Vadul

Időnként hatalmába kerít a vadulhatnék, nem akarok adni, nem akarok sem kedves lenni sem megértő és figyelmes, elvenni akarok, élvezni akarok, önző akarok lenni.
Az ágyon feküdnél meztelenül és pihennél. Telt kebleid szétterülnének, de még igy is izgató és impozáns látványt nyújtva kiáltanának az érintésem után. Arcodon béke és nyugalom, talán a tévét néznéd, talán olvasnál, talán csak heverésznél csendben. Mellkasod lustán emelkedne és süllyedne légzésed ütemére, lábaid kényelmesen kissé széttárva, puncid szőre mint egy helyesen gubacos pamacs kelletné magát, de engem ez most nem érdekelne.
Mikor belépnék, már tudnám, mire készülök, mit akarok és mit fogok tenni. Péniszem harciasan és agresszíven meredne feléd, makkom a vérbőségtől sötétlilán és nedvesen csillogna. Lassan felemelnéd fejed és felém fordítanád, tekintetedben csodálkozás és óvatos érdeklődés. Aztán meglátnád kipirult arcom és elszántásgtól elborult, vadul villogó tekintetem.
Megmerevednél, nem láttál még ilyennek. Gyors léptekkel odasietenék az ágyhoz, melléd térdelnék, egyik kezemmel megfognám a farkam a tövénél, a másikkal a melledet markolnám, majd makkom a mellbimbódhoz nyomnám, lassan körbe és körbe mozgatnám rajta, összekenném izgalmam nedvével.
Bimbóudvarod kicsi völgyei és hegyei összhúzódnának, bimbód megkeményedne péniszem nyúlós-csatakos érintése nyomán, de ma önző vagyok, ma nem érdekelne, mit érzel, el fogom venni tőled a kéjt és csak magamnak juttatok belőle. Föléd téredelnék, a mellkasod fölé, farkamat újra a kezembe véve végigsimogatnán makkomal előbb az arcod, majd az orrod és az ajkaid, érintéseim nedves foltokat hagynának rajtad.
Furcsa, de talán tetszene neked, hogy ilyennek látsz, benyúlnál a lábaim közé és előbb óvatos finomsággal, gyengéden, később határozottabban szorítva markolnád meg a herezacskóm. Ez tetszene nekem, kicsit fájna is az időnként túlzott szorítás, de borzongatóan jó érzés is lenne.
Hátamat megfeszítve, derekamat előrenyomva élvezném, ahogy matatsz és gyúrsz és simogatsz. Megfognád a farkam és lassan akarnád mozgatni rajta a kezed, de ezt nem hagynám, ma erőszakos vagyok és én csinálok mindent. Lefejteném a kezed a merev és egyre éhesebb péniszemről, megfognám helyetted én, a szádhoz illeszteném a makkom, majd picit előredőlve benyomakodnék ajkaid közé.
Nem lennék sem finom, sem óvatos, erősen és ellenkezést nem tűrően hatolnék be a nedves és forró szájacskádban, ami olyan természtességgel fogadá magába a péniszem, mintha csak és kizárólag erre lenne hivatott. Egy pillanatra megdermednél és szemeid csodálkozva merednének rám, aztán ellazulva hagynád, hadd legyen meg, amit akarok.
Nedves és szűk forróságot éreznék, ahogy egyre beljebb nyomnám a péniszem, majd mikor odáig jutottam, ahonnan már nem tanácsos tovább, gyorsan visszarántanám magam. Majd újra be és ki és be és ki.
Elsötétülne velem a világ, két kézzel fognám a fejed, közelebb ügyeskedném magam és nekilátnék, hogy előbb alaposan megőrjítsem, majd felrobbantsam magam, hogy elvegyem, amit akarok, a kéjt, az élvezetet, az orgazmust. Megfognád a fenekem, ujjad begörbítve végigkarmolnád, de nem érdekelne, mint csinálsz, élvezni akarnék.
Becsuknám a szemem, hátravetném a fejem és mozognék, mozognék, ahogy nekem tetszik, hol gyorsabban, hol lassabban, mert most csak én számítok. Egyedül vagyok a világon, nincs rajtam kívül más, csak a te csodás és befogadó szád, ami a kéjt adja.
üktetnék, zihálnék és hörögnék, időnként talán kiáltanék is, ahogy egyre közelebb kerülnék a végső őrülethez.
Nem érdekelne, ahogy légzésed egyre ütemtelenebbé válna, ahogy időnként köhögni és nyeldekelni próbálnál, semmi nem érdekelne, csak a kéj. Remegni kezdene a testem, szemeim szorosan bezárnám és a fejedet tartó kezeim szorítása erősebbé válna, közelednék ahhoz, hogy a megérezzem minden érzések legjobbikát és ezt te is tudnád. Éreznéd. Farkam mintha tovább nőtt volna szád finom barlangjában, sebesen járna ki és be, majd nyögni és nyüszíteni kezdenék. Abbahagynám egy pillanatra, talán lenéznék rád, aztán megindítanám azt a végső rohamot, amiért az egészet elkezdtem.
Nem mozognék, inkább rángatóznék, tépnélek és cibálnálak, testemben millió láng gyúlna, izmaim befeszülnének, majd elernyednének, hogy pár másodperc múlva újra mindenem görcsbe ránduljon.
Csak döfnék és döfnék, a kéj a megindulna a farkam végétől az altestemen át fel a gerincemen, végül a fejembe érkezve elsötétítené az agyam, nem látnék, nem hallanék, talán nem is léteznék, csak élvezném az orgazmus előtti utolsó pillanat őrületét. Mert őrjöngenék. Nem is én lennék már, hanem egy gép, egy terminátor, aki küzd és harcol a kéjért és nem tud veszteni, nem veszthet.
Aztán felrobbanék. Égne, lángolna a világ, testem mintha egyetlen idegvégződéssé válna, ami nem érzékel mást, csak az orgazmust. Utoljára hatalmasat döfnék, illetlenül nagyot, tövig, de nem tehetnék mást.
Markolnám a fejed, farkam a szádba nyomnám, amíg csak bírom, amíg csak megy, majd reszketve és nyüszítve ejakulálnék beléd. Úgy érzeném, mintha átlőném a fejed, erősen, több adagba robbanna elő belőlem a sperma, testem remegne és minden porcikám átélné az orgazmus vad és fékezhetetlen gyönyörét.
Kicsit meg is halnék. Aztán összeesnék, lezuhannék melléd….