Terror alatt

A nő belépett az elsötétített irodába. A pszichiátere így akart találkozni vele, nem értette, hogy miért.
A férfi, akinek csak a körvonalait látta egy széken ült a terem közepén.
– Jó napot doktor úr – üdvözölte őt Jessica.
A férfi biccentett a fejével, így üdvözölve őt.
– Miért akarta, hogy így találkozzunk? – kérdezte, mialatt leült a férfival szembe lévő székre.
– Miért hívott fel engem, mi történt önnel? – tette fel a kérdést a férfi.
Azonnal feltűnt, hogy a doktor hangja valahogy más. Nem olyan, amilyen szokott lenni.
– Miért ilyen fura a hangja, doktor Klein?
A férfi megköszörülte a torkát.
– Egy kicsit megfáztam – feleltem. – Ne törődjön a hangommal. Kérem mondja el, hogy miért telefonált nekem?
– Doktor úr erről nekem nagyon nehéz beszélnem.
– Azért próbálja meg, én mindenben segítek magának.
A nő nagyot nyelt, aztán beszélni kezdett.
– Három évvel ezelőtt megismerkedtem egy jóképű férfival. Magas volt, kék szemű, pont olyan, amilyen nekem tetszik. Nagyon sűrűn találkoztunk, végül járni kezdtünk egymással. 3 hónap jegyben járás után összeházasodtunk. Az esküvőt szűk családi körben tartottuk egy kis kápolnában. Nagyon boldogunk voltunk. Ray annyira aranyos volt. A nászutunkat Ray nyaralójában töltöttük. Itt történt meg az első szexuális élményem is. Még soha sem voltam senkivel – jelentettem ki, mielőtt megtörtént volna a dolog.
– Az nem baj – felelte Ray. – Tudok egy dolgot, amitől izgalmasabbá válik az egész.
– Tényleg, mi az? – kérdeztem.
Odahajolt hozzám, és a fülembe suttogott.
– Ha madzaggal kikötnélek – mikor csináljuk, sokkal jobb lenne, hidd el – mondta.
Nagyon furcsálltam az ötletet.
– Biztos, hogy ez hatásos? – kérdeztem.
– Egészen biztos – felelte.
– Rendben van – egyeztem bele. – Azt szeretném, hogy az első alkalom élvezetes legyen, és ha így az lesz, akkor csináljuk így.
– Hamarosan elkezdődött. Ray mind két kezemet, és mind két lábamat az ágyhoz kötözte egy jó erős madzaggal. Ott feküdtem meztelenül, teljesen kiszolgáltatottan. Ray azt csinálhatott velem, amit csak akart. Levetkőzött, majd felmászott az ágyra. Belém hatolt, én pedig percek alatt elélveztem. Életem első szexuális élményem nagyon tökéletesre sikerült. Ezek után a férjem már mindig így akarta csinálni, valami féle mániájává vált, ha kikötözhetett engem az ágyhoz. Nekem azonban nem volt kedvem ehhez. Amikor ezt közöltem vele pofon vágott.
– Te hálátlan szajha – üvöltötte – nem akarod azt, amit én mondok? Neked az lenne a dolgod, hogy mindenben kiszolgálj engem.
Ez után még egyszer, teljes erejét beleadva, megütött. Én a földre zuhantam. Ő rám vetette magát, széttépte a blúzomat.
Ekkor Jessica hangja megbicsaklott, nem tudta folytatni a történetet.
– Elnézést, de annyira nehéz erről beszélnem.
– Semmi baj – felelte a férfi –, én megértem.
Egy-két perc szünet következett, aztán a nő ismét belefogott a mesélésbe.
– Ott a hálószoba padlóján megerőszakolt – mondta.
– Ezt megérdemelted – szólalt meg Ray, miután végzett. – Így jár az, aki ellenkezik velem. Remélem, hogy most ezt örökre megtanultad.
– Még jóval az után is, hogy a férjem kiment a szobából én összegömbölyödve feküdtem a hálószoba padlóján. Zokogtam, szemeimből patak szerűen ömlöttek a könnyek.
Most biztosan azt hiszi, hogy ezek után minden jobbra fordult. Azonban egyáltalán nem ez történt. Az életem az eddigieknél is tragikusabb fordulatot vett. Olyan voltam a saját házamban, mint egy rabszolga. Mindent, amit Ray mondott nekem végre kellett hajtani.
– Ha nem teszed meg, tudod, hogy mi következik – jelentette ki.
Tudtam, hogy mit fog tenni. Biztos voltam benne, hogy nagyon megjárnám, ha nem azt teszem, amire ő utasít. Élő játékszer lettem a kezében. Minden egyes nap ki kellet elégítenem a szexuális étvágyát. Volt olyan is, amikor napi két, vagy három alkalommal is meg kellett tennem. Egyszer megelégeltem a dolgot és nemet mondtam neki. Bárcsak ne tettem volna. Olyan szörnyűségeket éltem át, amit a legnagyobb ellenségnek sem kívánnék.
Megragadott, és a kamrába vitt.
– Úgy látom, hogy nem tanultál a leckéből – mondta és a földre lökött. – Ami most következik, azt soha nem fogod elfelejteni, ezt garantálom.
Levette nadrágjának az övét, és a markába szorította azt.
– Most megtanulod, hogy ne húzz ujjat velem.
Feltolta rajtam a pólót, majd lesújtott, én felkiáltottam. Legalább 10 alkalommal csapott le az övével, majd abbahagyta.
– Ezt megérdemelted – mondta, majd megfordult. Hallottam, hogy becsukódik a kamra ajtaja.
Nagyon sírtam, a sérülések, amelyeket Ray öve okozott rettentően fájtak. Az egész hátam lüktetett. Nem volt annyi erőm sem, hogy feltoljam magam. Valahányszor ezzel próbálkoztam visszazuhantam a földre. Látszott, hogy Ray teljesen megharagudott rám. Még rosszabbul bánt velem, mint előtte.
Egyik nap este karon ragadott, és kivitt a hátsó kertbe.
– Miért hoztál ki ide? – kérdeztem.
– Vetkőzz – kiáltott rám.
– Micsoda? – kérdeztem meglepődve.
– Jól hallottad, vetkőzz.
– Mennyire? – kérdeztem ijedten.
– Bugyira – válaszolta.
Nyeltem egy nagyot. Tudtam, ha nem teszem meg, akkor Ray bántani fog, ezért vetkőzni kezdtem. Hamarosan már ott álltam az udvar közepén egy szál bugyiban. Elég hűvös volt, nagyon fáztam.
– Ereszkedj négykézlábra – mondta a férjem.
– Mit akarsz csinálni velem? – kérdeztem rettegve. Szemeimben könnycseppek jelentek meg.
– Ne aggódj drágám, nem fog fájni.
Leereszkedtem, olyan látványt nyújthattam, mint egy kutya.
– Menj oda a kutyaházhoz.
Az udvaron egy kutyaház állt. Soha nem volt lakója, Ray azért építette, mert úgy volt, hogy veszünk majd egy kutyát.
Négykézláb odamásztam az ólhoz. Ray felemelte a földön heverő nyakörvet, és elindult felém.
– Mit akarsz azzal? – kérdeztem.
– Ne félj, nem lesz semmi baj.
Az jutott az eszembe, hogy hirtelen felugrok a földről, és rohanni kezdek, de még mielőtt ezt megtehettem volna, addigra Ray már ott állt mellettem. A következő pillanatban már a nyakörv a nyakamon volt. Tulajdon férjem kikötött, mint egy kutyát.
– Jól van édesem – mondta Ray, és megsimogatta fejem – őrizd szépen a házat, ha valakit látsz akkor ugass.
– Te szemét, mocskos állat – kiáltottam.
– Állat? Ugyan már, nem én vagyok egy lánchoz verve – mondta.
– Te szemét – kiáltottam, és elkezdtem négykézláb felé futni. Úgy gondoltam, ha már ki vagyok kötve, mint egy kutya, akkor viselkedjek is úgy. Vicsorogva rohantam felé, teljes erőmből neki akartam rohanni. Már majdnem elértem őt, amikor a lánc visszarántott, a földre zuhantam. A nyakörv egy sebet ejtett a nyakamon, amelyből kiserkent a vérem.
– Na látod, így jár az, aki megpróbál nem szót fogadni nekem.
– Te rohadék, dögölj meg – ordítottam feléje.
Megfordult- és egy szó nélkül megindult vissza a házba. Magamra maradtam. Akaratlanul sírni kezdtem. Úgy ömlöttek a könnyeim, mint ha egy folyó áradt volna meg.
Egy pár perc múlva megjelent Ray és ez tálat hozott felém. Odalépett hozzám, és letette a földre a tálkát, amiben víz volt.
– Tessék – mondta –, hoztam neked vizet, fogyaszd egészséggel.
Minden lecsendesedett, minden sötétbe borult. Nyugodtság töltötte meg a tájat. Egyedül csak én voltam nyugtalan. Hallottam valahol a távolban egy kutya fájdalmas nyüszítését. Elgondolkoztam, vajon mi történhet szegénnyel. Bizonyára neki is van egy gazdája, aki veri őt. Valahogy azonosulni tudtam vele. Bele éltem magam a helyzetébe. Elképzeltem, ahogy egy fához van kikötve, ott áll fölötte a gazdája és éppen valamilyen eszköz segítségével kínozza szegény párát.
Lefeküdtem a fűre, és megpróbáltam elaludni. Összegömbölyödve feküdtem a földön, nem tudtam elaludni. Csak arra tudtam gondolni, hogy valahogyan el kell menekülnöm abból a házból. Végül azonban mégis legyőzött az álmosság, elaludtam.
Mikor felébredtem megláttam Ray-t. Ott állt mellettem, és nézett engem.
– Jó reggelt édesem, jól aludtál?
Odalépett hozzám, majd levette rólam a nyakörvet.
– Most már szabad vagy – mondta. – Nem hittem volna, hogy kibírod az estét üvöltés nélkül.
Ez után olyat tettem, amit nem hittem volna, hogy valaha is megteszek. A lábamat előre lendítettem, és gyomron találtam őt. Mind két kezét a fájópontra helyezte, majd eltorzult arccal a földre rogyott. Ekkor felugrottam a földről, és ahogyan csak bírtam rohanni kezdtem a ház felé. Amikor egy pillanat erejéig hátra fordítottam a fejem láttam, hogy a férjem feltápászkodik a földről, és összegörnyedve elindul utánam. Berohantam az ajtón, és hangosan becsaptam magam mögött. Felrohantam a lépcsőn, be a hálószobába. Kerestem valami ruhát, amit magamra kaptam. Az volt a tervem, hogy elmegyek valahová, ahol a férjem soha nem talál majd rám.
Hallottam, ahogy a bejárati ajtó kivágódik. Erre összerezzentem, rettentően féltem. Nem tudtam, mi tévő legyek.
– Hol vagy te hálátlan – kiáltotta a férjem, akinek a lépteit a földszinten hallottam.
Teljesen pánikba estem. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Fogalmam sem volt, hogy hová bújak. Ez után felgyorsultak az események. Kiszaladtam a helyiségből. Lerohantam a lépcsőn. Ekkor Ray meglátott.
– Hát itt vagy, kicsim – mondta, és megindult felém.
Én az ajtóhoz rohantam és megrántottam a kilincset, de hiába, az ajtó zárva maradt.
– Ne erőlködj édesem, az ajtót bezártam.
A következő pillanatban már ott állt előttem. Hirtelen megragadott, erősen magához húzott, és csókolni kezdett.
– Eresz el te rohadék.
Próbáltam szabadulni az öleléséből, de sikertelenül jártam.
– Hiába is próbálkozol, ez nem fog menni – mondta.
– Tényleg? – kérdeztem, aztán hirtelen a lába közé rúgtam. Hangosan felüvöltött. A szorítása engedett, majd teljesen megszűnt.
Miután a földre rogyott, és teljes erőből rohanni kezdtem. Mivel az ajtó zárva volt, ezért kénytelen voltam az ablakon távozni. Nekirohantam az ablaknak. Hatalmas zajt csapva az üveg kitört. A kirepülő üvegszilánk darabkákból néhány engem is megsebesített. Ez azonban egyáltalán nem érdekelt. Csak az számított, hogy végre szabad vagyok. Egy apáca otthonba menekültem, ahol közel 1 évet töltöttem. Miután onnan eljöttem vettem egy házat. Ott azóta is békében és azzal a tudattal élem az életem, hogy Ray soha nem fog megtalálni. Ennyi lenne a történetem doktor úr.
Ekkor a villany felkapcsolódott. A nő felüvöltött, amikor meglátta a vele szemben ülő férfit. A férje arca nézett vissza rá. Dr. Charles Klein egy vértócsában feküdt mellettük a padlón, halott volt.
– Szia édesem, jó újra látni – mondta Ray.