Sylvia a szobalány 3

Legnagyobb bosszúságára estig bentrekedt a szekrénybe. Az uraság olvasással töltötte a nap fennmaradó részét egészen sötétedésig. Távoztával Sylvi elgémberedett tagokkal, kissé megtörtem és szomjasan hagyta el a leshelyét. Volt ideje viszont kigondolni a hogyan továbbit.
Johann tudja, hogy hol lakik Josephine kisasszony, csak rá kell vennie arra, hogy elvigye hozzá, és azt is tudta, hogy ezt nem lesz nehéz megtennie. Nem kell mást tennie, csak ismét ellátogatnia a kocsiszínbe. Másnap délután, mindenre felkészülve most nem vett fel semmit a szoknya alá. Tudta, hogy ez tényleg nagy szívesség lesz, Johann most valószínűleg nem fog megelégedni a kezével. Szoknyáját felhúzta a hasáig, és jó alaposan, sok nyállal benedvesítette magát alul. Újaival magába nyúlt, és igyekezett mindenhova a lehető legtöbb nyálat eljuttatni. Ennek végeztével indult el a kocsiszín felé, lelkiekben is felkészítve magát a történtekre. Útközben kissé összeborzolta a haját, és megint lazított a kebleit takaró ing fűzőjén.
A kocsiszínbe lépett, és be is csukta maga mögött az ajtót. Megfordulva tekintete azonnal a Johanéval találkozott, de legnagyobb bánatára Peter, a lovász is a színben tartózkodott. Megpróbált észrevétlenül, ahogy érkezett távozni, de Johann megszólította.
– Sylvia, ne siess annyira. Mi járatban vagy errefelé?
– Semmi, Johann, veled akartam beszélni, de nem vagy egyedül, nem akarok zavarni, visszajövök később.
– Ugyan, csak Peter van itt. Gyere ide, mond, mit szeretnél.
Johann mosolyogva hívta maga felé a lányt, közben Peter pislogás nélkül figyelte a őt, próbálva belesni az ingecske résein. Sylvia már sajnálta, hogy ennyire óvatlanul és felkészületlenül sétált be a két férfi birodalmába. Peter arcáról nem sok jót tudott leolvasni. Bátortalanul közeledett a két béreshez, és megállt Johann előtt. Peter a bal oldalánál állt, kezében egy ronggyal. Onnan tökéletesen ráláthatott Sylvi jobb mellére, mely így oldalról gyakorlatilag teljesen kilátszott a ruha gyűrődésén át. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát.
– Johann, be kellene vigyél a városba Josephine kisasszonyhoz. Nekem is üzleti ügyem volna vele.
Johann harsány nevetésben tört ki.
– Neked milyen üzleti ügyed lehet egy kurvával? Az ilyen jellegű ügyeidet eddig velem intézted!
– Tudom Johann, de ez most nagyon fontos lenne, igazán, és bármit megteszek neked érte.
Ahogy az utolsó szavai is elhangzottak, jött rá, hogy nem Peter előtt kellett volna megkérnie Johann. Legnagyobb megkönnyebbülésére azonban Johann a tekintetével kiparancsolta Petert a kocsiszínből. Peter először nem akart tudomást venni az utasításról, de Johann egy kézmozdulattal egyértelművé tette számára, hogy Sylvi most csak az övé. A fiatalabb fiú lassan elódalgott, így Sylvi legnagyobb megkönnyebbülésére kettesben maradhatott a kocsissal.
– Beviszlek a városba, de ehhez oda kell, hogy add magad teljesen. Vetkőzz le szépen. Egyébként miért akarsz találkozni egy utcalánnyal?
Miközben a kérdést feltette, ő is elkezdett vetkőzni, először az ingjétől, azt követően a csizmájától és a nadrágjától is megszabadult. Farka testére merőlegesen mutatott Sylvi felé.
– Volna pár kérdésem hozzá, tudod, rájöttem, hogy milyen jellegű ügyeket szokott intézni a kisasszonyka az úrral. Emiatt akarok vele találkozni, ezért jöttem megint hozzád.
Lassan kikötötte közben szoknyáját, mely így magától omlott le bokájára. Fején keresztül elkezdte lehúzni ingjét is, de mikor a ruhadarab a fejét takarta, és karjai is a feje fölé voltak emelve, Johann erős marka összefogta két kezét, így nem tudta sem fel, sem levenni az arcát eltakaró ruhadarabot. Fülével hallotta Johann gyorsuló lélegzetvételét maga mellől, és megérezte kezeit is meztelen bal mellén. Keblei megemelkedve, feszesen álltak Johann keze előtt, mellbimbói a benti meleg után a szín árnyékának hűvösében szokatlanul meredeztek előre.
A béres kezei egyre határozottabban szorították pici keblét, majd lassan elindultak lefele, végig simítva bordáin, hasán, le, egészen az öléig.
Sylvit zavarta, hogy nem látott semmit és kezeit sem tudta használni. A kiszolgáltatottságtól eredő félelme miatt enyhén elkezdtek remegni a lábai. Johann kezei már a szeméremajkait simogatták, benyúlva végigsimítottak nyálától nedves hüvelybemenetén és csiklóján.
– Sylvi, érzem az izgalmadat és a nedvességet. Fantasztikus vagy.
Johann egy mozdulattal szabadította meg a lányt felsőjétől, így annak szabaddá vált a látótere és kezei is. A férfi előtte állt, meredező pénisze a lány hasfalát böködte, aki kis termetével jó másfél fejjel volt alacsonyabb a kocsislegénytől. Johann szorosan magához húzta a lányt, így farka ő és a lány közé szorult. Hevesen csókolni kezdte a cselédet, aki kényszeredetten viszonozta közeledését.
A férfi két keze Sylvi vállaira nehezedtek, és megpróbálták lenyomni a lányt, de annak most nem volt kedve a szájába venni Johann farkát.
Ellenállt, és Johann sem erőltette tovább. Megfogta a lányka kezét, és az egyik zárt utasterű hintó felé húzta. Kinyitotta az ajtót, és belépett, maga után húzva Sylvit a szépen kárpitozott falak közé. A lányt a kényelmes ülésre fektette, és a térdeinél fogva szélesre tárta combjait, tökéletesen láthatóvá téve így a csillogó, enyhén szétnyílt, puncit. Egyik kezében tartva farkát a lány nyílásához igazította, és határozottan, de most nem durván behatolt Sylvibe. A lány szemei elkerekedtek az érzéstől, ahogy Johann egyébként nem nagy pénisze feszítette őt. Szélesre tárt combjai között a kocsis elkezdett mozogni. Két keze a lányt derekánál tartotta, és az ülés előtt térdelve fenekét előre hátra mozgatva kezdte el kefélni.
Sylvi, visszatekintve emlékeiben, a prosti reakcióját utánozva elkezdett nyögdécselni, és a várt hatás itt sem maradt el. A férfi meglepődött, elmosolyodott, és gyorsabb tempót diktálva kezdett el a lányban mozogni. Farkát teljesen kihúzta Sylviből, és minden egyes lökésnél újra behatolt a lányba, folyamatosan dörzsölve farkának végével a lány csiklóját, aki önkéntelenül is elkezdett, immáron magától nedvesedni.
A selymes és meleg és finoman táguló barlang egyre nagyobb örömöt szerzett Johannak, aki igyekezett kiélvezni mindegy egyes behatolást és punciban töltött pillanatot.
Már a lány sem érezte a feszítő érzést és a fájdalmat, szemeit becsukva várta, hogy a férfi elvégezze a dolgát. Johann egyre hevesebben ostromolta a testét, mindegy egyes lökéssel felnyársalva a lányt. Nyögései hörgésbe fúltak, és az élvezés pillanatában kirántotta Sylviből a farkát, és néhány kézmozdulat után elkezdte nedveit a lány hasára és kebleire lövellni. Hosszú fehér csíkokat vetett Johann minden egyes mozdulata Sylvi hasára, az utolsó mozdulatok a köldöke környékére fröccsentették spermáját. Johann, megmámorosodva a tudattól, hogy így kielégítette a lányt, hatalmasat élvezett.
– Beviszlek a városba kislány, holnap úgy is újra kell vasaltatni a kováccsal az egyik kereket ezen a furikon. Vigyázz, hogy ne kend össze a kárpitot, óvatosan mosd le magad. Hétfőn hajnalban legyél a kapunál.
Egy mozdulattal Sylvi hasára dobta a lány blúzát, és, mint aki jól végezte dolgát, magára hagyta őt. Nem lévén más választása kénytelen volt azzal letörölni magáról a sikamlós nedvességet. Öltözködés közben szokatlan hiányérzetén gondolkodott, melyet azóta érzett, hogy Johann kirántotta belőle a farkát. Ahogy szoknyáját igazgatta, önkéntelenül is magához nyúlt lent, és ahogy a csiklóját megérintette a puha, de mégis érdes tapintású anyag, megborzongott, és megremegtek a lábai. Egy pillanatra elgyengült, de magához térvén kirohant a félig nyitva hagyott ajtón a délután melegébe.
Egy fürdésre, és tiszta ruhára lesz szüksége, és arra, hogy gyorsan elteljen a másnap is.