Szőke tanárnő 12. befejező rész – Sikongva lovagolt a farkamban

Fárasztó napot hagytam a hátam mögött. Megérkezve Eszterhez nem sokára ágyba bújtunk, és az álomra nem sokat kellett várnom, legalábbis nekem. Úgy fizikailag, mint lelkileg megviselt az egész szituáció. Sajnáltam is, meg nem is a két tanárt. Reggel korán ébredtem, s láttam, hogy Eszter mélyen alszik, s szokásához híven télen-nyáron meztelen, a takaró lecsúszott róla és formás szép idomait láthatóvá tette. Nincs csodálatosabb, mint egy békésen alvó gyönyörű női testet megcsodálni, s rajta volt is mit.
A test a nyugalmat és biztonságot közvetítette, és most minden akadály nélkül megnézhettem magamnak az imádott nőt, aki először segített ahhoz az élvezethez, amit csak egy férfi kaphat egy nőtől. A kontyba kötött haja most kibontva egész a bal melléig leért, s azt takarta egy kissé. A hajszálak közül kibúvó bimbója izgató látvány, egészen a hasáig lecsúszott a takaró. Kísértést éreztem, hogy megemeljem, de nem akartam megzavarni nyugalmát, így óvatosan lecsúsztam az ágyról, és kimentem a toaletbe. Visszatérve ugyanabban a pozícióban találtam. Mellé feküdtem és lassan visszaaludtam. A redőny csak alig engedett be fényt, így a félhomály segített az elalvásban. Jól bealudtam, mert arra ébredtem, hogy kellemes borzongás futkos a bőrömön.
Szemem nem nyitottam ki teljesen, hogy megtudjam az okát ennek a jelenségnek. Első, ami szembe ötlött, az Eszter törökülésben ülő alakja volt. Mint egy csodás szobor. Mellei, mint mikor teljes izgalomba kerül, úgy meredtek a távolba vérpiros csúcsaikkal. Szemem résnyire nyitottam, s láttam, szemlélődése falloszom irányába vetül. Ő teljesen kitakart, innen eredt a borzongás.
Gondoltam a látvánnyra, amivel visszaaludtam, és ez keménnyé varázsolt. A perc varázsát az ébredő mozdulatom törte meg…, akkor hajolt hozzám és csókjával jó reggelt kívánt. Bal kezével ölem felé közeledve simogatta egyre jobban meredező szerszámom.
– Andriskám sóhajtotta, – ne haragudj már hosszú percek óta csodálom a tested, s látom egyre meredező férfiasságod. Nagyon kívánlak.
– Én is Eszterkém, mondtam. Guggolj fölém, és kínáld fel édenvölgyed nyelvemnek. Te pedig száddal síkosítsd meg az én szerszámom.
Úgy is tett. Akkor már vérbő cuncuskáját felkínálta, a megszokott finom nedvét éreztem nyelvemen. Nagyon kívánhatott, igaza volt, mert már teljesen ki volt tágulva. Úgy hogy nyelvem sokat betévedt a hüvelyébe. Ő először mélyen bekapta szerszámom, s csak lassan engedte vissza, de makkját fogva tartotta, és nyelvével izgatta körbe-körbe. Remegett, amikor a gáton végighaladva elértem a popsijához. Az első reggeli orgazmusa ekkor történt…, ami nem egyszerre, hanem hullámokban jött. A következőt már nem várta meg, hanem a tőle megszokott fürge mozdulattal ráült kőkeményen meredező szerszámomra.
Először tövig engedte magába, s percekig mozdulatlanul ült rajta, majd lassan, gyengéden mozogni kezdett, és ezzel a lassú mozgással hol emelkedett, hol süllyedt. Mintha nyújtani akarná, mint a nudlit. A guggoló helyzetből átváltott fekvőbe, és ahogy a jakuzziban végig feküdt rajtam, s összezárta combjait, így ajkunk forró csókban ért össze. Valami eszméletlen gyengédség áradt belőle. Nem sokáig váratott magára a miértje.
– Drága Andrisom, kezdte, ugye nem lesz több ilyen adok-kapok?
– Eszterem ez csak rajtad múlik, – mondtam…, nem történik meg, ha ketten nem kapunk rajta a konditeremben benneteket. Szent a béke?
– Igen, válaszoltam, és megcsókoltam.
A nyugalmi állapot csak látszólagos volt, amiben feküdt rajtam, mert hüvely izmai, mint egy szivattyú, úgy dolgoztak. Csak a test volt viszonylagos késleltető nyugiban. Ebben a pózban sokáig harci díszben tudta tartani falloszom, ami azt eredményezte, hogy sokáig elnyújtottuk a közös orgazmust. Időnként fellendült lovaglóülésbe, s vad vágtába kezdett. Nem hinném, hogy csak mert kibékültünk, azért látom így, de most mintha még dacosabb és keményebb lenne a melle. Élvezettel simogattam, dörzsöltem bimbóit.
Valami eszméletlen jó volt kézbe venni ezt a két csodás halmot, időnként lejjebb ereszkedett, hogy szopni tudjam a bimbókat. Csodás ízük volt. Ma reggel elemében volt. Egy mozdulattal a háta mögött támasztotta meg magát. Lábát nyakamba rakva, mozdított el bicska alakba úgy, hogy szerszámom majdnem heréstől eltűnt benne. Ezek csak átmeneti pózok voltak tőle, mert legjobban a lovaglást, s azt szerette, ha felül van. Most is hangos sikongatásokkal lovagolt, közben felülve a fenekét simogattam, mire bátorítólag suttogta:
– Szeretném, ha benne mennél el.
Így tehát, ahogy mozgott, ujjammal tágítottam a szűk nyílást. Egyre jobban közeledett a perc, amikor már nem bírom tovább. Finoman leemeltem magamról, s négykézlábra ereszkedett, s felkínálta popsiját. Nem kellett síkosító, mert tiszta csatakos voltam, ahogy bebújt a makkom. A többi szép lassan helyet kapott. Azt hiszem, csak egy néhány lökést bírt ki, és a teljes tárat bele ürítettem.
Kifáradva pihegtünk egymás mellett, és csak a menyezetet bámultuk, nem akart megszólalni egyikünk sem, mert ez talán az eddigi legcsodálatosabb reggel volt. Nagy sokára, mintha távolból jönne a hangom, egy kissé rekedtesen megszólaltam:
– csodás voltál Eszterem.
Ő, mint egy kedves kiscica mellém kuporodott, és csak annyit mondott:
– Soha nem engedlek át senkinek.
– Na és Anita? – kérdeztem.
– Ő más kategória.
Ma egyikünk se megy be az egyetemre, így döntöttünk. Ágyban maradunk, s ahányszor csak tudjuk, megvívjuk kedvenc csatánkat.
Epilógus: ettől a naptól a viszonyunk teljesen megváltozott Eszterrel. Odaköltöztem hozzá, idővel befejeztem tanulmányaimat, és munkatársak lettünk az egyetemen. Szintén matekot tanítottam.
Anita is elvégezte az egyetemet, ő pszihológia szakon, s közös döntésként, amit hárman hoztunk meg, eladta a lakását. Közösen vettünk egy nagyobbat, amiből kialakítottunk neki egy rendelőt, és mivel ő nem szándékozott férjhez menni, így hármasban éltünk. Mindannyian jól éreztük magunkat.