Szőke tanárnő 11 – Egy nagy sikollyal elélvezett

Nincs semmi probléma András mondta, – végül is szabad ember vagy. Még ezek a szavak visszhangzottak a fülembe, mikor délután a tusolás után öltözködtem. Másrészről meg kellemes borzongással töltött el a tudat, hogy egy-két órán belül a legkívánatosabb nővel szeretkezhetek. Viki nem csupán egy szép női test volt, hanem egy tartalmas lélek is, aki nemcsak a testi élvezetet tartotta a legfontosabbnak.
Az egymás lelkében való fürdőzés valósággal megrészegítette, és oly odaadással adta át magát a gyönyörnek, amelyet másnál sosem tapasztaltam.
Még sosem írtam le, hogy a szemem mit lát, mikor ruháitól megszabadul. Legelőször is aranyszőke hajzuhataga semmihez nem hasonlítható, mint egy aranyló folyam gördül le a hátán, egészen gömbölyű popsija kezdetéig. Apropó, ha már itt tartok, a popókat gyönyörű, kerek csípő tartja foglalatban, míg az elülső részen foglalat, a gyönyör legszebb ösvényét rejti. Formás combok lábak a tartópillérei. Felfelé haladva a szép ívű hason át jut szemem a feszes mellekhez, amelyek dacosan mutatnak előre virágjaikkal. Szemei csillogó gyémántok. Hol villámokat szórnak, hol pedig hamis huncutsággal hívnak harcba, amelyben csak győztes van. Elkalandoztam egy kissé, de jól esett – miközben rá gondoltam, – s hónom alá csaptam jegyzeteimet.
Teljesen gondolataimba mélyedve mentem a buszmegálló felé, s azt hiszem úgy lépkedtem, mintha nem is a földön járnék. A kertvárosi busz most, mintha lassabban haladt volna, vagy csak nekem tűnt annak. A buszmegállótól már rövid volt az út. A megbeszéltek szerint volt a kapukulcs elrejtve, így pillanatok alatt a házban voltam. Egyenesen a jakuzzi felé vettem az irányt, de legnagyobb meglepetésemre nem volt ott. Na most mit talált ki ugyan? Szólongattam, de nem felelt. Körbe jártam a házat, de sehol. Az nem lehet, hogy nincs itthon, okoskodtam, mert akkor nincs ott a kulcs. Hmm,…talán a télikert?
Arra vettem az utam nagy léptekkel. Hát az én istennőm, ott feküdt egy pamlagon, s azt hiszem, elnyomta a buzgóság, mert a tankönyv kicsúszott a kezéből, és a földön hevert mellette. Ahogy az álom érte, úgy feküdt. Szőke haja kibontva mellette pihent…,- a köntös amit viselt, a dekoltázsban kinyílva, s láttatni engedte egyik gyönyörű mellét, amely huncutul kibújt a ruha alól. Jobb lába lecsúszva a pamlag mellé, így alul is kinyílva a köntös és feszes combja kiviláglott. Szeméremdombja sejtette magát. A kísértésnek nem tudtam ellen állni.
Sebtében ledobáltam ruhámat, amennyi volt, annyi irányba repült. Lehajoltam hozzá, és először a félig nyitott ajkára tapadtam, mintha csak ezt várta volna még mindig szunnyadva, teste reagált rá. Megrándult majd kisimult. Kezem a köntös laza csomójával könnyen elbánt, s szétnyílt rajta. Szájáról a gyönyörű melleire vettem utam a csókkal, s kényeztetőn vettem számba kis tűzvirágait. Most sóhajtott fel először.
– Andriskám csináld, már alig vártalak.
– Ez az a dolog, amihez nem kell biztatás nekem..,- mosolyodtam el, és megindultam lentebb, hogy nyelvemmel nyissam a gyönyörök dombján az éden ösvényét. Ekkor már a barangolás nálam sem maradt hatás nélkül, mert éreztem, hogy falloszom igencsak feszül….- nem fér a bőrébe, de ehhez gyengéd segítséget nyújtott Viki keze is. Le, s fel húzogatta a bőrt rajta, s időnként a heréimmel játszottak ujjai. Viki kis dombocskáján a frissen igazított aranyszőke, pihés szőrzet csodásan mutatott az alatta megnyíló éden vérbő pirosságával.
Míg ujjam a bejáratot tágította, addig nyelvem csiklóját varázsolta ki ajkai közül. Mint egy parázs, úgy izzott. Vonaglott, amint a számba vettem. Ekkor már két ujjam hevesen járta útját a hüvelyben. Viki egy nagy sikollyal elélvezett, mint egy vad amazon pattant fel, és lökött a pamlagra, ahol eddig ő volt. Kézbe fogva falloszom, szájába illesztette. Éreztem, amint rácuppant. Abban a pillanatban hevesen szívta, majd elengedve a szorítást. Gyengéden nyalogatta a karimát. Ez akkora hatással volt rám, hogy a kis nyíláson megjelent az első gyöngyszem.
– Lassíts Vikikém, mert még nem akarok elmenni.
Azt én sem,- mondta….,- és fölém guggolva lassan beengedte a makkom, és kis körözésbe kezdett vele.
Tudta, hogy ez mennyire izgat, s még délcegebb lesz falloszom. Időnként tövig merült belé, de gyorsan visszajött, s kezével maga mögé nyúlva elkapta, mintha ütközőt állított volna neki. Ezt a pozitúrát szerettem legjobban vele, mert mellei a számmal kerültek egy magasságba, és élvezhettem hol egyik, hol másik eprecske társaságát.
Ahogy haladt előre az idő, mindjobban éreztem, hogy nincs sok hátra nekem, de Viki testének sűrűsödő vibrálásából is tudatom, ami még ilyen esetben dolgozott, azt jelezte: közel az orgazmus. Elengedte a falloszom, és átfogta nyakam. Csodálatos forró csókkal merült el ölemben, tövig engedve magába…,egy pillanatra megállt. Csak ült, nem mozdult ,majd vad köröket leírva őrjöngve élvezett. Itt értem a csúcsra én is. Hosszú percekig élveztem, mindent kiürítve magamból.
Mindketten verejtékben úszva maradtunk az előbbi pozitúrában, s csókoltuk egymást önfeledten.
Csodálatos volt…, – a mába egy rekedtes hang térített vissza….,- hát ez az a híres tanulás, ahova siettél?
Először a döbbenettől nem hittem a fülemnek, és Viki mellett a hang tulajdonosát kerestem. Eszter állt az ajtóban Leventével, jó volt a sejtésem…, ezért követtelek, és hívtam magammal Leventét is.
Tehát ti ketten?
Akkor láttam Vikin, aki lenézett rám még mindig az ölembe ülve, s nem tágítva a falloszomról, ami, mintha tudta volna, hogy főszereplővé lépett elő, nem akart lankadni, s magán tartotta Vikit, aki csak fészkelődött rajta, s nem akart leszállni.
Eszter sírásban tört ki, s magával rántva Leventét a kijárat felé indult volna, ha Vikim nem parancsol rá határozottan:
– mindez nem történik meg, ha Ti nem csaltok meg bennünket a konditeremben.
Eszter visszafordult, s elfehéredett. Még sírni is elfelejtett.
– Ti láttátok: te jó ég…, közben suttogva mondta nekem, – én láttam őket a télikert üvegfalán, mikor a csúcson voltunk. Te jó ég!
Akkor villant rajtam át, ezek mióta lehetnek itt? Kezdett bennem összeállni a kép. Viki ezért jutott a csúcsok csúcsra…, mintegy elégtételt kapva, mert látta az arcokat, amint ott álltak. Bennem is a gonosz futott végig…, – elégtételt vettem.
Vikim uralta a helyzetet. Újból elkezdett lassan mozogni, s falloszom mintha erre várt volna, úgy lüktetett, mintha csak egy nagy verőér lenne. Fejét hátra fordítva szólt a két megilletődött tanárnak,
csak szolgáljátok ki magatokat. Itt velünk, vagy menjetek át a jakuzziba, ha ott jobb. Majd követünk benneteket.
– Nem haragszol meg Andris?
Hallottam Eszter hangját, de ez már nekem távolról jött, mert Vikivel voltam elfoglalva. Gondolom, valami olyat válaszolhattam, ami kedvére való volt, mert mindketten neki vetkőzve simultak egymáshoz a másik pamlagon.
Vikit magamhoz akartam húzni egy forró csókra, mikor gyengéden elhárított, s mondta:
– várj kedves, élvezem a helyzetet, látom őket az üvegből, s engem ez magasságokba emel. Valósággal külön élvezem Andrisom a helyzetet.
A második akciónk talán még csodásabb, mint az előző…, mert tudatában voltunk, hogy a másik fél is látja gyönyörünk. Ez még fokozta a vágyat, s soha nem látott méreteket öltött falloszom. Viki is kitett magáért, csodálatos volt. Gyönyörünk egyszerre ért a csúcsra, mindketten extázisban élveztünk el. Forró lávám keveredve Viki gyönyör patakjával csorgott, vissza le a herémig. Lassan kezdett lankadni, és csusszant ki.
A másik pamlagon is lassan a csúcsra értek. Mindketten odaálltunk melléjük. Viki elkapta Levente heréit, s elkezdte morzsolni, amitől oly vad lökésekbe fogott, hogy azt hittem, Esztert ketté nyársalja. Hogy tereljem a figyelmét Eszternek, farkam a szájába tettem, és ő kedvére szopogatta. Mindketten, mintha a szakadékba zuhantak volna élvezésük után, úgy hulltak alá ernyedten.
Mikor a társaság magához tért, Viki a bárpulthoz invitált mindenkit. Elégtételt vett, láttam. Levente, mint egy pulikutya úgy követte, minden mozdulatát.
Eszter engem ölelt át, és kérdezte: Andrisom, visszatérsz hozzám?
Könyörgőn nézett rám. Egy szót se szóltam, csak megcsókoltam.
– Szent a béke?
– Igen. mondta s oly jól esett, ahogy a forró meztelen asszonyi teste hozzám símúlt.
Levente karjaiban vitte Vikit, s ültette fel a bárszékre. Válla fölött huncutul kacsintottunk össze. Benne volt az üzenet:
sikerült Andris!
Nem szoktam inni, de most jól esett az ital, s a felajánlott jakuzzit elfogadva magammal vittem Esztert. Nem sokára követtek Vikiék is, akit megint csak karjaiban hozott Levi.
A pezsgő víz vagyon jól esett…, felfrissített mindenkit, s ha jól láttam, Levi harcba szeretett volna már szállni. Eszterem is kalandozott a víz alatt, ami nagyon jól esett. Soha nem tapasztalt gyengédsége csodát művelt velem. Harci díszbe öltöztette falloszom. Alám nyúlva, s megemelve a testem, rácsusszant és visszamerülve a vízbe összeszorított combokkal, csak belső izmaival hol szorított, hol engedett. Csodálatos volt, most teljesen átvette az irányítást, és ebből nem is engedett az est hátralévő részében.
Késő este mentünk haza, még Levit ott hagyva. Eszternél aludtam, nem tudtam megtagadni tőle…