Nyári vakáció 7. rész – Tizenöt év múlva 4. fejezet

Sietve irányt vettem a campus felé, nehogy a kedvesemnek kellemetlen perceket okozzak az esetleges várakozással. Szerencsém volt. Kivételesen nem botlottam sehol sem dugóba – ami valljuk meg, ezekben az órákban ritka mázli.
No, lényeg, hogy időben érkeztem. Repültünk egymás karjaiba s egy kiadós csók után feltettem az est “legfontosabb” kérdését: olasz, valamelyik ázsiai, esetleg más…? (Mielőtt valakinek kételye támad, étterem típusokat soroltam, mert ma estére – sajnos/hála Istennek(?) – nem volt egyetlen meghívásunk sem, viszont a vacsora készítés feltételei sem voltak meg otthon.)
– Vigyél valami csendes, kellemes helyre, ahol remélhetőleg nem futunk össze ismerősökkel.
– OK. Tudok egy kedves kis pizzériát – ne ijedj meg, lehet ott mást is kapni – ahol, Luigi-val, a tulajdonossal, már egészen jól összebarátkoztam. Képzeld egy javíthatatlan európai ebben a nagy amerikai zsongásban, így aztán gyorsan “egymásra találtunk”.
– Nekem jó, de akkor menjünk, mert már szédülök az éhségtől!
Elindultunk a part felé, ahol Luigi műintézete található. Alig indult meg az autó és egyszerre kezdtük mondani: Képzeld… jó akkor kezdd te… nem mondd te először… vágtunk egymás szavába.
– Na jó, akkor mondom. Képzeld, már is van egy kéretlen, új interjú alanyod.
– Kicsoda?
– Nem fogod elhinni, Conny a titkárnőm. – és szépen, sorjában elmeséltem, a délután hallott történetet.
– No, te is meg fogsz lepődni (vagy lehet, hogy nem annyira) az önkormányzat elnöke is “gyónt” nekem. Áldom az eszemet, amiért nálam volt a diktafon és így rögzíteni tudtam a beszélgetést. Úgy látszik, jónagy követ sikerült a vízbe hajítanunk. No de nem beszélek most róla, hisz’ lesz alkalmad meghallgatni az egészet. De, ha kérhetem, egy kis ideig ne dolgozzunk. Végre látni is szeretnék valamit a városból és élvezni, hogy csak kettesben vagyunk.

Alig, hogy beléptünk, Luigi felpattant az asztal mellől, ahol ült és hamisíthatatlan dél olasz stílusban sietett elénk.
– Buon giorno!!! Ciao mi amigo… ezer esztendeje és egy napja, hogy nem láttalak… ó! És a bella signorina!!! Na meg vagyunk sértve, amiért máshova jársz vele… ilyen szépséget eldugni Luigi elől!!! – és mondta, mondta, hát belé kellett fojtanom a szót.
– Nyugi barátom, nyugi, még csak pár napja van itt Amerikában és bizony az óta, ez az első szabad esténk. Láthatod azonnal ide hoztam. – Amúgy hadd mutassalak be egymásnak: Ő Luigi – ő pedig a “kishúgom”. De ha sürgősen nem ülhetünk le valamit enni, akkor a saját halottaidnak kell tekintened bennünket!
– Benito! Benito! Gyorsan egy asztalt a barátaimnak – kiabált hadonászva a pincérfiú felé.
– OK, OK boss! Már megterítettem signore Stefano kedvenc asztalát.
– Kezdetnek egy jó kis minestrone – istenem, de örülök, hogy itt van… személyesen készítem a pizzát… signorina is ugyanazt? … gyakran kell idejönni… kérdezd Stefanót! … megmondja… Luigi a legjobb az egész partvidéken… jó, jó megyek, mielőtt bella signorina éhen hal – azzal eltűnt a konyha irányában.
Hugi megkövülten állt. Nem csodálom, ti. olasz barátom még számomra is “maradandót alkotott” hatalmas lelkesedésével.
– No, gyere, menjünk az asztalhoz, mert Benito már tálalja a levest.
– Szórj bele bőségesen parmezánt, úgy igazán finom – tanácsoltam és magam is lelkesen nekiláttam az evésnek.
Mire kivégeztük a levest, Luigi már hozta is, a kocsikerék méretű pizzánkat s mellé huginak egy kis pohár limonchellot, nekem meg az elmaradhatatlan “grappa di papramorgót” – ahogy tréfásan ezt az olasz törkölyt hívom – mert, hogy ez kell az emésztéshez – szokta volt mondani e ház ura.
– No, akkor az egészségünkre és a barátságra – varázsolt elő valahonnan egy pohár italt magának is Lu. – Nápolyban otthon ez így szokás – mondta magyarázatként huginak, amíg koccintottunk. – Lássatok neki. Mert én “nem rendezek temetést”! – azzal tapintatosan magunkra hagyott bennünket.
– Arany pofa ez az olasz fiú – mosolygott hugi s a pizzába harapott – húúúú ez nagyon finom – lelkesedett. – azután már szó nélkül ettünk, amíg az utolsó falat is el nem fogyott.
– Isteni ez a hely. Egészen otthon érzem magam. Mintha a Da Valliban lennénk, olyan a hangulata – csak itt még… itt van hozzá a tenger.
– Igen és milyen jól aláfesti a hangulatot ez a mennyei pilzeni. Luigi igazán érti a dolgát. – végszóra meg is jelent az asztal mellett. Leplezetlen csodálattal kérdezte húgomat:
– Gyönyörű signorina mindennel elégedett volt? Stefano nem vallott szégyent velem? Úgy-e máskor is lehet szerencsém látni?! – Tudni kell róla, hogy tökéletesen beszéli az angolt (amerikait), de tudatosan használt némi akcentust és kevert olasz kifejezéseket illetve szórendet a szövegébe, mert úgy gondolta így érdekesebb a helyi vendégeknek.
– Hozhatok valamit enni-inni…?
– Köszönjük Lui, minden tökéletes volt, de muszáj mennünk, mert a húgom már nagyon fáradt. Ígérem, rövidesen újra találkozunk.

Megölelgettük egymást Luigival és elindultunk a part felé, kicsit még kiszellőztetni a fejünket.
Hosszasan sétáltunk a fövenyen, egymást átölelve s gondolataink messze-távol, a hazai tájakra szálltak, ahol boldogságunk gyökerei vannak.
– Szabadságra hazamegyünk úgy-e? – kérdezet tündérem s csak egy néma fejbólintással válaszoltam.
Beesteledett. Beültünk a kocsiba és hazahajtottam. Az este hangulata töretlenül folytatódott és egy igazán bársonyosan lágy szeretkezéssel, ringattuk álomba magunkat.
Másnap reggel.
Huginak otthoni munkája akadt – egész nap gyötörni akarta laptopot (vagy inkább a laptoppal magát) – el kellett készítenie a spec-koll. tematikáját és sürgette az idő, mert nyakán volt a tanév kezdete. Két nagy puszival köszöntem el tőle és siettem be a munkahelyemre. A nap szinte észrevétlenül elrepült. Meghozták, a húgom számára megrendelt mobil telefont, s Conny a kezembe adott egy slusszkulcsot és a hozzátartozó forgalmi engedélyt. Meglepett arcomra nézve elnevette magát.
– Azt mondtad, hogy a húgodnak otthon Suzukija van, gondoltam elég lesz neki a helyi viszonyokkal és a forgalommal megbirkóznia – legalább a kocsi legyen ismerős. Lent áll a garázsban egy fehér SX-4, igazán jó feltételekkel tudtam megszerezni nektek.
– Conny te egy kincs vagy – sóhajtottam.
– No, majd a béremeléskor is jusson eszedbe, hogy mekkora kincs vagyok – affektálta műcsáb-mosollyal. – A tréfát félretéve, a hétvégén “bejárathatnátok” az autót és meglátogathatnátok bennünket Jasonnál. Vele már megbeszéltem a lehetőséget és nagyon örülne nektek. Szuper strand van nálunk és az idő is épp’ arra való.
– Nincs ellenemre az ötlet, de azért hugival meg kell beszélnem.
– OK. A meghívás áll, ha esetleg most nem, akkor a jövő hétre is.

Hátra volt még húgom bemutatkozása a főnökömnél holnap – gondoltam, arra tartom meglepinek az új autóját is.
Elköszöntem Conny-tól és sietve haza indultam.
Belépve az ajtón, régen nem érzett illatok fogadtak. Az asztal megterítve, a tűzhelyen igazi lecsó gőzölgött – tudni kell rólam, hogy a lecsó olyan kedvencem, amit a hét minden napján képes lennék megenni.
– Veszélyt szimatolok – somolyogtam – engem itt csupa varázslónő vesz körül.
– Na, te csak tartsd magad távol minden más varázslónőtől – fenyegetett hugi.
– Te csak ne izgasd magad! Tudod, hogy elsőbbségi opciód van rajtam – vigyorogtam – csak azt áruld el, hogy’ tudtad megszerezni az alapanyagokat?
– Te mondtad, hogy varázsló vagyok, de azért elárulom neked, Henny-nek oroszlánrésze volt benne. Megkínáltam őket is. Meg akarja tanulni az elkészítését – de üljünk végre asztalhoz – és még egy puszit sem kaptam – mondta duzzogva.
Pótoltam gyorsan a hiányosságot, kamatot is tettem rá – nehogy már szó érje a ház elejét – s jóízűen megvacsoráztunk. Budweiser kísérte a mennyei étket.
– Kérsz még egyet?
– Igen, most jól esne.
– No, akkor vonulj be a nappaliba, mindjárt hozom.
Leültem a kanapéra és kedvesem már ott is termett a sörrel és egy kellemes illatú szivarral.
– Ünneplünk – kérdeztem – tudni illik sem ö, sem én nem dohányzunk, kivéve a különlegesnek minősülő alkalmakat, amikor elszívok egy-egy igazán jó szivart. (Hugi is szereti az illatát.)
– Persze! Itt vagy velem! – nevetett
– Akkor talán menjünk ki az erkélyre, gyönyörű az este.
– Hogy’ telt a napod kedves? – közben magamhoz öleltem.
– Ó, sokat haladtam és talán a héten kész is leszek vele – sóhajtott elégedetten.
– Conny meghívott bennünket víkendre, van kedved…?
– Ha gondolod, mehetünk… bár én jól érzem magam így is – bújt még jobban hozzám.
– Olyan kedvesen hívott és jó lesz az a kis tengerparti napfürdő is.
– Tegnap nem fejezted be, amit a diákelnökről kezdtél mesélni, most van idő – később meg inkább mással foglalkoznék.
– Ok, akkor hozom a diktafont, hallgasd meg eredetiben. Hozzak még egy sört?
– Az jól esne – szomjazik a lecsó.
Megkaptam a söröcskémet, mellém bújt a világ legszexibb asszonya, de szép az élet!
Hugi bekapcsolta a diktafont: kellemes női hang szólalt meg az este csendjében.
Apám a…-i (egy közép-nyugati kisváros) baptista közösség vezető lelkésze és anyu is lelkész, ráadásul megszállott misszionárius – többet van Afrikában meg Dél Amerikában, mint itthon. Én nem akartam soha lelkész lenni (és a bátyám is inkább hivatásos katona lett a haditengerészetnél, ja, apu is tengerészgyalogos volt, mielőtt lelkésszé lett volna). Szociológiát tanulok s már jelentkeztem is a spec-kollra, amit meghirdettél. Gondoltam, miután túlestünk a hivatalos részen és négyszemközt maradtunk, elmesélném neked, hogy miért akarok én is részt venni ezen a kurzuson.
Hugi itt megállította a lejátszást.
– Csak, hogy plasztikusabb legyen számodra a kép: Ann egy izzig-vérig amerikai diáklány. Csinos, filigrán, atlétikusan kidolgozott test és hosszú szőke haj, olyan kisugárzással, hogy a fűszálak is felmerevednek, amerre jár. No, akkor folytassuk a felvételt!
Igazából úgy készültem az érettségire, hogy nem sokat tudtam a világról – kivéve a közvetlen környezetemet, az iskolát, a kisvárost, no meg ami, a tanulmányaimban előfordult. Fiú kapcsolataim nem voltak különösebben mélyek – nem mintha a hormonális fejlődés nem ébresztett volna mindenféle kíváncsiságot bennem, de a keményen konzervatív nevelés, meg a szülői felügyelet, egy két, titokban elcsattant csókon és simogatáson túl, egyéb tapasztalatokhoz nem vezetett. Éjszakai ágy-magányomban, persze megtaláltam a módját testem dédelgetésének, de az ezekhez az eseményekhez tartozó erotikus fantáziák férfija, nem valami idegen, hanem a saját apám volt. Megjegyzem, hogy a barátnőim, szinte kivétel nélkül, hasonló álmokat dédelgettek – nem minden ok nélkül. Apu hangsúlyozottan férfias megjelenése mellett – széles váll, izmos kisportolt test, közel két méteres magasság – művelt, udvarias, szóval kimondottan vonzó és kellemes egyéniség. (Igaz, egy pofon-váltásba senki sem szívesen keveredne vele.)
Szívesen töltötte velem az idejét és én is igazi nőnek éreztem magam a társaságában, amit természetesen fokozott, hogy ő volt minden barátnőm álma.
Apu gondoskodott róla, hogy mindig, csinosan, ápoltan járjak. Kellemesen éreztette velem, hogy én milyen különleges vagyok a számára. Bevallom, fülig szerelmes voltam belé tizenöt éves korom óta. Azok a ritka idők, amikor anyu egyáltalán otthon volt, határozott féltékenységet generáltak, az elmémben. Kínban és izgalomban éltem, mikor hallottam szeretkezésük hangjait. Amikor pedig sikerült kilesnem őket, azon az éjszakán eláztattam magam alatt a lepedőt. Számtalan orgazmusba gyötörtem magam, míg forró fantáziámban elképzeltem, ahogy kezével felizgult melleim morzsolja, ahogy testével fölébem magasodik és gyönyörű, méretes farkát puncimban eltemeti.
Anyu újabb afrikai útra indult én imádott apámmal kettesben maradtam. Apu, tudva, hogy a következő évemet már tőlük távol, az egyetemen töltöm, igyekezett még több időt tölteni velem, mint ahogy szokásos volt. Ez volt életem legszebb nyara. Hatalmas strandolások, meghitt vacsorák, fantasztikus kirándulások és éjszakákba nyúló tánc apuval. S közben játék, bohóckodás minden mennyiségben, akárcsak kicsi lány koromban, gátlástalanul, önfeledten. Birkóztunk, csiklandoztuk egymást – soha nem voltunk apuval közelibbek.
Régebben is mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy apu kenjen be a napolajjal vagy esténként – mivel elég száraz a bőröm – a testápoló tejjel. Csak most valahogy, ezt a jól megszokott procedúrát, a korábbiaknál csiklandósabbnak éreztem s ennek megfelelően, nagyon is élvezetem.
Kezdtem otthon, kihívóbban öltözni és viselkedni apu előtt – eleinte ösztönösen, azután egyre tudatosabban. Ő kellemesen meglepődött és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy bókjaival hízelegjen hiúságomnak.
Ahogy harmadik hét is eltelt, szinte tapintható lett közöttünk a szexuális feszültség. S akkor egy lusta szombatreggel kivonultam a fürdőből, mindössze egy szál törölközőbe burkolózva, kezemben a testápolós flakonnal, s beléptem a hálószobába, ahol apu még félálomban lustálkodott, legnagyobbrészt kitakarózva. Borzongás futott végig rajtam, az előttem fekvő, nagyon is kívánatos, férfitest látványától. Ütésben álltam néhány másodpercig s hirtelen elhatározással felpattantam az ágyra s azzal a mozdulattal ráültem apu combjára.
– Hé, apu – szólítottam.
– Mi van kis virágom – ült fel meglepetten, én meg gurultam mellé az ágyon.
– Be tudnál kenni a testápolóval – kérdeztem s közben meglazítottam magamon a “csomagolást”
– Biztosan édesem – válaszolt és csak ekkor kezdett igazán magához térni az alvásból s meglepetten szemlélte a mellette fekvő, csaknem meztelen testemet.
Zavartan, mozdulatlanul és szótlanul bámult rám, mint aki nem hisz a szemének. Gondolom imádta a látványt, mert annyira elmerült benne.
– Föld apu… hé… földre apu… apúúúúúúúú! Te ott… ébredj! – szólongattam.
– Ó, sorry kincsem, elgondolkoztam.
– Hát apu, nem tudom, miféle gondolataid vannak, de már értem, amit az anyu mesélt rólad, hogy a lányok megolvadtak a tekinteted alatt. A pillantásoddal elérted, hogy elpiruljak.
– Édesem, alighanem megőrjíted majd a fickókat az egyetemen – fogta a flakont, egy adagot a kezébe nyomott, a lábaimat az ölébe vette s kezdte bekenni őket – isteni ez a látvány -szólalt meg újra.
– Ó, apa megint pirulok – mondtam, s kissé remegni kezdett az egész testem.
Folytatódott a masszázs. Apu kezei már a combtövemnél jártak s éreztem nem fog megállni. A vádlimon éreztem az eltéveszthetetlen keményedést apu ölében s ettől libabőrös lett a testem. Felnéztem s ugyanazt a tekintetet láttam, mint ahogy anyura nézett, amikor meglestem őket szeretkezés közben.
Immár leplezhetetlenül reszkettem a vágy tüzében és éreztem apu keze is remegett. Lábammal próbáltam simogatni merevedését.
– Jól esik, édesem? – kérdezte halkan.
– Igen apu. Csináld mindenütt, mert a napozástól nagyon kiszáradt a bőröm – ravaszkodtam – meg jó is esik – tettem hozzá kuncogva.
– Kicsim, soha sem kérdeztem eddig… de… ummm… voltál már… szóval… szűz vagy még? -dadogott.
– Persze apu, hogyan lehettem volna valakivel? Lelőtted volna a szerencsétlent, azt is, aki csak a próbáig eljut. – kuncogtam, miközben egyre jobban élveztem a helyzetet.
– Jól is van lánykám (!) – és valami észvesztő finoman nyalogatni kezdte a lábujjaimat és talpamat, közben kezei lágyan szondázták lábam közét.
Az izmaim megfeszültek s az ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek sikítani a gyönyörűségtől. Gyengéden hasra fordított és a törölközőt végleg eltávolította rólam. Nem mertem feltekinteni, pedig hosszú másodpercekig nem történt semmi. Jaj, csak abba ne hagyd! – fohászkodtam némán s végre hallottam, ahogy újabb adagot présel a testápolóból, a kezébe. Édes, édes apukám, még mindig ürügyet keresel magadnak, hogy megérints? Engedd már el magad és tegyél boldoggá – de nem mertem ezeket hangosan kimondani. Féltem, hogy megtörik a varázs. Azután végre megéreztem magamon újra azokat, a forrón vágyott kezeket. Finoman dörzsölte bőrömbe a hidratálót. Indult a vállamon. Végigfutott a lapockákon, a gerincem mentén – meg kell mondjam, nem csak a keze futkosott, a gerincemen akkor – – s hosszasan időzött fenekem kemény halmain. Fokozni vágytam az érintés erejét, s a seggemet, egy határozott mozdulattal, a tenyerébe nyomtam. Ekkor megint megfordított. Még mindig csukott szemmel adtam át magam a kényeztetésnek. Először kikerülte a két izgatott halmot és hasam alján is megállt, közvetlenül a szeméremdombom előtt. Megijedtem, hogy nem fogja folytatni, ám a következő pillanatban éreztem tenyerét, előbb az egyik, azután a másik mellemre simulni. Amint masszírozni kezdte őket, a testem lángba borult s éreztem nedveimet a combomra folyni. Tudtam, ha most abbahagyja, hát én megerőszakolom.
S akkor megéreztem ajkait és nyelvét, amint keményre erektált mellbimbóimat nyalja, csókolgatja. Testemet feszítve igyekeztem mellemből minél többet a szájába erőltetni. Leplezetlenül, hangosan nyögtem. Éreztem, ahogy lefelé indul testemen. Résnyire nyitottam szememet. Láttam, ahogy centiről, centire halad lefelé és minden alkalommal mélyen magába szívja testem illatát, mielőtt a következő csókocskát elhelyezi rajtam. No, ez a látvány végképp’ az őrületbe kergetett. Megéreztem végre a lélegzetét izgatott puncim fölött. Nehogy kétségei támadjanak, szélesre tártam combjaimat. Megint hosszasan szimatolt, ahelyett, hogy határozottan cselekedett volna – gondoltam – nem tudván, hogy ez mind igazából örömem fokozását szolgálta.
És akkor finoman belecsókolt – egy áramütés! Ahogy újra megérintett, a csípőm automatikus táncba kezdett. Istenem, szabályosan felfalta a puncim. Csavartam a testem, alig tudott helyben tartani. Nyelve a csiklómon legelt s és az ujját megpróbálta belém süllyeszteni. Meglepő érzés volt és kicsit felszisszentem. Éreztem, hogy azonnal megáll. Kinyitottam a szemeimet és könyörgőn néztem rá: Ne, ne állj meg kérlek, folytasd és valósítsd meg a legmerészebb és legédesebb álmom! – nyöszörögtem.
Fölém hajolt s csókolni kezdett, azt éreztem, hogy ezt már nem lehet fokozni… pedig…! Apu és én, mint a kúszónövények, úgy fonódtunk össze. Minden pillanatot élveztem és minden újabb érintés, újabb gyönyörűség forrása volt nekem. Ahogy magára fordított, az ujjaim rábukkanta izmos mellkasára – rájöttem eddig mennyire passzív résztvevője voltam álmaim megvalósításának. Ez valami olyan érzés volt, mint imádni egy görög istent, aki mindig távol volt s most hirtelen tárgyiasult közelségben, egyszer csak kézzelfoghatóvá, sőt kézzel megfoghatóvá, szájjal megízlelhetővé válik. Végig kóstoltam tehát, nagy gyönyörűséggel az én csodálatos görög istenemet. Úgy tűnt igencsak emberi reakciókat sikerült belőle kiváltanom. Éreztem, hogy a boxer alsó, amit viselt, már nagyon is szűk rajta, ezért aztán megszabadítottam tőle.
Tágra nyílt szemmel csodáltam, keményen meredő, gyönyörű fütykösét. Úgy éreztem magam, mint egy falloszimádó szekta főpapnője, ahogy először hozzáértem és ösztönösen simogatni kezdtem.
– Megkóstolhatlak én is? – kérdeztem szinte félve aput.
– …egy mosolyt és jóváhagyó szemhunyást kaptam válaszul.
Kidugtam a nyelvem és először a fejen megjelenő folyadékot kóstoltam meg óvatosan. Ez szokatlan, de kellemes íz, állapítottam meg magamban és folytattam a felfedezést. Számba vettem és szívogatni kezdtem. Éreztem apu teste megrándul. Még szopogattam egy kicsit, de apu gyengéden magához vont és a hátamra fordított. Széttárt combjaim közé ereszkedett s csókkal zárta le a számat. Megéreztem, hogy fütyköse fejét szűz puncim bejáratánál. Kérdőn a szemembe nézett. Tenyeremet fenekére szorítva húztam magam felé, jelezve: Készen állok, akarom, gyere már, mert megőrülök érted!
Nagyon óvatosan, lassan meg-megállva került beljebb és beljebb, amíg meg nem érezte az akadályt, ami az a lányt a nőtől elválasztja. Akkor megint jött az a kérdő tekintet, de nekem már akkor akár kezem, lábam levághatták volna, s ha keresztbe hasít, az sem érdekelt csak jöjjön már, mert elégek – húztam hát magamba és csípőmmel toltam volna magam rá.
És végre jött. Határozott mozdulattal tört utat bennem. Erős vállába haraptam s körmeimet mélyesztettem háta izmaiba, ahogy rám tört a fájdalom és gyönyör elmondhatatlan keveréke. Nő vagyok! Ujjongott fel bennem egy belső hang és szorítottam aput, mint ha az életem függött volna tőle. A lélegzetem is elakadt s csak egy kis nyögés szakadt fel belőlem. Számban megéreztem a vér ízét. Igazán vártam erre a fájdalomra. Sőt sokkal nagyobb fájdalomra vártam s helyette gyönyörű szeretet érzése virágzott ki bennem. Apu csak ölelt és ölelt, mozdulatlan. Szemével, kezével, csókjaival becézgetett. Talán az anyaméhben érezhettem ilyen meleget és biztonságot, mint akkor, ott a karjaiba zárva. Ez volt mindeddig, az életem legszebb pillanata.
Megcsókolt. Nyelveink belekezdtek egy bonyolult, ősi hedonisztikus táncba. Testemben újra villámok cikáztak és ágyékom ösztönösen nyomtam, dörzsöltem a bennem elmerült fallosz tövéhez.
– Ó, baba! Annyira szép vagy és én annyira szeretlek – suttogta apu és finoman mozogni kezdett bennem. Beindított egy lassú, egyenletes tempót, ami éreztem rövidesen a mennyekbe repít engem.
Tudod, maszti közben eljutottam én az orgazmushoz, sok esetben, egymás után többhöz is, de ez egy egészen más érzés volt. Testem, jószerint önmagától, rátalált a ritmusra, mely a legteljesebb harmóniában hajtott bennünket a gyönyör hullámain.
Szeretkezés közben, apu kezei, izgatóan bebarangolták be mellem, derekam, seggem minden porcikáját. Volt, hogy úgy éreztem a karjaiban lebegek – egyébként is lebegtem a gyönyör hullámain.
Szerettem volna szólni hozzá. Elmondani az érzéseimet, verbálisan is megosztani vele az átélt csodát, de nem voltam képes értelmes szavakat mondani csak torzóban maradt szófoszlány-nyögések hagyták el az ajkamat.
Nyitottam és emeltem volna lábaimat, hogy még mélyebben fogadhassam magamba aput. Vállaira emelte őket és csókokkal csiklandozva fokozta kéjemet.
Lábamat végül összekulcsoltam derekán, úgy feszítettem magam még inkább testéhez. A lökések egyre fékeveszettebbé váltak. Testem ívben megfeszült, a világ elsötétült előttem s görcsökben, lebegőn szálltam az ismeretlen világokon át, amíg apu hangja magamhoz nem térített.
– Kicsim, rendben vagy? Jól vagy?
– Igen apu – suttogtam – ó, nagyon szeretlek… mit tettél velem…?
Még láttam a napfény csillogását izzadt testeinken, azután álomba zuhantam.
Megébredtem. Boldogan konstatáltam, hogy minden valóság volt, hiszen apu ott volt mellettem és én éppen félig ráfonódva találtam magam. Végig néztem rajta s láttam, hogy farka, keményen állva, várta figyelmemet. Nem várakoztattam, hanem a kezembe fogtam s ez mindenféle ötleteket adott nekem. Felemelkedtem és magamba illesztettem azt. Apu azonnal alkalmazkodott a helyzethez. Melleim a kezébe fogta, gyúrogatta, majd egy csókért magához húzott. Mellkasára támaszkodva felegyenesedtem és lovagolni kezdtem rajta. Izgalmam oly’ gyorsan épült, hogy pillanatokon belül elvesztettem testem felett a kontrollt. Fékeveszett rodeó-lovasként, őrjöngve kerestem a kielégülést. Éreztem apu testének görcsös rázkódását s ez engem is átlendített és jöttem a tiszta testi öröm, epileptikus görcsében rángatózva. Sikoltva összeomlottam apu felett.
Így maradtunk ölelkezve, simogatva, csókolgatva egymást. Megpróbáltam megint megszólalni, de egy gyengéd csók megint lezárta a szám. Megértettem ez a mi gyönyörű titkunk lesz – ez volt az első lecke, ami bevezet a szeretet művészetébe, ahogy egy virágot a nap sugara, a virágzásba.
Másnap a gyülekezet szinte félelemben hallgatta, ahogy apám a vasárnapi szentbeszédét mondta. Szenvedéllyel prédikált a teremtés könyvéből, Lót történetéről, amint a lányai csábítják. Soha ilyen átélt prédikációt nem hallottak. Én tudtam csak egyedül, milyen gondolatok dolgoztak benne, ahogy eszembe jutott mindaz a mesterkedésem, ami végül szüzességem elvételéhez vezetett. Végig futott elmémben a reggeli ébredésünk, ahogy boldogan tudatosodott bennünk: Nem álmodtuk, minden valóban megtörtént. (Most is bizsereg a testem. )
Láttam aput, ahogy végzett a prédikációval, elnézést kért a gyülekezettől, amiért nem tud maradni, de lázas beteg – mondta. Kézen fogott, beültünk az autóba és eszeveszett tempóban vágtattunk haza.
Alig, hogy becsukta mögöttünk az ajtót, nem tudott tovább várni. Szinte szaggatta rólam a ruhát, felkapott a karjaiba s vitt egyenesen a kanapéra. Lábaim tárva-nyitva vártam, hogy kemény férfiassága elmerüljön bennem. Vad, már-már állati hörgések közepette, téptük, gyötörtük egymást a gyönyör eufóriája felé, amíg teljesen egymásba omolva elmerültünk benne.
Egymás iránti kimeríthetetlen vágyunk adott programot a nyár hátra lévő részében.
Csodálatos élményként él bennem az a másfél hónap és nagyon remélem, hogy még sokáig élvezhetem apu szerető gondoskodását testem és lelkem örömére.
Itt ért véget a hangfelvétel. Némán ültünk egymás mellett, töprengve a sors kifürkészhetetlen útjain.
– Na, gyere, feküdjünk le – egyre érdekesebb történet kerekedik ebből a kutatásból. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz interjú-alanyokat találni.