Szex és szocializmus

Az állampárt megpróbálta uralni a hálószobákat is, ám ez nem mindig sikerült, sőt a politikai szabadság hiánya miatt sokan épp a szexualitásban vezették le fölösleges energiájukat a Kádár-rendszerben – állítja Tóth Eszter Zsófia, akinek Szex és szocializmus címmel jelenik meg hamarosan a Murai Andrással közösen írt kötete. Miért volt sok abortusz a 70-es években? Valódi levelekre válaszolt-e a szexológus az Ifjúsági Magazinban? Mit gondolt a rezsim a prostitúcióról vagy a nudizmusról?

– A szocialista időszakban valóban többet szexeltünk. Ezt inkább az NDK-ról mondták, de igaz volt Magyarországra is. Az NDK-ban kicsit más volt a helyzet, mert ott az állami ideológia része volt, hogy azok a szabadságkörök, amiket az emberek nem kaptak meg a politikában, azt megkapták a szexualitás szabadságában. De a magyar rendszert is lehet úgy interpretálni, hogy a sajtó- és a szólásszabadság hiánya miatt az emberek a fölösleges energiáikat a szexualitásban vezették le: viszonyokba bonyolódtak, félreléptek. A fiatal magyar baloldali értelmiségiek kommunái is részben ezért jöttek létre – mondja az írónő.
– A szocialista erkölcs azt jelentette, hogy teljesen átvették azokat a tanokat, amelyeket Marx, Engels és Lenin vallott e témában. A hivatalos beszédmódban ezek közül leginkább azt emelték ki, hogy a szexualitás tere a házasság, ezért a házasság előtti szex nem annyira kívánatos, továbbá nem szabad elválni, egyben kell tartani a családot. Mivel mindez szorosan köthető a második világháború előtti világ erkölcsiségéhez, ezért a magyaroknak nem jelentett különösebb nehézséget a szocialista erkölccsel azonosulni… Ateljes riportot a HVG oldalán itt olvashatja el.