Szexuális elvárásaink nem egyértelműek

Nemcsak a pornófilmekben van forgatókönyve a szexjeleneteknek: a hétköznapi ember fejében is él egy képsor arról, hogyan akar ágyba bújni valakivel. A férfi és a nő tervei sajnos nehezen egyeztethetők össze ezen a téren is, de nem teljesen reménytelen megtalálni az összhangot. Bár a hazai pornó-atyaúristen, Kovi nem győzi ecsetelni a világgazdasági válságnak a szexfilmgyártásra gyakorolt pusztító hatásait, minket jelenleg mégsem a két aktus közötti szöveges jelenetek megkurtítása érdekel. Forgatókönyvek ugyanis nemcsak a hollywoodi mogulok díványán, hanem a fejünkben is szép számmal sorjáznak. Az ún. szkriptek egy-egy élethelyzetben kívánatos viselkedésünket írják le lépésről lépésre (az „étterem” forgatókönyvünk például egy belső vázlat az agyunkban, amely a leülés, étlapnézegetés, rendelés, étkezés és fizetés cselekvéssorozat egymásutánját tartalmazza). A szexforgatókönyveink ugyanerre a rugóra járnak, csak a nemi élet területén: mit tegyünk udvarláskor, mekkorát pukkanjon a pezsgő dugója a gyertyafényesen, vagy ki legyen fölül első alkalommal. Tudja még valaki a választ az efféle kínzó kérdésekre?

Nem könnyű a férfinek
A különböző kultúrák eltérnek egymástól abban, hogy a ritualizált viselkedés-sorozaton belül – vagy ahelyett – mekkora szabadságot engednek meg a tagjaiknak. Míg egyes óceániai törzseknél kimondottan kívánatos a serdülőkori szexuális szárnypróbálgatás, addig másutt a nőknek szigorúan végig kell járniuk az udvaroltatás – esküvő – a szüzesség elveszítése szamárlétrát. Néhány évtizeddel ezelőtt felénk is egyértelműek voltak a szabályok: a férfi a kezdeményező, a betolakodó, a nő pedig afféle önmaga számára gyártott erényövként a határszabó. A kétféle szerep közötti különbség viszonylag egyértelműen meghatározta, kinek mi a tiszte az ismerkedés, a romantikázás, az együttjárás szakaszaiban, és persze az ágyban is. Telt-múlt az idő, elzúgtak a szexuális forradalmak, egy-két fogással színesedett a repertoár, lőn a webkettő és a totális káosz: a nyugati világban ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy „kapcsolatilag” mit várunk el nagy vonalakban a férfiaktól, és mit a nőktől. A „nagy vonalak” helyett maradtak az egyéni preferenciák. A 21. században közösen osztott – és éppen ezért előre kiszámítható – forgatókönyvek helyett a saját magunk gyártotta szkripteké a főszerep. Csak legyen, aki visszakódolja és megfejti őket…en fölül első alkalommal. Tudja még valaki a választ az efféle kínzó kérdésekre?
„Nem könnyű csajozni – mondja az egyik, férfiakkal foglalkozó kutatásban egy 19 éves diák. – A haverom gátlástalanul leszólít mindenkit, mondván, hogy ha nem jön be, még mindig ott a többi millió, akik közül halászgathat. Én viszont úgy gondolom, hogy mindig a nő választ. Ha nem adnak le jeleket, és itt most olyan apró dolgokra gondolok, mint egy mosoly vagy egy kitartott pillantás, szóval én olyankor nem lépek. A spanom szerint bolond vagyok, így szalasztom el életem nagy lehetőségét. Szerinte sok nő amolyan „láthatatlan csadorban” közlekedik, mert ha ő kezdene el flörtölni, akkor biztos kurvának tartanák.” Ábrándos szép napok, amikor a legényeknek világosan előírt kötelességük volt hónapokig az anyóséknál unatkozni udvarlás címén! A boldogító igen kimondását követően lejátszódó „véreslepedő-mustra” ugyancsak a múlté. Ahogy a kapcsolatteremtés mikéntje elvesztette az egyértelműségét, úgy az sem világos, hogyan és mikor kormányozzuk a hálószoba felé a bimbózó párkapcsolatot.

Még nehezebb a nőnek
„Bonyolult kérdés – feleli az előbb említett kutatás egyik férfi résztvevője a „Hogyan játszódik le az első szexuális aktus egy párkapcsolatban?” kérdésre. – Nem szeretem, ha a nők kezdeményeznek, jobb, ha én tartom kézben a dolgokat. Lehet, hogy konzervatívnak tűnök, de egyszerűen nem bűvölnek el ezek a rámenős, kemény csajok. Talán pont emiatt azt is utálom, ha egy nő könnyen adja magát. Nyomulok ezerrel, az világos, de nem igaz, hogy nem érzi a csaj, hogy ez a játék élvezete, a hódítás miatt történik így, nem pedig amiatt, hogy rám nézzen és megjegyezze: „Oké, felnőttek vagyunk, te is tudod, mit akarsz, én is, nyomás egy szállodába!” Mert lehet, hogy ezt akarom, és be vagyok indulva, de az ágyon lihegve már azt is tudom, hogy ebből sem lesz hosszabb távon semmi.” Ugyanez női oldalról: „A pasik többsége azt szajkózza, hogy aki az első éjszaka dől, az ribanc, és csak arra az alkalomra volt jó. Viszont annyira fölényesen tudnak viselkedni, szabályosan lehülyéznek és a „mamajókislányának” tartanak, ha nemet mondasz. Fiatalabb koromban olyannyira megalázottnak éreztem magam egy-egy ilyen szituban, hogy inkább megtettem, nehogy az terjedjen el rólam, hogy prűd vagyok. Így viszont azt beszélték, hogy egy ordas nagy… Sehogy sem tudtam a szájízük szerint tenni. Manapság inkább úgy viselkedek, ahogy akkor és ott nekem tetszik!”

A jó öreg kettős mérce a nőkkel kapcsolatban a mai napig kiirthatatlan. Férfiak szexuális forgatókönyveit vizsgálva számos ellentmondást találtak a fejekben a kutatók. A pasik egyfelől nem szeretik a könnyen kapható cafkákat, mert azok barátnőkként vállalhatatlanok, másrészt viszont kijelentik, hogy az ideális „feleség-anyagra”, a szabódó nőre való vég nélküli várakozást csak úgy képesek elviselni, hogy félre-félrekacsintgatnak másokkal. Jók a dögös, belevaló, kezdeményező csajok, ugyanakkor elveszítik a „férfiasság” érzését, ha nem náluk a gyeplő. Ha valaki lelkesen fogadja az udvarlást, az „túl könnyű pálya”, ha kéreti magát, akkor akad helyette száz, aki „örömmel ugrik”, és így tovább. A zűrzavar, bármennyire kétségbeejtőnek tűnhet is, azért nem nélkülözi a maga pozitívumait.
Míg a hagyományos társadalmakban az emberek a számukra előre gyártott öntőformákba simulnak bele, addig nálunk az egyéni kezdeményezéseké a terep. Ami persze bábeli kuszasággal jár karöltve, viszont rá is kényszerít bennünket a beszélgetésre. Mivel nincsenek mindenki által ismert szabályaink, kénytelenek vagyunk a partnerünkkel együtt, közösen megvitatni és kidolgozni a ránk vonatkozó megállapodásokat. Azt a keretet, amelyben a viszonyunk értelmessé és élvezetessé válik. Ideális esetben tehát képesek vagyunk kidolgozni mind a kapcsolatra, mind a szexre nézve olyan működő forgatókönyveket, amelyek mindkettőnk igényeit maximálisan figyelembe veszik. Az „ideális eset” azonban inkább nyitottság és odafigyelés, a másik tisztelete és némi önismeret, mint szerencse kérdése, azt hiszem. (Noilapozo)