Nyócker! Pénz, pénz, pina. Ez az élet regulája…

Cigányok, kurvák és időutazás a legújabb magyar rajzfilmben, ami biztosan tetszene Eric Cartmannek, bár csak néhányszor hangzik el benne, hogy pöcs. A Rákóczi tér a négyes-hatos villamosból szemlélve békés tájnak tűnik: az újságárus bódéja előtt nincs szögesdrótakadály, és a sarki görög fűszeres se alkalmaz automata fegyverrel felszerelt biztonsági őröket, hogy távol tartsa a söpredéket. A magyar társadalmi problémákat feltárni igyekvő rögvalóságfilmekből, meg persze Ganxsta Zolee munkássága alapján azonban tudjuk, hogy ez csak a látszat.

A gettó erre szült
A művészfilmek szerint a Józsefvárosban az élet fekete-fehér, ráadásul alulexponált, a málló homlokzatú házak előtt kurvák sétálnak a középosztály Suzuki Swiftjeire várva, a füstös kocsmákban meg régi cimborák késelik egymást a sörszagú pultba kapaszkodva.
A szókimondó magyar gettórap tovább árnyalja a képet, amennyiben roma vajdákkal hinti tele a teret, akik milliókat dominóznak el a betonpadokon, miközben kurváikat a kapualjban korrupt rendőrök szopatják grátisz. A Józsefváros egyszerűen mitikus hely lett, a magyar gettó, itt Kalasnyikovval érnek véget a viták, és ezen még az sem változtat, hogy azóta a kurvák többnyire már mind a külvárosba költöztek, a térfigyelő rendszer pedig véget vetett az agresszív dominózásnak. A művészkedő nyomorábrázolás és a műmájer gettóóbégatás után most végre itt a Nyócker, egy rajzfilm, ami nem veszi komolyan se a Józsefvárost, se saját magát. Az új egész estés, szélesvásznú magyar animációs filmben az orgazdaságból tengődő Lakatos család és a kurvákat futtató Csorba klán áll egymással szemben, de van itt roma Rómeó és pitbullt sétáltató Júlia, nem is beszélve a gyrosárusnál rejtőzködő Bin Ladenről, a kurvának sminkelt orosz kémről és az egész multikulturális körmenetről.

Cartman szeretné
A Nyócker, bármennyire tiltakozzanak is az alkotók, a South Park mocskos szájú gyerekcsapatát utánozza, a digitális technikával újraépített Józsefváros is pont ugyanolyan jellegzetesen sűríti magába az összes társadalmi taplóságot, mint az amerikai rajzfilmsorozat kisvárosa a korlátolt középosztály minden idiotizmusát, a fajgyűlölettől kezdve a kínos politikai korrektségig.
Ugyan a poénok nem szólnak akkorát, mintha Cartman mondaná őket, nem érezzük a késztetést, hogy azonnal szólnunk kéne a mozigépésznek, tekerje vissza a szalagot, hogy leírhassuk a csattanót, de azért végig lehet nevetni a film másfél óráját.
Legyen ráadásul bármennyire is őrült az ötlet, hogy a szereplők visszautaznak a múltba, hogy pár ezer mamut leölése árán olajmezővé változtassák a nyolcadik kerületet, és olajfúrótornyokkal díszítsék fel a Kálvária teret, azért ez közel sem olyan őrült, mint teszem azt, Szaddám Huszein és a Sátán homoszexuális románca. Ennek ellenére számos erénye van a Nyócker forgatókönyvének, például ez az első rajzfilm, amiben elhangzik, hogy “nyeli a gecit”, de ezenkívül is sok olyan történetszálat, poént vállaltak fel az alkotók, amitől a legtöbb kötött garbós magyar rendező a haját tépné, és Tarkovszkij nevét ismételgetné hisztérikus önkívületben.

PC-vel a csúcsra
Ráadásul a történet bukkanóit hamar elfeledteti a film különleges képi világa. A Nyóckerben háromdimenziós digitális térben mozognak a kétdimenziós karakterek, ráadásul valódi színészek arcát montírozták rájuk. A South Park minimalista látványvilágát messze túlszárnyaló képkockák közé egy adag vizuális poént is csempésztek az alkotók, így például a politikusokat elverő romák a kétdimenziós papírlaplétezésből hirtelen kilépnek a térbe, hogy pár Mátrix-rúgással elintézzék a miniszterelnököt, a polgármestert és az összes testőrt is.
Az alkotók szerencsére tudták, hogy mit lehet kihozni pár tucat személyi számítógépből, nem akarták lenyomni a Shrek2 képi világát, inkább ötletekkel pótolták a hardver hiányosságait. Összességében nézhető, sőt szórakoztató film a Nyócker, ami ugyan néhol döccen egyet-egyet, de így is többet mond a Rákóczi térről és az egész multikulturális nyomorról, mint a legtöbb fekete-fehér művészfilm, amikben atlétatrikós színészek hosszú snittekben abált szalonnát esznek egy lerobbant konyha félhomályában.