Perverz-e vagy? Reakciók, felosztások

Ami a perverziókkal kapcsolatos általam észlelt reakciókat illeti, alapvetően négyféle kategória van:

elutasító: akár morális, akár közízléssel vagy egyéni ízléssel való összeférhetetlenség miatti elítélés aktív elutasítás, többnyire megbélyegző, kizáró jellegű. Megértésre, empátiára nem törekszik, nem is próbálja a másik felet meghallgatni. A leggyakoribb reakció, a legtöbb prűd emberre jellemző.
Konkrét személyre vonatkoztatva az illető elfogadottságát és a feléje megnyilvánuló bizalmat nagyban és permanensen csökkenti, személyében nemkívánatossá válhat, egy kapcsolat végét is jelentheti.
Jellemző mondatai: „fúj, ez undorító”, „milyen mocskos a fantáziád, még jó hogy rájöttem”, „te beteg vagy”, „Ha tudtam volna, hogy ilyen vagy, szóba se állok veled!”
közömbös: passzív elutasítás, morális elítélése kisebb fokú, leginkább egyéni ízlésbe ütközőnek tartja. Személyre vonatkoztatva kismértékben csökkenti a bizalmat és elfogadottságot, de amíg személyesen nem kell a perverzióval érintkezésbe kerülnie, meglétét némi kényszeredettséggel tudomásul veszi és elviseli. Szintén gyakori.
Jellemző mondatai: „Hát, tudod, ha neked ez jó… de többször ne mondogasd, ha kérhetem”, „én nem ítéllek el érte, de ne várd, hogy örüljek neki”, „a te dolgod, de ugye nem képzeled, hogy velem?”
Elfogadó: kellő nyitottság és a másik iránti szeretet esetén nem csak kényszerből tudomásul veszi és elviseli, hanem képes elfogadni, nem rontja a másik morális megítélését és az iránta érzett bizalmat.
A perverzióban nem osztozik, de milyenségétől függően a másik kedvéért a passzív részvételt nem zárja ki. Gyakran inkább nevetségesnek találja a perverziót, de nem bűnnek vagy undorítónak, ami egy fokkal jobb, kevésbé gerjeszt benne bűntudatot.
Jellemző mondatai: „hihihi… ez most komoly?”, „hát, ha nagyon akarod, kipróbálhatjuk…”, „nem mondod…. tényleg? És szeretnéd, ha én is?”
Aktív befogadó: a legritkább, mikor kellően nyitott és kísérletező és érzelmileg is annyira közel áll a partnerhez, hogy osztozzon vele aktívan a részvételben.
Jellemző mondata: „hűűű… ez nagyon izgi!”, „hát persze, én is kipróbálnám”
Természetesen ezek a reagálások egy adott ember különcségeivel kapcsolatban vegyesen lehetnek jelen, bizonyos dolgok az egyik, mások valamelyik másik hozzáállást váltanak ki, ez mindig az adott perverziótól és a két személy kapcsolatától függ.
Számomra, aki talán elég nyitott, elfogadó és befogadó vagy, szintén van pár dolog, mely különböző reakciókat vált ki, nem mindent tudok én sem elfogadni.
Az én perverziós listámon egy másféle csoportosítással nézve a következő kategóriák vannak:
Teljes elutasítás: nem tartom elfogadhatónak vagy morális, vagy egészségügyi szempontból, látványa, tudata nem izgat, nem vennék részt benne se aktívan, se passzívan.
Részleges elutasítás: valamiért (morálisan/esztétikailag/higiéniásan) szintén nem tartom elfogadhatónak, sem aktív, sem passzív részvétel nem érdekel, de a látvány vagy tudat esetleg izgathat. Ez persze önellentmondás, de ilyen vagyok.
Érdeklődés: elfogadhatónak tartom, látványa, tudata izgat, esetleg passzívan kipróbálnám (részt vennék benne, de csak mint szemlélő, vagy próbálkozó, illetve a partner örömére nincs ellenemre az aktív részvétel se esetleg)
Aktív érdeklődés: izgató a látványa és tudata, aktívan keresem a lehetőségét a részvételnek, saját örömömre.
Teljes átélés: minden alkalmat megragadok, hogy megtehessem, az élvezetek csúcsához segít eljutni.
A saját különcségeimmel kapcsolatban lehetne még egy másik felosztás is.
Nyilvánosan felvállalt: olyasmi, amiről valószínűleg nem gondolják, hogy erős perverzió és nem okozhat problémát.
Anonim módon felvállalt: ha úgy érzem, biztosított az, hogy személyem nem derül ki, sokkal bátrabban merek beszélni a saját perverzióimról, ám mivel teljese névtelenség és anonimitás az interneten nincs, számolnom kell azzal, hogy esetleg kiderülhet, akár véletlenül, akár rosszindulatból, akár az én bénaságom miatt. Ezért mindent így se mondok el.
Intim kapcsolatban felvállalt: ha erős érzelmi kötelék van egy minimum elfogadó személlyel, akkor képes vagyok megemlíteni a dolgot, ha látom, hogy nem vált ki viszolygást.
Örök titok: csak olyannal osztanám meg, akiről tudom, hogy hasonló vágyai vannak. Mivel ilyen nincs (illetve van, de nem hozzám vonzódik), bizonyos dolgokat még a fantázia szintjén se fogok említeni senkinek sem.