járt, de a keble különösen kivételes fokú érzékenységét én fedeztem fel a második pásztoróránkon. Arra is én vezettem rá, hogyan mozgassa külön – testétől függetlenül – a hüvelyét. Két gésalyócskával ajándékoztam meg. Számomra furcsa volt, hogy nem ismeri ezeket az egyszerű eszközöket, s hitetlenkedve hallgatta a használati utasítást: tolja fel mélyen a hüvelyébe, és próbálja megtartani benne hosszabb időn át, napi teendői végzése közben is. Meglepően rövid idő alatt csodálatos jártasságot szerzett vele, s tudományával sikerült teljesen lekötnie állandó partnerét. Számomra – hosszú ideje már – akkor tette szabaddá magát, amikor csak rnegkívántam. Engem is meglepett, hogy most, ennyi idő után, újabb érzékeny pontjára találtam rá az alsó nyílásán. Sajnáltam, hogy nem előbb. Amint mindez az eszembe tolakodott, nem álltam meg kérdés nélkül.
– Használod még a gésa-golyókat?
– Elpirult, pillanatra lesütötte a szemét.
– Olyankor, ha sokáig elmaradsz. Akkor igen… Berakom őket, és csakhamar elélvezek anélkül, hogy magamhoz nyúlnék. Amióta megvannak a golyók, nem nyúltam magamhoz nélküled. Veled más… Ha előtted játszom magammal, mindig az az érzésem, hogy téged izgatlak…
Hirtelen harapta el a folytatást. Nevetős arccal tette hozzá:
– Előtted kifejezetten kívánom simogatni magam odafent. Amikor nézed, sokkal jobb, mint máskor szokott lenni. Nem tudom, miért?
Kioltotta a cigarettát a hamutartóban.
Ujjaim önfeledten játszadoztak a szőrzetével.
Odavetette pillantását, sugárzott a szeme. Ölére hajoltam. Nem használt illatszert, természetes illata viszont bódított, sajátos illattá vegyült az én testem szagával. Jólesett beszívni. Ujjaimmal szétfésültem buja szőrzetét. Hüvelyének illata még erőteljesebben csapott meg. Kitágult, reszketett az orrcimpám. Éreztem, nézi, ahogy nézem. Ráfeledkeztem tojásdad alakú nyílására. Felette a csiklója lassan-lassan meredezett, halvány rózsaszínűről vörösre változott. Elmosolyodtam: pontosan olyannak látszott, mint egy miniatűr hímtag. Gyönyörűnek találtam, és élveztem, hogy a szemem láttára peckesedik. Megérintettem a nyelvem hegyével, kissé megbillegettem erre-arra. Ennyi hiányzott hozzá, hogy kimerevedve haragosvörös színt öltsön. Izgatott a látványa. Úgy fogtam óvatosan az ajkam közé, mint az imént Lótuszvirág vette ajka közé a farkam makkját. Éppen hozzáértem csak. Vártam, hogy benyirkosodjék, akkor eresztettem rá a nyelvem. Röpke csókban fürdettem, aztán ajkam közé szíva gyengéden megszorítottam. Egy pillanatra csak.
Lótuszvirág hatalmasat sóhajtott.
Nyelvemmel körbetapogattam a csiklóját. A hegye különösen izgatott. Hirtelen engedtem ki a számból. Nyelvem végigsiklott a hüvely teljes hosszában a nyílás mindkét partján, le az alsó nyílásáig. Belecsókoltam az alsó nyílásába, majd visszafelé haladva a hüvelye közepébe. Hegyes-keményre nyújtottam a nyelvem, körültapogattam a hüvely bejáratát. Ezt is hirtelen hagytam abba, ajkam közé kaptam a csiklóját, fogtam csupán, némelykor ráengedtem a nyelvem, olykor meg is billegettem a nyelvemmel. Kezemmel szélesebbre húztam szét a szeméremajkát, hogy a hüvelye jobban feszüljön.
Pihegve szedte a levegőt. Keze a farkamhoz tévedt. Ujjai átfonták a farkam, gyengéd mozdulatokkal meg-megszorított.
Megint végigsiklottam a hüvelyén, az alsó nyílásáig. Most ott merevítettem hegyesre a nyelvem. Nyögdécselve élvezte, hogy a nyelvein a záróizmát feszegeti. Eleresztette a farkam, mindkét kezével széthúzta a tomporát. Nyelvemmel körültapintottam alsó nyílásának bejáratát, mint az imént a hüvelyét. Hosszabban időztem rajta, mint a hüvelye bejáratán, közben ujjam közé vettem a csiklóját. Halkan kérlelt.
– Ne még… Csak ott alul…
Lassan csináltam, nagyon lassan. Mindkét keze a tomporára feszült. Ujjai egyre közelebb csúsztak alsó nyílásához, úgy húzta szét a nyílást, mint a szeméremajkát szokta. Belefeszítettem a nyelvem. Altestét kimerevítette, visszafojtotta lélegzetét. Lágyan, hosszan rácsókoltam a nyílására, majd ismét merevre nyújtottam a nyelvem. Lélegzete felgyorsult. Nem akartam, hogy hamar elélvezzen. Az járt az eszemben, minél tovább nyújtom el a gyönyörét, annál jobb lesz neki. Megint rácsókoltam a nyílására, valamivel hosszabban, mint az előbb. A merev nyelvem várta, suttogva bukott ki a száján:
– Ne kínozz… Csak úgy, mint az előbb…
Teljesítettem a kívánságát. Örültem, hogy a gyönyör újabb forrását fedeztem fel rajta. Öle remegni kezdett, aztán egész testén végigfutott a remegés. Felsikoltott. Nem hagytam abba, tovább feszegettem a nyílását. Valósággal görcsbe rándult tőle. Keze lecsúszott a tomporáról, ernyedten ejtette maga mellé, pihegve kapkodott levegő után. Még lágyan rácsókoltam a nyílására. Már elhagyta a heve, tűrte csak.
Felemelkedtem kissé, könyökömre dőltem. Néztem az ölét. Csatakos volt, csiklója parányivá töpörödött, pasztellszínt öltött. Megsimogattam a szőrzetét.
Ő is felemelkedett, megrázta fejét.
– Önző voltam, ne haragudj…
– Jó volt?
Sugárzott a szeme, biccentett csak. Ágaskodó farkam után nyúlt, ujjaival végigcirókálta. A hangja meghitten csendült.
– Heveredj le és engedd el magad.
Alám csúsztatta tenyerét, kissé megemelte a zacskóm. Lágyan fogta. A nyelvével is lágyan illette. Végigcsókolta, fokról fokra haladt felfelé. A farkam tövén széthajtotta a szőrt. A farkam tövét csókolta. Finoman csókolta, alig ért hozzá a nyelvével. Lágy érintése különösen ingerelt, vártam, hogy feljebb és feljebb csúsztassa a nyelvét. Nem siette el. Körülbelül a feléhez érve két ujjával átfont, óvatosan visszahúzta a farkam bőrét, szabaddá tette a makkom. Milliméterről milliméterre nyaldosta meg a farkam, egészen fel a makk pereméig. A makkot hirtelen fogta be szájába, nyelve végigfutott a kupoláján, s rögtön elengedve kapta ajka közé. Nem érintette meg a nyelvével, tartotta csupán az ajka között.
Kerekre tágult szemmel bámultam, ahogy csinálja. Tekintetünk összeakadt. Perzselt a pillantása. Láttam rajta, hogy ismét felizgult. Nem kérdeztem meg. Jobbommal magam felé húztam mindkét combját. Elértette. Anélkül, hogy a farkam kiengedte volna az ajka közül, átvetette lábát a mellemen.
Csiklója már ismét merevre duzzadt, különös izgató illatot árasztott. Ajkam közé vettem, ugyanúgy, ahogy ő fogta ajkával a makkom. Éreztem, hogy beleborzong.
Széthúztam a szeméremajkát.
Utólag jöttem rá, hogy pontosan követtem az ő szájának mozdulatait. Ösztönösen követtem. Ugyanúgy csókoltam végig a hüvelyét, mint ő a farkam.
Ugyanúgy tartottam ajkam között a csiklóját, mint ő makkom. A mozgása ütemét is átvettem. Amikor gyorsabbra váltott, én is gyorsítottam, amikor lassított, én is lassítottam. Egyszer-egyszer elengedett, néhány pillanatig nézte a farkam. Olyankor én is elgyönyörködtem hüvelyének-csiklójának látványában. Amikor nyelvemmel a hüvelye nyílását feszegettem, éreztem, hogy ugyanúgy meg-megszorítja hüvelyét, mintha a farkam járna benne, s ajka erősebben tapad a makkomra. Ha ráeresztettem a nyelvem a csiklójára, ő is csókba fürösztötte a makkom.
Úgy éreztem, mintha valami lassított felvételt néznék, miközben magam is részese vagyok a filmben történteknek.
Elengedett ismét. Én is elvettem az ajkam a csiklójáról. Arcához szorította a farkam. Nagyon halkan szólalt meg.
– Nem bírom tovább… A mellemre engeded majd?
Szó nélkül vettem vissza ajkam közé a csiklóját, megbillegettem a nyelvemmel. Tudtam, hogy ezt a mozdulatot különösképpen kedveli. Megborzongott tőle. Lassan-lassan billegettem a csikló hegyét. Lélegzete felgyorsult, egész testében megremegett. Artikulátlan hangok törtek fel a melléből. Hosszan élvezett, sokáig lövellte a nedvét. Hirtelen kapta el a számról a csiklóját, felült.
– Engedd rám…
Feltérdeltem. Közelebb csúszott hozzám. Kevés nyállal megnedvesítette melle rózsáját, odaillesztette hozzá a farkam. Suttogva kért.
– Húzd vissza…
Értettem, mit akar. Balkezemmel leszorítottam farkam tövén a szőrzetet, jobbommal visszahúztam a bőrét, amennyire csak tudtam. Ő baljának tenyerével átfonta a farkam tövét, lassan, körkörösen mozgatta a makkom a mellbimbója körül. Jobbjának megnedvesített ujjai fürgén száguldoztak fel-alá a farkamon, mint valamilyen fuvolás a hangszerén. Alig-alig érintettek, csupán a makkom karimáján simultak szorosan a bőrhöz. Izgatott, ahogy csinálta, s még annál is jobban izgatott, hogy kitágult szemmel nézte. A farkam hegye nyirkossá-csuszamlóssá vált – akkor meggyorsította ujjait, szaporábban simította makkom karimájához.
Lihegtem, a testem megfeszült. Az utolsó pillanatokban ujjainak simogató érintését enyhe szorítás kísérte. Úgy éreztem, kiszakad a bensőm a gyönyörtől, felkiáltottam. Nem hagyta abba. A testem görcsösen összerándult, szinte elaléltam.
Ő kissé hátrább vonta mellét, leste, ahogy a magvam odafreccsen a mellrózsájára, végigcsorog a keble alján. Keze újra és újra lövellésre ingerelt.
Az utolsó cseppig kifejte a magvam. Akkor engedte ki ujjai közül a farkamat, amikor minden porcikámban reszkettem. Tenyerével végigkente bőrén a magvat. Elhanyatlott az ágyon, magához ölelt.
Hevertünk egymás mellett, mint a szélütöttek. Lótuszvirág az órájára tekintett, szemöldöke megrándult. Tudtam, a társát várja.
Sietve öltöztem. Kikísért, az ajtóban sejtelmesen mosolygott.
– Menj most már… Sokára kerülsz elő ismét?
Hát lehet ilyen nőnek ellenállni?