Testvérszex

Tanácstalanul ültem a számítógép előtt, és az üres dokumentumot bámultam.
– Nem megy? – kérdezte az öcsém.
– Nem – feleltem nagyot sóhajtva.
– Miért nem?
– Ha író lennék, azt mondanám, alkotói válság. De így talán csak béna vagyok.
– Ügyes vagy. Menni fog. Szívesen segítek.
– Nem tudsz.
– Honnan tudod, hogy nem tudok?
– Jó, akkor nem azt mondom, hogy tudom, hogy nem tudsz. Csak azt mondom, hogy sejtem, hogy nem tudsz. Na, ez kicsit bonyolult lett…
– Pedig szívesen segítenék az én egy szem nővérkémnek. Mit szeretnél írni?
– Pornót.
– Pornót? – nézett rám döbbenten.
– Pornót.
– Hm.
– Mi van? Meglepődtél? – sandítottam rá vigyorogva.
– Meg.
– Sejtettem! De még ötletem sincs. Csak a műfaját tudom. Szexnovellát akarok írni a Szexplázára. Sose próbáltam még ilyet. Nem tudom, milyet olvasnak szívesen az emberek, nem tudom, milyen kategóriát válasszak, nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.
– Kategóriák vannak? Mik a lehetőségek?
Megmutattam Ferkónak a nyitó oldalt, kikerestem a kategóriákat, onnan olvasta:
– Animal, bizarr, családi, gruppen, hetero, híresség, homo, leszbi, maszturbáció, sado-mazo… Hát… Talán írjál… arról írjál, amelyikről már van egy kis tapasztalatod.
– Állatokkal sose csinálnám – legyintettem -, a bizarr dolgokat nem szeretem, családi és gruppenszexben nem vettem részt, Maya Goldot nem ismerem, a szép lányok tetszenek ugyan, de még csak fiú barátom volt, a masztiról írni unalmas, a szado-mazo gondolatától a hideg is kiráz.
– Akkor marad a szimpla hetero történet. Egy fiú és egy lány egymásba szeret, aztán jó sokat dugnak. Ilyet akarsz?
– Nem igazán. Ennél valami érdekesebbet. Téged mi izgat fel a legjobban?
– Nem is tudom… – hümmögött elpirulva.
– Dehogynem tudod. Minden fiú tudja. Ha megmondod nekem, én is megmondom neked. Szóval? Mit szeretsz olvasni masztizás közben?
– Jaj, Maresz, hogy kérdezhetsz ilyet!?
– Úgy, hogy érdekel – néztem rá választ követelve.
– Komolyan érdekel?
– Persze, hogy komolyan érdekel. Azért kérdem. Tehát?
– Van egy novella az interneten, amiben a családtagok egymással szeretkeznek. Az apa a lányával, a fiú meg nem csak a húgával hanem az anyjával is… Az nagyon izgalmas.
Ezen meg most én lepődtem meg.
– Nem mondod komolyan! Ez nem létezik! Lehetetlen!
– Miért? Nem hiszed el, hogy tetszik? – kérdezte sértődötten. – Mi ebben a lehetetlen?
– Azt nem akarom elhinni, hogy ennyire egyformán jár az agyunk. A múltkor láttam egy családi videót Hajni buliján, teljesen bezsongtam tőle, azóta is mindig az jár a fejemben. Csak…
– Csak? – nézett rám kíváncsian.
– Csak nem mertem belevágni ilyesmibe. Szóval azt mondod, írjak családi történetet? Hát… Kedvem talán lenne hozzá. Segítesz?
Lelkesen bólogatott:
– Aha. Örülök, ha segíthetek. Ez olyan izgi. Találjuk ki ketten!
– Jó. Először azt gondoljuk ki, hogy kik szerepeljenek benne, aztán azt, hogy miről szóljon.
– Hát… kell egy család. Olyan, ahol fiú is van meg lány is van.
– Aha, akik később persze szeretkezni fognak egymással?
– Persze.
– Tudod, mit, Ferkó? És ha nem kitalált családról írnánk?
– Hanem? – értetlenkedett. – Ismersz olyanokat, ahol ilyesmit csinálnak?
– Nem ismerek. De nem is erre gondoltam. Inkább… Szóval azt találtam ki, játsszunk el a gondolattal, hogy mi volna, ha mi lennénk a szereplők. Te, meg én … Saját magunkat mégiscsak jobban ismerjük, könnyebb megírni, mire hogyan reagálnánk, mint költött szereplőkről találgatni.
– Megpróbálhatjuk. Biztos, hogy ez jó ötlet?
Felpattantam, már az ajtóból szóltam vissza:
– Várj, hozok egy kis konyakot. Koccintunk, bátorságot merítünk, aztán alkotunk…
Gyorsan kikaptam az üveget a bárszekrényből, poharakért kiszaladtam a konyhába, és úgy töltöttem, mintha kár lenne minden másodperc késedelemért. Az öcsém még nem sejthette, de én már kész haditervvel emeltem koccintásra a poharamat.
– Egészségedre, Ferkó!
– Egészségedre, Maresz! Meg a novellánkra! Tudod már, mi legyen a neve a szereplőknek?
– Persze. Ha rólunk szól, Ferkó és Maresz. Ferkó 15 éves, helyes, sportos fiú, olyan, mint te.
Megint fülig pirult, de viszonozta a bókot:
– Maresz meg 17 éves, vagány, szőke, nagy mellű csajszi? Olyan, mint te?
– Aha. Így gondoltam.
– És most hogyan tovább?
– Iszunk még egy kortyot, aztán máris mondom.
Töltöttem, ismét egyetlen hajtásra nyeltük le az italt.
– Finom ez a konyak. Nem is tudtam, hogy szeretem.
– Be ne rúgjál, Ferkó! Mi most dolgozunk. A konyak csak ahhoz kell, hogy egy kicsit bátrabbak legyünk és oldódjanak a gátlásaink.
– Mi most gátlásosak vagyunk? – kérdezte vigyorogva.
– Te hogy érzed?
– Szerintem nem vagyok gátlásos.
– Szuper. Akkor vetkőzz le!
Elkerekedett szemmel bámult rám.
– Mi? – nézett értetlenkedve.
– Vetkőzz le előttem meztelenre! – mondtam kedves, de határozott hangon. – Azt mondtad, nem vagy gátlásos.
– Ugye most ugratsz, Maresz?
– Miért ugratnálak? Szexről beszélgetni, pornó novellát tervezgetni sokkal könnyebb meztelenül. Vetkőzz!
– Te is levetkőzöl?
– Szeretnél látni meztelenül? – kacsintottam rá.
– Persze. Meg akkor én se szégyellném magamat ruha nélkül.
– Jó, de mivel enyém volt az ötlet, te vetkőzz le először. Aztán, ha akarod, én is.
– De nekem most…
– Feláll? – érdeklődtem tárgyilagos hangon.
– Aha – ismerte be szemlesütve.
– Az a jó. Legyél rá büszke! Ha feláll, feláll. Még mindig sokkal jobb, mintha nem állna fel. Nem igaz?
– Hát… ebben van valami – bólogatott. – Na jó, ha ennyire akarod…
Levette az ingét, a farmarját is letolta, és akkor sem fordult el, amikor az alsónadrágjából kilépett. Az öcsém helyes fiú volt, kisportolt, izmos teste határozottan esztétikus látvány volt, nem is beszélve ígéretesen merev péniszéről.
– Látod, milyen stramm pasi vagy meztelenül? – dicsértem. – Ha nem testvérek lennénk, most beléd szeretnék.
Hümmögött, aztán sürgetni kezdett.
– Te jössz, Maresz. Neked is le kell vetkőznöd.
Felpattantam, gyorsan vetkőzni kezdtem.
– Ez könnyen fog menni. Csak ez a kis nyári ruha meg fehérnemű van rajtam. Látod? Nem nagy ügy. Melyiket vegyem le előbb? A tangát vagy a melltartómat?
– A tangát.
– Minden fiúm ezt válaszolta eddig. Miért?
– Én azért mondtam, hogy a szép nagy melleid maradjanak utoljára. Az a legizgalmasabb.
– Oké. Ahogy te szeretnéd. Ilyen közönségnek nem lehet ellenállni. Elkapod? – dobtam felé a falatnyi ruhadarabot. – És a melltartómat? Nos? Hogy tetszem pucéron?
Az öcsém fülig érő szájjal gyönyörködött bennem.
– Hú, Maresz! Gyönyörű vagy. Fordulj meg, légy szíves, fordulj körbe!
Nevetve pördültem meg előtte, úgy, hogy a cicim minél látványosabban táncoljon.
– Szépek a melleim? Örülök, ha tetszik.
– Hú… – foglalta össze a véleményét.
– Na, munkára! Gyere, üljünk le a kanapéra, és beszéljük meg, hogyan alakul a novellánk. Szóval vannak ezek a testvérek, Ferkó és Maresz. Gyakran szokták egymást látni meztelenül?
– Szerintem nem gyakran – mondta Ferkó. – Mi se szoktuk. Most vetkőztünk le így először egymás előtt. Adsz még egy kis konyakot?
– Nem lesz sok, Ferkó? Csak óvatosan!
– Bírom én…
Fél pohárkával töltöttem magunknak, mert úgy éreztem, ennyi bátorság éppen elég lesz a tervemhez.
– Mondd, Maresz, te gyakran masztizol?
– Minden reggel – bólintottam -, ébredés után. Amikor még nem volt barátom, elalvás előtt is ujjaztam magamat. És te?
– Én inkább napközben. De többször is. Ha újra lesz barátnőm, szerinted ritkábban fogok masztizni?
– Persze, hiszen akkor minden nap dughatod – nyugtattam meg. – Úgy le fog fárasztani, hogy a masztizásra már nem is marad erőd.
– Mit gondolsz, a novellánkban szereplő testvérek gyakran masztiznak majd egymás előtt?
– Persze. Kár, hogy mi eddig folyton elbújtunk. – Hirtelen mozdulattal megfogtam a vállát. – Mi lenne, ha kipróbálnánk, Ferkó? Olyan jó, hogy most anyaszült meztelenül láthatjuk egymást…
– Én benne vagyok – mondta egy kicsit félénken, de láttam rajta, hogy nagyon szeretné.
– Oké, tesókám. Akkor hajrá! – A combjaim közé nyúltam, ő pedig megmarkolta merev falloszát. – Kire szoktál gondolni közben?
– Általában színésznőkre. Például Demi Moore-ra. Ahogy levetkőzik a Sztriptíz című filmben.
– Azt is el szoktad képzelni, hogy megdugod Demit?
– Igen, de előbb szopni szoktam a mellbimbóit, aztán arról fantáziálok, hogyan dugnám be neki, és hogy milyen pózokban kefélném meg.
– Nyalni is szoktad Demi punciját?
– Igen. És még azt is szokta kérni, hogy ujjazzam is meg.
Egyre lelkesebben maszturbáltunk, klassz érzés volt nézni egymást, beszélgetni közben.
– Mit gondolsz, a novellánkban hogyan alakul ki a szex a testvérek között?
– Nem tudom – nézett rám tanácstalanul. – Szerinted?
– Talán egy ilyen közös masztizásból. Nézik egymást, aztán Maresz megkéri Zolikát, hogy simogassa meg a cicijét.
– Te megengednéd most nekem?
– Szeretnéd megsimogatni? Na jó, nem bánom, akkor gyere közelebb.
Az öcsém mellém ült, és előbb kicsit bátortalanul, majd a biztatásomra sokkal határozottabban markolta meg a mellemet.
– Hú, de jó! Imádom az ilyen szép nagy, kemény melleket. Megpuszilhatom?
– Már éppen kérni akartam – nevettem el magamat. – Ha akarod, szophatod is – mondtam, és bal mellbimbómat a szájába illesztettem. – Látod, milyen ügyes vagy? Olyan rutinosan szopod a cicimet, mintha minden nap gyakoroltad volna.
Percekig ültem szótlanul, mosolyogva néztem, ahogy a melleimet szopja.
– Cserébe én is kérhetek valamit? – nézett fel reménykedve.
Bólintottam, ő pedig kibökte végre:
– Megtennéd, hogy beveszed a szádba? Csak egy kicsit…
– Állj ide elém – mondtam, és megfogtam egyik kezemmel a csípőjét fogtam meg, másikkal a férfiasságát
– Hű, milyen kemény! – dicsértem meg, aztán rövid nyalogatás után szopni kezdtem a farkát.
– Maresz, te fantasztikus vagy. Sose gondoltam volna, hogy egyszer szopni fogsz… Szereted csinálni?
– Ühüm – bólintottam teli szájjal.
– Olyan szenvedélyesen szopsz, mint a pornósztárok a filmeken…
Egy-két perc múlva már hangosan zihált. Félénken kérdezte meg:
– Beleélvezhetek a szádba?
Rögtön abbahagytam a szopást, hiszen még nem végeztünk, ennyi nem elég a novellához, gondoltam magamban.
– Nem, Ferkó, más terveim vannak… De előbb nyaljad egy kicsit a puncimat.
– Oké, szívesen.
Átültem a fotelbe, egészen lecsúsztam, és széttártam a combjaimat.
– Gyere, térdelj elém!
– Nagyon szép vagy, Maresz. Úgy örülök neked!
– Én is örülök neked. Gyere, nyalogasd a pinámat, közben az ujjad is bedughatod.
Ferkónak nem volt valami sok tapasztalata, még csak kétszer szeretkezett egy osztálytársnőmmel, de ügyes fiú, bátor, tanulékony. A testem egyre jobban átforrósodott a kéjtől, nyelve és ujjai hamar eljuttattak az orgazmus első hullámaihoz, aprót sikkantva állítottam le.
– Mi baj? – kérdezte csodálkozva.
– Semmi, semmi, csodálatos voltál – nyugtattam meg. – De most már a faszodat is szeretném magamban érezni. Dugd be, légy szíves!
Nem kellett biztatnom, boldogan térdepelt közelebb, kőkemény péniszét a nyílásomhoz illesztette.
– Segítesz? – kérdezte.
Megfogtam, beillesztettem, tovább biztattam.
– Nyomjad bátran, picit szűk vagyok, de annál finomabb lesz neked. Ez az, Ferkó, keményen, férfiasan basszál!
Az öcsém érzéki szeretőnek, kitartó kannak bizonyult. Ösztönösen érezte, mikor közeledik az elélvezéshez, ilyenkor azonnal leállt, pózt váltottunk, és újra kezdtük szenvedélyes szeretkezésünket. Hátára fektettem és lovagoltam rajta, hogy a melleimet gyúrhassa közben, négykézlábra álltam, hogy hátulról minél mélyebben hatolhasson belém, combjaimmal kulcsoltam magamra, hogy a mámor közben minél szorosabban öleljük át egymást. Sikoltva éltem át az orgazmusok sorozatát, ő is vinnyogó-hörgő hangokat hallatva rángatózott és élvezett el bennem, majd ujjainkat összekulcsolva, lihegve és zihálva mosolyogtunk egymásra.
– Hogy ízlett a testvérszex, Ferkó? – kérdeztem kíváncsian.
Nevetve, egymás derekát átölelve mentünk ki a fürdőszobába, vidáman, nagyokat kacagva mosakodtunk, párszor csókolóztunk is a zuhany alatt, majd kézen fogva sétáltunk vissza, pucéran álltunk meg a számítógép előtt.
– És mi lesz a novellával? – nézett rám az öcsém kíváncsian.
– A novellával? De hiszen az készen van. Itt, a kobakomban. Már csak le kell írni…
Azzal odaültem a számítógép elé, ő a szék karfájára telepedett, közelebbi mellemet a tenyerébe fogta, és kíváncsian leste, mi következik. Én pedig egyre gyorsabban kopácsolva, szinte gondolkodás nélkül kezdtem írni. A címe Testvérszex lett, az első mondatok pedig már az öcsémnek is ismerősnek tűntek:
Tanácstalanul ültem a számítógép előtt, és az üres dokumentumot bámultam.
– Nem megy? – kérdezte az öcsém.
– Nem – feleltem nagyot sóhajtva.
– Miért nem?
– Ha író lennék, azt mondanám, alkotói válság. De így talán csak béna vagyok.
– Ügyes vagy. Menni fog. Szívesen segítek…