Reggel, délben, este dugtunk

Az én történetemben a nagy szerelemből gyűlölet lett, ezt hadd szögezzem le rögtön az elején: Mint annyi más helyen, régen nálunk is vasárnap délutánonként táncmulatság volt a faluban. Az ötévestől a tizennyolc évesig mindenki ott nyüzsgött. Engem, a tizenhárom éves bakfist mindig egy nálam hét évvel idősebb, meglett legény kísért el. Mielőtt nekem kezdett volna udvarolni, volt már egy kedvese, akinek azonban a szülei ellenezték a kapcsolatukat, így idővel elmaradtak egymástól. Én viszont, annak ellenére, hogy az én szüleim is tiltottak tőle, állandóan elszöktem otthonról, hogy vele találkozhassak. Tizennégy éves koromra befejeztem a nyolcadik osztályt, és eszem ágában sem volt tovább tanulni. Őrülten szerelmes voltam, s csak ő foglalkoztatott. Megtörtént, hogy az összes utcát végigjártam, csakhogy láthassam. Ő meg egyre csak a testi kapcsolatra tett utalásokat, ha együtt voltunk. Egy ideig ellenálltam a nógatásának, de féltem, hogy elhagy, ha nem fekszem le neki. Aztán megtettem, habár anyám folyton intett, hogy nincs még itt az ideje. Nem fogtak rajtam a szavai, nem lehetett nekem parancsolni. Bárcsak lehetett volna! Mert nem tetszett igazán ez a szexdolog, túlzásnak tartottam, hogy minden adandó alkalommal legalább kétszer akarja. Akkor még nem gondoltam, hogy egy életen át nehézségeim lesznek emiatt…
Két éve jártunk, mikor bevonult két évre katonának. Eközben feltűnt egy másik fiú, akibe szerelmes lettem. Jártam is vele néhány hónapig, de amikor nem akartam ágyba bújni vele, elhagyott. Ma már tudom, hogy egy harmadik fiúhoz kellett volna hozzámennem, aki olyan típusú ember volt, mint én…
De engem akkor még egyszer megbolondított a szerelem. Amikor hazajött a leszolgált katona, az én szívem újra fellángolt iránta, majd hamarjában össze is házasodtunk. Ezután következett csak az igazi szex! Reggel, délben, este és éjjel is azt kívánta…
Hat évig egészen jól megvoltunk, született is három gyermekünk. Aztán elkezdett többet inni a kelleténél, és úgy láttam, hogy más nők is foglalkoztatják. Féltékeny lettem, pedig nem volt igazam, hiszen tudtommal akkor keresi a férfi más nő karjaiban a boldogságot, ha otthon a hálószobában nem kapja meg azt, amire vágyik! Igyekeztem hát a kedvébe járni, az ágyban eleget tettem a legmerészebb kívánalmainak, a televízióban látott akrobatikus jeleneteket utánoztuk, amikor éppen arra vágyott…
Negyven közösen eltöltött évünk alatt, ha veszekedtünk, azt csakis a szex miatt tettük. De a vége felé már elegem lett belőle, megviselt a telhetetlensége, megviselt az életem. Meggyűlöltem őt.
De én még most, hatvanhét évesen is azt mondom, hogy a jó szexuális élet össze tudja tartani a házasságot, és nekem ez csak azért nem jött be, mert mi nem illettünk össze a férjemmel.
A romantikát számomra manapság az jelenti, ha visszagondolok a régi szép táncos időkre. Örülök annak, hogy ma egyedül élek, és nem vágyom többé társra. Nem is értem néha a hatvan feletti nőket, hogy miért akarnak férjhez menni.