Szállodai perverziók

– Mi az, hogy egy szoba két ággyal? – kérdezte Péter. A recepciós lány zavartan pislogott ránk.
– Elnézést, van nálunk némi káosz. Ezek szerint két, duplaágyas szobát rendeltek.
– Pontosan, ezt mondtam akkor is, amikor lefoglaltam a szobákat. – Peti 190-es, izmos teste megfeszült a méregtől, ahogy a lány fölé tornyosodott. A recepciós a papírjaiba temetkezett, aztán még zavartabban nézett ránk.
– Elnézést, nem tudom, mi történt. Elírták. Nem tudok még egy szobát adni, nincs. Mindent lefoglaltak, dugig vagyunk.
Peti egyre hangosabban vitatkozott a lánnyal, időnként támogatásunkat kérve hátra fordult. A recepciós kiteregette eléje a pultra a foglalásokat, az előjegyzéseket, előkerült valahonnan a miénk is, nyilvánvaló volt, hogy a panzió tévedett. A lány hangja fokozatosan bűnbánó tehetetlenséggel telt meg, pedig valószínűleg ő tehetett a legkevésbé az egészről.
– Nem, nem tudok segíteni, a mi hibánk.
Négyen voltunk a fiúk már hónapok óta készültek a Forma 1 – re. Michaelaék két napja jöttek Bochumból. Szusszantottak egyet nálunk, és indultunk Mogyoródra. Már rég megvettük a belépőket, jó helyre, kétszáz kilométert pácolódtunk a dög meleg kocsiban, átvergődtünk az összes dugón, és most nincs szállás. Nem mintha Michaelát és engem olyan nagyon érdekelt volna a Forma 1, de a fiúk megvesztek érte. Úgy terveztem, hogy én majd jót napozok a lelátón, este pedig jól érezzük egymást Petivel. Öt éve vagyunk házasok, de azért ezt nem lehet megunni, az új helyek mindig felvillanyoznak. Na ennek lőttek.
– Nincs más szállás? – kérdezte Michaela.
– Mindenütt tele vannak. – tárta szét a karját a recepciós lány.
– Talán magánháznál, itt álldogálnak a panzió előtt az út mentén. Megpróbálok segíteni, jó?
Kisietett, de amikor jó tíz perc múlva visszajött, láttuk az arcán, hogy teljesen reménytelen. Bement az irodába, újabb tíz perc, míg előkerült, talán a főnökkel.
– Nagyon sajnálom, kérem, bocsássanak meg, a mi hibánk. Van egy nagyobb szobánk, családoknak szoktuk kiadni, pótágyazható. Egy fél óra, míg átviszünk még egy széles fekhelyet, és rendbe hozzuk. Ha ez megfelel Önöknek. Kérem, addig foglaljanak helyet a kerthelyiségünkben, természetesen a panzió vendégei egy italra. Egymásra néztünk.
– Mit szólsz hozzá, szívem? – kérdezte Péter.
– Nincs más választásunk. – mondtam.
– Rendben. – adta rá áldását Helmuth is.
Tényleg szép, nagy szoba volt, levegős, világos. Két széles ággyal a szemközti fal mellett. Falatnyi mosdó zuhanyozóval. Majd felváltva használjuk. Zuhanyoztunk, és lementünk vacsorázni.
Az étel igazán felséges volt, a bor is, a pezsgő is. Szóval a szállásfoglaláson kívül igazán elfogadható panzió volt. Lefekvés előtt megcsináltuk az ágyakat, és ágyból néztük még egy kicsit a tv-t. Pólóban és bugyiban feküdtem le, én kerültem a szélére, Peti a fal felől simult hozzám. Csak nem lök le éjszaka? Peti tenyere óvatosan simult a csípőmre, az ujjait alig mozgatva cirógatott, és én hirtelen rettenetesen forró és nedves lettem odalent. A francba, hogy miért nem vagyunk a saját szobánkban? Addig szerelmeskedhetnénk, amíg izzadtan bele nem préselne a matracba. Felhúztam a térdem, sátrat csinálva a paplanból, hogy Michaeláék ne vehessék észre, mit csinálunk. Óvatosan tapogatóztam Peti uborkája után. Az alsónadrágján végigsimítva éreztem, hogy milyen kemény már. Gyorsan alája férkőztem és megmarkoltam a dagadozó gyönyörűséget. Peti keze válaszul, az ölembe csúszott, és a vékony bugyin keresztül simogatta a cunusomat. Alig tudtam elfojtani egy elégedett sóhajtást. Egy kis óvatos, nem feltűnő fészkelődés,
lecsúszott rólunk a bugyi, meg az alsónadrág. Közben figyelemelterelésként Michaelával beszélgettem a tv-ről, odalent pedig elégedettem markoltam Peti szabadon ágaskodó uborkáját. Jó lett volna szájba venni, de szerencsére az izgalom egy-két cseppje már kicsurrant belőle, és ujjbegyemmel síkosra maszatolhattam a vékony, érzékeny bőrt. Peti ujja közben szorgalmasan járt fel-alá a cunusom vágatán. Egészen lentről, fel a csiklómig és vissza. Olyan jó volt, hogy amikor végre belém bújt, rögtön neki préseltem a popsimat.
Oldalra fordultam, arccal Michaela és Helmuth felé, fedezéket nyújtva Petinek, aki szorosan a hátamhoz simult, mintha aludni akarnánk. Persze a popsimhoz szorított uborkája nagyon is ébren volt. A karja a derekamra simult, a keze rendületlenül simogatott. Nagyon jól éreztem (volna) magamat. Az egész testemet elöntötte a tűz, amire már reggel óta készültem. Michaela is az oldalán feküdt, arccal felénk, és úgy látszott, nem vett tudomást arról, mit csinálunk. A szobában nem volt igazán sötét, mert a kintről beszűrődő fényekhez gyorsan hozzászokott a szem.
Péter kőkemény uborkáját a cunusomhoz szorította, én meg összeharapva az ajkamat, kezemmel óvatosan a helyére igazítottam. Nagyon lassan kezdett bennem mozogni, inkább csak együtt ringatóztunk. Azt hittem, Helmuth és Michaela rég alszanak már, mint a bunda, mégis rettenetesen izgalmas volt az orruk előtt szerelmeskedni. Óvatosan dörzsölgettem magam, Peti lassan tolta magát belém és vissza. Ő is annyira izgatott volt, hogy teljesen betöltött, és minden centiméterért jól érezhettem. Nem tudom, meddig ringatóztunk így, én behunyt szemmel élveztem Peti gyengédségét. Az apró, lassú mozdulatoktól ő sem tudott elmenni, nekem egyre jobban esett ez az óvatos simogatás. Amikor kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy Michaela mereven bámul minket. Az őket fedő paplan meg pici, szabályos hullámzással mozgott, láttam, ahogy a fényes, piros selymen megcsillan a fény. Hát persze! Ugyanazt csinálják, mint mi! Helmuth farka ugyanolyan óvatosan mozog Michaela puncijában, mint Péteré az enyémben. Michaela bal vállának mozgása a póló alatt azt is leleplezte, hogy ő is simogatja magát a takaró alatt.
Szóval kvittek vagyunk, gondoltam, amikor Michaelával összeakadt a tekintetünk. A felfedezés felizgatott. Felkönyököltem, hogy lecsússzon a vállamról a takaró, és Michaela láthassa Péter, mellemet masszírozó tenyerét. Cinkosan hunyorított rám, és ő is hátradobta a takarót. Helmuth karja a csípőjét ölelte, és a mozgásból biztos voltam benne, hogy a csiklóját simogatja. Péter álla a vállgödrömbe simult.
– Nagyon izgi! – súgta. Ezek szerint már ő is észrevette a színházat.
– Láthatnánk többet is? – szólt át egyszercsak Michaela kicsit rekedtnek tűnő hangon.
– Igen, mutassátok magatokat! – csatlakozott Helmuth is, akiről pedig eddig azt hittem, ő az egyetlen „ártatlan” szereplő.
– Kérlek! – Péter lerántotta kettőnkről a takarót.
A pólóm a köldökömig felgyűrődött. A szobában hiába nem égett lámpa, a beszűrődő utcai fények bőven elég világosságot adtak. Válaszul Helmuth is feltárta magukat a mi szemünknek. Michaela pedig még a lábát is felemelte, hogy többet lássunk. A hajánál alig sötétebb szőke szőrzete csinos kis háromszögbe volt nyírva, lent a lába között teljesen csupaszra borotválta magát. Nem úgy, mint én, mert nekem először is fekete, másodszor utálom a gyantát, ezért csak egy kis fazonigazítást szoktam csinálni a fürdőruha miatt. Helmuth ujjai tényleg Michaela gyöngyöző, rózsaszín klitoriszával játszottak, ahogy az előbb gondoltam, és jól láthattam az uborkáját is, ahogy most már minden óvatosság nélkül mozgott a feleségében.
Cserébe én is szétnyitottam a combomat, hadd lássák, mit csinál velem odalent Péter. Soha nem szerelmeskedtem még így, hogy közben nézett volna valaki, de ez most végtelenül izgató volt. Az előfordult már, hogy Péterrel előtte megnéztünk egy-egy pornókazettát, ilyenkor mindig nagyon felizgultam. De így még soha nem csináltuk.
Az biztos, hogy Péter is hasonlókat érezhetett, mert hirtelen derékon nyalábolt, az ágy szélére ült, engem széttárt térdekkel Michaeláék felé fordulva vont az ölébe. Közelebb is kerültünk hozzájuk, láthattam, hogy Michaela az ujjaival húzza szét amúgy is csupasz szeméremajkait, Helmuth farka csillogott a félhomályban. Csodálatos volt látni a szerelmeskedésbe merült barátainkat. Michaela néha büszke – Na milyenek vagyunk? – pillantást vetett rám.
Lecsúsztam a két ágy közötti szőnyegre, és négykézláb húzódtam közelebb hozzájuk. Péter jó érzékkel követett, és hátulról ostromolt. Alig arasznyira voltam Michaela kisámfázott cunusától. Jó, persze, tudom milyen érzés, bennem is keményen lüktetett Péter, de látni ilyen pontosan, ilyen részletesen, ilyen közelről, még sohasem volt alkalmam. Helmuth uborkáján vastagon kidudorodtak az erek, a mogyorói pedig olyan mélyen lógtak a zacskójában, mintha lett volna ott még hely egynek-kettőnek. Michaela tisztára borotvált cunusán láthattam a rózsaszín, gyöngyöző, fénylő bimbócskát. Olyan duzzadt volt, hogy tudtam, ha megérintem, végigrázkódik testén a gyönyör. Megnyálaztam a mutatóujjam, és birizgálni kezdtem. Jól gondoltam, Michaela hálásan felnyögött. Nem nagyon volt eddig tapasztalatom lányokkal. Eltekintve egy-egy zuhanyozóbeli hasonlítgatástól, méricskéléstől, elismerő simítástól. De végül is egy nő csak jobban tudhatja, hogy szereti egy másik nő! Abban a helyzetben egyáltalán nem találtam visszataszítónak, hogy az ajkammal is megkeressem Michaela punciját. Az, hogy a nyelvem közben Helmuth gyorsan mozgó szerszámjára is rá-rátévedt, csak hab volt a tortán. A klitorisza kemény, ruganyos málnaszem volt a nyelvem alatt. Péter szeme kocsányon lógott a vállam fölött, éreztem a lökésiről, no meg az elejtett szavaiból régóta jól ismertem én az ábrándjait. Michaela teste egyszer csak megfeszült, a széttárt combok izmai kőkemények lettek, Helmuth pedig mozdulatlanul, remegő farokkal ékelődött belé. Tudtam, Michaela számára most szűnt meg a világ. Aztán lassan, fáradt mosollyal tért vissza közénk, és lemosolygott rám.
– Csodálatos volt! – súgta a fülembe Péter.
– Gyere, most mi mutassuk meg nekik!
Visszaült az ágy szélére, és ugyanúgy kitártan húzott az ölébe, ahogy barátainktól láttuk. Az én cunusomat sűrű, fekete bozont borítja, ha elég nedves vagyok persze nem akadályoz semmit, akkor pedig éreztem, hogy fürödni lehetne a belőlem csorgó nedvekben. Péter két keze szélesre húzta a szeméremajkaimat, hogy többet mutasson belőlem Helmuthéknak. Aztán egyszer csak Michaela ott térdelt előttem, és a gyönyörű piros ajkai megérintettek. Az egész testemen végigfutott a bizsergés. Pontosan tudta, hogy csinálja, hol szeretem, mi a kedvencem. Az is jó, ahogy Péter csinálja, tanítgattam is, össze is szoktunk már. De ez semmihez nem fogható élmény volt. Tudtam, hogy amikor Michaela nyelvét nem érzem, akkor Peti remegő uborkáját simogatja végig.
Időnként hűvös borzongás árasztott el, amikor Michaela ráfújt a forró, csurom nedves puncimra. Megkereste a klitoriszomat és alig érintve játszott vele. Hullámokban jött az orgazmus, fekete-piros napok robbantak, és kétségbeesetten toltam el Michaela fejét, mert már majdnem fájt az érintése, úgy éreztem, nem tudok többet elviselni, csak hagyjanak egy kicsit megnyugodni, csak valahogy ki ne ugorjon a szívem a torkomon. Lecsúsztam Péterről is, és kezemet óvón szorítva a cunusomra pihegtem magamban.
Hárman simogatták megnyugtatóan a nyakamat, vállamat, derekamat, de legalább egy tucat kéznek tűnt.
Nem tudom a fiúk, hogy csinálták, de ők még mindig nem mentek el. Sőt, a néhány perces szünet még jót is tett nekik, mert kőkemények maradtak ugyan, de az azonnali spriccelésüktől nem kellett tartani, így tovább játszhattunk.
Péter mindig élvezi, ha szopom, bár általában az elején szoktuk csinálni, amikor még nincs összemaszatolva a nedveimmel, no meg többnyire mozdulatlanul szokta tűrni, hagyja, hogy annyit vegyek be belőle, amennyi jól esik, meg amennyit bírok. Most viszont szinte azonnal elkezdte lökni a csípőjét, és a fejemet is szorosan tartotta, szóval szabályosan szájba …, szájba dugott. Két gyors belégzés közt oldalra pillantva láttam, hogy Michaela Helmuth előtt térdel, és ugyanazt csinálják, mint mi. Péter fenekét markolva már éreztem, hogy rándul, rándul egyet, amikor Michaela kezét éreztem a vállamon.
– Cserélünk?
Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy bólintsak, a kíváncsiság erősebb volt. Láthatóan Helmuth is olyan állapotban volt, mint Péterem. Nagyjából hasonló a felépítésük, már méretekben, de amikor odatérdeltem nagyon nagynak tűnt, és nagyon szépnek a nedvesen fénylő farok, a vöröslő bunkóval a végén. Először végigpuszilgattam, kóstolgattam. Nem tudom, miért gondoltam, hogy esetleg más íze lesz, ugyanolyan íze volt, mint Péterének, tehát Michaela cunusa is ugyanazt cseppenti el, mint az enyém, vontam le a következtetést. Azért a tudat, hogy Péter mellettem áll, látja szélesre nyitott számat, amíg egy másik férfi farkát szopom, izgató volt. Helmuth tartózkodóbb volt a barátja feleségével – reméltem Péter is – nem lökte magát a torkomig, hagyta, hogy kedvemre játsszak vele. Cumiztam a makkján, időnként oldalról nyalogattam végig, morzsolgattam a mogyoróit egyre nagyobb élvezettel. A másik kezem már a saját cunusomban matatott, amikor Michaela újra megszólalt. Először nem is értettem, aztán azt hittem, rosszul értettem, vagy ő keverte össze a névmásokat, vagy én tanultam keveset a német nyelvtanból, de nem.
– Gyere csak! Ugye élvezted, amikor Cili és én nyaltuk egymást? Te is segíthetsz nekem szopni őt!
Szóval jól értettem, Michaela a férjét hívta, hogy segítsen neki leszopni az én férjemet. És Helmuth ment! Úgy ereszkedett térdre Michaela mellett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem mondom, hogy a legvadabb álmaimban soha nem gondoltam rá milyen lehet két férfi együtt, de hogy karnyújtásnyira lássam is! Megfogtam Péter fenekét, nehogy kirántsa magát ijedtében, és kíváncsian néztem Helmuth markáns arcát, tátott száját, ahogy eltűnik benne a férjem farka. Michaela cinkosan hunyorított rám, és nem kellett hozzá nagy tehetség, hogy lássam, mindketten élvezik a dolgot. Péter keze hamarosan Helmuth tarkójára simult, ő pedig a férjem heréit morzsolgatta, ujjaival hosszan végigsimított a lábai között, a saját farkán pedig már szinte kékesen lüktettek az erek. Michaelával az ágy szélére telepedve élveztük a bemutatót.
Éreztem, hogy a puszta látványtól forrósodni kezd a cunusom, és örömmel viszonoztam Michaela csókját, de a szemem le nem vettem volna a fiúkról. Soha nem csókolóztam még előtte nővel. Úgy találtam, hogy puhább, gyengédebb, játékosabb, mint fiúval. A legteljesebb bizalommal nyúltunk egymáshoz, kerestük a másik mellét, combját, punciját. Nem tudom, hogy a fiúkat mennyire izgatta közben a mi játékunk, de engem minden pillantás, amit rájuk vetettem stimulált.
– Figyelj Péter! Te is kipróbálhatnád! A kedvemért!
Lehet, hogy féltékenynek kellett volna lennem, mert az én Péterem nem sokat vonakodott. Az egyetlen megjegyzése pedig, magyarul, csak nekem szólt, és nem volt túl meggyőző: „De csak a te kedvedért.”.
Helmuth hanyatt feküdt az ágyon, és szabályos 69-es pozícióba fészkelték magukat. Egyszerűen ennivalók voltak! Egyre keményebben dolgoztak egymáson. Mind a kettőnek szélesre nyitva a szája, dugattyúzott a csípője, játszottak a másik golyóival, megnyálazott ujjakkal dörzsölgették a másik végbelét. Éreztem, hogy közben Michaela hozzám simul, keze a cunusommal játszik, szája a mellbimbómat keresi, talán viszonoztam is, esküszöm nem emlékszem, de a tekintetem nem tudtam levenni az én férjemről. Amikor a mozgásuk kezdett lassulni egyre feszültebben figyeltem őket. Az izgatta a fantáziámat, vajon szájba is spriccelik-e egymást? Én csak hosszas rábeszélés után engedtem ezt meg Péternek, és az óta is ritkán. Ha mégis megesik, akkor többnyire kicselez, aztán álszent módon szabadkozik. Na most ő is megtapasztalhatja, gondoltam, és ujjaim remegve mélyedtek Michaela csupasz puncijába. Hát nem tapasztalta meg! Szinte egyszerre spricceltek, de míg Helmuth tátott szájjal fogadta az áldást, persze ő volt alul, az én drága férjem marokra fogta a barátját, és tűzijátékot rendezett vele. Azért a visszahulló szaftból jutott valami az arcára is! Vagy a látványtól, vagy Michaela ujjától, de akkor viharzott át rajtam a következő orgazmus.
– Na, hogy tetszett? – tápászkodott fel Péter.
– Egész féltékennyé tettél. – mondtam.
– De azért Helmuth bátrabb volt. – fűztem hozzá, és az ő szájára nyomtam csókot, amúgy is az én férjemtől volt maszatos.
Most a fiúk mentek először mosakodni, aztán mi. Késő volt már, mire végeztünk, vagy korán, de másnap még csak időmérő edzések következtek. „Csak!” Persze kihagyhatatlan, a fiúk meg is öltek volna bennünket, álmos mégsem volt egyikünk sem. Az egyik éjjeli lámpa fényénél beszélgettünk. Michaela vitte a prímet, Helmuth csak néha szólt közbe, Petinek meg még nagyon új volt az élmény, én beszélek, legkevésbé németül, hát azon igyekeztem, hogy jól értsem. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy az egyik legintenzívebb élmény volt életünkben.
– Tökéletes volt a nyelved. – fordult hozzám Michaela.
– Köszönöm, nekem is nagyon finom volt, amikor nyaltál. – adtam vissza a bókot.
– Mert nekem is puncim van. Azt hiszem, egy nő mindig jobban érti, mit akar egy másik nő, mint bármely férfi. Legalábbis, ha a nyelvéről van szó.
– Igazad lehet, mit gondolsz, ez a férfiaknál is így van? – de a fiúk nem voltak túlságosan informatívak, csak hümmögtek, így Michaela válaszolt.
– Tudod, nekem az a tapasztalatom, hogy őket sokkal hosszabb ideig tart rávezetni a dolog ízére. Péter igazán kellemes kivétel. Mi nők örömmel fogadjuk a gyönyört bárhonnan jön, de bennük természettől fogva van valami idegenkedés, amit nehéz legyőzni. Sőt, valami önzés is lehet abban, hogy amit ők kitalálnak, arról azt hiszik, mi is rögtön elcsöppenünk tőle.
– Na, ez azért túlzás. – morogta közbe Helmuth.
– Nem, nem túlzás! Emlékszel, amikor mindenáron tudni akartad, hogy mekkora vibrit vagyok képes befogadni? Mindenféle színt és méretet összevásárolt, azt mondta az ufóké biztosan zöld és görbe. – fordult felém Michaela.
– De amikor felizgultál csak sikerült.
– Persze, a kedvedért, mert rögtön a hasamra lőttél a látványtól. Aztán két napig menni is alig tudtam.
– Tudod … – fordult hozzám újra Michaela.
– nem is az ő fantáziájukról van szó, az legfeljebb időnként piszkos, hanem arról, hogy minket meg sem kérdeznek.
– Engem Péter szokott kérdezgetni. – próbáltam védeni őket.
– Így van, engem is, aztán rögtön a maguk javára fordítják, még nem vetted észre? Tudod, mielőtt összekerültünk volna, nekem volt néhány lányos élményem, semmi komoly, iskolás hülyeségek, szerelmi bánat, ilyesmi.
– Nők között ez könnyebben megtörténik, és szép is. – szólalt meg végre Péter is.
– Hallod? – folytatta diadalmasan Michaela.
– Helmuth is, amint megtudta ezt, éhes kutyaként rágta a fülemet, hogy hívjuk meg egyszer valamelyik facér barátnőmet. Persze a dolgot rám bízza, mert ha ő hozna valakit, biztos féltékeny lennék. Csak úgy csorgott utána a nyála, hogy milyen szép, amikor két lány van együtt. Aztán, hogy nagy nehezen engedtem neki, a dolgok lassan tovább fejlődtek, mert a barátnőm, aki benne volt a játékban, hamarosan talált magának fiút.
– És attól kezdve négyesben folytattátok …
– Egyszer – egyszer. Tudod, ez bármennyire is izgalmas, a mindennapokban nem működik. Én szeretem, ha Helmuth szuszog mellettem az ágyban, tudom, mit eszik reggelire…
– A fürdőszobában egy Michaela dolgaitól is elég nehéz elférni. – szólt közbe Helmuth. – Szóval a csoportos buli az nem csoportos házasság.
– Ezt értem, de nem innen indultunk el.
– Nem hát, szóval később volt néhány párcserés kapcsolatunk, és rájöttünk, hogy ezt csak a legteljesebb őszinteséggel és nyíltsággal lehet csinálni, mert négy embernél jóval nagyobb az esély arra, hogy valaki háttérbe szoruljon, és elhanyagoltnak érezze magát, mint kettőnél. Akkor persze frusztrált lesz, és amikor hazamennek, minden dühét a párjára zúdítja.
– Történt veletek ilyesmi?
– Ugyan. – mondta Helmuth.
– Ugyan, és amikor az a nimfomániás telivér kanca reggelig le sem szállt rólatok, én meg ujjazhattam magam az ágy szélén? Nem is találkoztunk velük többet.
– Na, azért én is mesélhetnék. – tiltakozott Helmuth.
– De nem is ezt akartam mondani. – folytatta Michaela felém fordulva.
– Hanem azt, hogy meg kellett tanulni őszintén kimondani a vágyainkat. És elfogadni olyan játékokat is, amelyek a másik fantáziájából következnek. Aztán, ha végképp nem megy, persze el lehet vetni.
– De az ember néha meglepő dolgokra jön rá saját magával kapcsolatban. – ez most Helmuth volt.
– Kapisgálja már. – Michaela továbbra is nekem beszélt, de Péter is feszült figyelemmel hallgatta.
– Egyszer egy nagyon szép párral jöttünk össze. Tényleg, a férfi olyan volt, mint egy Dávid szobor, hogy rögtön nedvesedni kezdett tőle a bugyim. Nos, társasoztunk, ők hozták a játékot, amiben mindenféle tréfás és egyre komolyabb feladatokat kellett végrehajtani az embernek a saját, aztán a másik párjával is. Szóval jó ráhangoló volt egy izgalmas estéhez, és volt olyan mező is, ahol feladatot lehetett adni a másiknak. Ők valószínűleg tudták, mit akarnak, és össze is játszhattak, mert egyszer csak azt a feladatot kaptuk a nőtől, hogy a férjével együtt állítsuk fel Helmuth szerszámját. Én még meg sem mozdulhattam, a srác már úgy markolta Helmuthot, mintha soha szebbet nem fogott volna életében. Aztán túl is teljesítettük a feladatot, nem én kezdeményeztem, mert együttes erővel keményre szoptuk a férjemet. Engem igenis felizgatott a látvány, hogy egy másik férfi szájában van Helmuth farka.
– És te, mit éreztél? – fordultam Helmuthhoz.
– Tudod, úgy meglepődtem, hogy eszembe sem jutott, hogy tiltakozni kellene, a helyzet sem olyan volt, hogy az ember elvörösödve kirohanjon, vagy ordítani kezdjen. Meg aztán izgalmas is volt, azt mindig szerettem, ha Michaela csinálta, a két száj együtt egyáltalán nem volt kellemetlen.
– Aztán persze már nem térhetett ki a viszonzás elől sem. – folytatta Michaela.
– És rájöttem, hogy ettől én nem változom meg, ugyanolyan maradok, mint eddig, ugyanúgy a lányokat szeretem, mint eddig. Nem kell meleg klubokba járnom, vagy másként öltözködnöm. Ez egyszerűen egy lehetőség, amit kár lenne kihagyni, ha úgy adódik.
– Ér tovább is mentetek? – kérdezte Péter.
– Érdekel? – nézett rá Michaela.
– Péter véleménye engem is érdekelne. – néztem a férjemre.
– Nos, azt hiszem… – Péter azért nyelt előtte hármat.
– …azt hiszem, el tudom fogadni a dolgot. El tudom fogadni, ha ti is itt vagytok, ha a ti kedvetekért is történik.
– Hát, tiszta meleg kapcsolatom nekem se volt soha. – értett egyet Helmuth is.
– Egyszerűen arról van szó, hogy ha Michaelát felizgatja a látvány, már én sem idegenkedem tőle.
– Bevallom, jobbak voltatok, mint bármilyen pornófilm, olyan orgazmusom volt a puszta látványotoktól, mint még talán soha.
– Szolgálatára… – puszilt meg a két fiú kétfelől.
– Azért … azért van még egy vágyam, amit beválthatnátok, ha már így összejöttünk.
– Ki vele, csak őszintén! – bíztatott Michaela.
– Tudod, sosem voltam még két fiúval egyszerre. Péter a barátaival nem osztozik rajtam.
– Még mit nem. – vágott közbe Péter.
– Ha neked nem lenne ellenedre… – fordultam Michaelához.
– Ha utána én is sorra kerülök… – mosolygott rám.
Péternek Helmuth ellen nem volt kifogása, bár ez után az este után nem is nagyon lehetett volna. Már a beszélgetés közben láttam, hogy a fiúk lassan újra bevetésre készek lesznek. Most egyszerre fordultak felém, és testvériesen megosztoztak a cicijeimen. Keményen szopták a bimbóimat, a kezük a lábam közé csúszott. Helmuth finoman játszott a csiklómmal, amíg lejjebb Péter ujjazott. A szívem a torkomban dobogott, nagyon tetszett nekem a dolog. Hamarosan Helmuth ujja is belém csúszott, és ketten együtt játszottak bennem. Én a jó dagadt uborkájukat ragadtam meg, és vertem nekik. Aztán keresztben elnyúltam az ágyon, és a fejemhez térdeltettem őket. Lenyűgöző nézőpont, ott himbálóztak az arcom fölött, mint az érett gyümölcsök. Azt húztam a számhoz, amelyiket akartam, mindkettőt akartam, csak nem fértek be egyszerre. Játszhattam velük, összedörzsölhettem őket, kalandozhatott rajtuk a nyelvem. Cumizhattam az egyiket, miközben a másikba kapaszkodtam. A bőség zavara, amitől egyáltalán nem jöttem zavarba. Bőven volt még a tarsolyomban kipróbálni való. Négykézláb fordultam, hogy elől-hátul hozzám férjenek. Péter helyezkedett mögém, és Michaela segítő keze irányította belém, én meg a várakozó Helmuthot kezdtem, most már komolyan szopni. Mind a két fiú lendületesen mozgott. Számomra izgalmas új tapasztalat volt úgy egyensúlyozni a lökéseik között, hogy egyikük se csússzon ki belőlem. Michaela lángoló arccal, csillogó szemmel ült mellettünk az ágy szélén. Hol az egyik mellbimbómat kereste meg, hol a csiklómat. A másik keze pedig, láttam, a saját puncijába mélyedt. Már nagyon közel voltam az orgazmushoz, amikor hátulról Péter hajolt a fülemhez.
– Én is kérhetek valamit? – tele szájjal nyögtem, hogy „ühümm”. Nem szoktam csalódni az ötleteiben.
– A popsidat! – súgta.
Hát, ha lúd, legyen kövér, futott át a fejemen a gondolat. Volt már ilyen, csináltuk már, nem is volt kellemetlen, különösen, ha a csiklómat is izgatta közben. Most pedig Helmuth uborkája nagyon is megfelel majd a rendes helyén. Egyébként is, vajon 100 nőből hánynak van alkalma ilyesmit kipróbálni? Csak az aggasztott, hogy eddig, ha Péter anális szexet kért tőlem, előtte mindig alaposan megtisztálkodtam kívül-belül. Erre ma este igazán nem számítottam, de ha őt nem zavarja.
Helmuth hanyatt feküdt, én jól előrehajolva rátérdeltem. Péter egyik lába a padlón a másik az ágyon. Michaela látta, mi készül, elővarázsolt valamilyen krémet, és két ujjával kíméletesen tágított. Péter csak lassan, többszöri kísérletre jött teljesen belém, de aztán… Nem tudom, ők érezték-e egymást, de én minden mozdulatukat hihetetlen intenzitással. Mintha a két farok közt nem lett volna semmi, mintha közvetlenül egymáson mozogtak volna. Nem mondom, hogy nem fájt, eleinte mozdulni is alig mertem, de aztán jött valami jóleső, bizsergő zsibbadás, és akkor már vártam a felváltva érkező lökéseket. Valami hihetetlen büszkeség töltött el, hogy mire vagyok képes, és ezzel egy időben megjöttek a lassú, lüktető, forró hullámok. Valahonnan távolból még bevillant, remélem, nem vagyok túl hangos. (Később elmondták, hogy Helmuth vállába fojtottam a sikoltásomat. Megszemléltem a nyomait, csodálom, hogy ő nem ordított fel.) Nem tudom meddig tartott, a fiúktól nem tudtam szabadulni, vonaglásomra ők még jobban keféltek, nem hittem volna, hogy ilyen magasságokba lehet emelkedni. Még hallottam Michaelát, „mosakodjatok meg, aztán én jövök”, és valószínűleg elaludtam, vagy elájultam, néhány percre.
Sokat nem alhattam. Arra tértem magamhoz, hogy száraz a szám, és meghalok a szomjúságtól. A fiúk már Michaelával voltak a másik ágyon. Barátnőm popsija ragyogott a krémtől és Helmuth farka is. Péter két karral húzta magára Helmuth feleségét, felnyitva számára a barnás, ráncos lyukacskát. Megbűvölten ültem melléjük, és néztem Helmuth láthatóan tapasztalt, óvatos, lassú, de hosszú lökéseit, amelyek újra és újra Péterre préselték a feleségét. Michaela is tapasztaltabb lehetett nálam, mert a fájdalom fintora nélkül, lehunyt szemmel fogadta a fiúk által úgy látszik favorizált szendvicset. De hamarosan kiderült, hogy az ő titkos fantáziája mégsem ez. Hátranyúlt, és határozott kézzel szabadította meg a végbelét Helmuth szerszámjától. Rám nézett, konstatálta, hogy felébredtem, és magasra húzott térdekkel feküdt hanyatt az ágyon. Péter kezét fogva kínálta magát neki. Férjemnek nem kellett sok bíztatás, olyan lendülettel dugattyúzott, mint egy gőzmozdony. Izmos feneke fel, alá járt Michaela vékony combjai között. Ő megmarkolta Péter farpofáit, úgy húzta magába, hogy a popsilyukat egészen feltárta. – Segítesz Helmuthnak? – kérdezte Peti alól.
Ránéztem Helmuthra, aki jó adagot markolt ki a krémből, és vastagon kenni kezdte magát, a tégelyt nekem nyújtotta. A mindenit! Szóval Michaela a két fiú súlyát egyszerre akarja érezni magán! Szóval az izgatja, ha közben Helmuth az én férjemet keféli meg. Mit fog ehhez szólni Péter? A férjem seggének a felavatásában segítsek? Szinte félálomban nyúltam a tégelybe. A mutatóujjammal kentem Peti fenekét, először egy ujjal nyúltam föl neki. Emlékeztem, ő hogyan csinálta először velem. Tudtam, ha nem akarja, nincs az a szerszám, ami belé tudna hatolni. De akarta! Feltárult! Először egy ujjamnak, aztán kettőnek. Helyet adtam Helmuthnak, és morbid kíváncsisággal néztem, mi következik. Hát az következett! Helmuth megkefélte a férjemet. Michaelát pedig mintha tényleg ketten dugták volna. Helmuth minden döfése Michaelába mélyedt Péteren keresztül. A három test izzadtan préselődött egymásra, és egyre gyorsabban mozgott. Ma is biztos vagyok benne, hogy egyszerre mentek el. Másnap, hősiesen bevallom, végigaludtam az időmérő edzéseket. A férfiak nem, mert ők férfiak, de este úgy dőltek el, mint két hasábfa. Aztán vasárnap, bár ezt biztos tudjátok, Schumi megdöntött minden elképzelhető rekordot, nem tudom, hány futammal a vége előtt világbajnok lett. Akkor minek strapálja magát a következő versenyen? Helmuth a mennyekbe ment, honfitársaival együtt. Az ünneplés után én is – mástól. Barátaink még két napig maradtak, csak szerdán indultak haza. Emlékezetes napok voltak, és jövőre újra lesz verseny, Schumi, és Michaeláék is jönnek.
De jövő augusztus még nagyon messze van. Jó lenne a dolgot megismételni előbb is, csak nem vagyok optimista. Magyarországon a férfiak ehhez még túlságosan machók, vagy konzervatívak, ahogy tetszik, és nem tudom, találunk-e megfelelően felvilágosult, és szimpatikus partnereket.