Szőke tanárnő 7

Hajtott a kíváncsiság, s nem a féltékenység. Nem voltunk elkötelezettjei egymásnak, csak furcsa volt, hogy a gyönyörű este után nem szólt. A hátsó kapun mentem be az épületbe. A folyosókon kalandoztam, és egy teremtett lelket sem találtam. Eszembe sem jutott, hogy a konditerem felé menjek, csupán a sors szeszélye vitt arra.
Mai napig sem tudom, hogy kerültem oda, mert én ilyen helyekre nem jártam, habár rám fért volna, csak az oktatót nem bírtam. A konditerem oldalsó bejáratához értem, és ismerős sikolyok és zihálás, majd kéjes sóhajok szűrődtek ki. A vér az agyamban tombolt, a halántékomon lüktetett az ér.
Csak nem!? De igen.
Az én Eszterem az ugrópadon hanyatt feküdve teljesen megszabadítva ruháitól, mint a hold sarlója, oly pózban kínálta fel barackját, s aki most ezt élvezi, a konditanár. Valamilyen Levente. Először az jutott a tudatomba, hogy berontok, de a józanabbik felem döntött és jól. Hagyjuk csak folyni a dolgokat a saját medrében. Most már izgatott a látvány, milyen is az én Eszterem más karjában, mert mikor velem van, nem láthatom. A megfeszült teste kínálta portékát, s Levente két marokra fogva a gyönyörű feszes popókat, húzta a nyelvére a szeméremrést. Eszter nyögött, sóhajtott, sikkantott a gyönyörtő
l Levi felnyársalta a nyelvére, másnak ez fallosznak is megfelelne, akkora van neki, s ki-be járt a punciban. Esztert láttam, ahogy dobálja magát, no most élvez. Tudtam. Lecsúszott közben a ládáról, és a méretes nagy falloszt, ami ott ágaskodott, tövig lenyelte.
Te jó ég, megfullad. De nem, mert Levi igazán élvezte…, magán kívül volt.
Nagyon megdolgozta Eszterem, mert egy hírtelen mozdulattal felkapta, a ládára dobta és belehatolt úgy isten igazából. Most már tomboltak mindketten.., no úgy döntöttem, elmegyek innen. Majd lesz időm valamit kiagyalni, a megcsalást visszaadni. Nem hergelem magam tovább, mert a végén még itt magamhoz nyúlok és elszáll minden mérgem…
Ahogy haladok kifelé.., egy nagyon síetős léptekkel közeledő lányba botlok…
– Bocsánat, nem szándékos volt csak…
Láttam kipirult arcát… egyből leesett a tantusz…, csak nem?
– De, bólogatott. A Te tanárod az én korrepetitoromat. Aranyos, mondhatom…
– Ezt meg kell bosszulni!
Majdnem , hogy egyszerre mondtuk. Egy névjegykártyát a kezébe nyomtam, ha eszedbe jutna valami jó, felhívsz?
– Igen, mondta és már robogott is ki a parkolóba.
Követtem tekintetemmel és láttam, hogy egy spéci BNW volánjához ül. Hú az áldóját mondom, egy ilyen szép és csinos lány és egy ilyen kocsi, és mégis az én Eszterem kell.
Hát, már saját magamon sem igazodom ki. Eddig azt hittem csak a csajok művelnek furcsa dolgokat.
– No gyerünk, mielőtt a szarvakat kiosszák.
Elbandukoltam haza, majd meglátom, hogy hív-e ez a lány? Ezt nem gondolhattam komolyan, mivel ő egy más világ a drága kocsijával, úgy hogy el is felejthetem.
Kíváncsi vagyok, milyen magyarázatot kapok. Előre kuncogok magamban. Otthonról majd felhívom, s ha nincs otthon, gyorsan felmegyek a lakására és ott várom.