Miért csak a pinám és a mellem a fontos?

Vajon azért fókuszál minden férfi csak a vaginámra és a cicimre, mert mára ez maradt az egyetlen úgynevezett intim terület a nőkön? Nem lenne jobb nekem, nekünk, ha a férfiaknak ismét hagynánk felfedezivalót, mármint nem egyenként, privátban, hanem maga a női társadalom? Mert amit a férfi lát, úgy látszik, azt már nem is kívánja úgy, mint amit folyamatosan kitakarunk. Csak az az intim, ami a törvények szerint is az. Amitől nem visznek be az erkölcscsőszök az utcáról a zárkába, az olyan, mint az alkarom, a fülem, vagy nem is tudom, mi. Drasztikusan lecsökkent terület… A hasam a köldökömmel, a derekam, a dekoltázsom, a felsőcombom, a nyakam hajlata, a hátam egész vonala, a fenekem felső domborulata, minden, aminek megmutatásához alkalmas női ruhát lehet venni egy nagykörúti [vagy pláza] butikban. Pedig a női test az érintésre kapcsolódik be… nem csak az intim érintésre.

Vajon miért nevezték [nevezik] a nők [lányok] szűzességének elvesztése körüli eredményt [fiatalon, házasságon kívül stb] mocskosnak? Mindez nem csak a kéjnőkre vonatkozik, hanem ha valaki fehérnép [nem napjainkban, de szüleink már tervben voltak, falun kortársaink] saját szűzessége elvételére vetemedett, ezek a jelzők illették meg onnantól, egy jóadag megvetéssel és ribanccá lefokozással egyetemben. Miért mocskosabb egy nő [lány] önálló szerelmi élete, mint egy férfié [fiúé]? Vajon miért „rosszlány” a rosszlány? Miért kell belénk nevelni hogy ez tisztátalan, utasítsuk el? Miért értéktelenebb egy szűzességét elveszített, mint egy szűz lány? Miért „mocskolódott be”? Csak a hártya miatt? Vagy a birtoklási vágy, vagy az „így biztosan nem terhes mástól” gondolatmenet? Hogy így már az övé, és csakis az övé? Meg még 2-3-10 másik…?

Vajon miért vágynak a nők a házasságra, a férfiak pedig éppenhogy nem? Mert a nő biztonságban szeretné magát tudni [? mit is?], a férfinak pedig szabadság [? mihez?] kell? Vagy mert a biztonság maga az, hogy egy nő az egyetlen lesz [hivatalosan…] a férfi [vagyis élete szerelme] számára? Talán ezzel érzi a nő, hogy már kategóriákkal közelebb jár ahhoz az állapothoz, amikor a férfi kivételezik vele, nem csalja meg, nem lép le váratlanul, gyereket tervez, tárgyiasítva lesz a kötelék, „megpecsételődik a vágy” [vagy valami ilyesmi]? Vajon miért alakult ki a férfiban birtoklási vágy, a nőben pedig gyermekei felnövéséig erős biztonsági kötődés, ha látszólag nem vagyunk monogámok? Ősrégi vagyonelosztás, érdekek, számonkérhető biztonságérzet – egyébként semmi más?

Vajon jól teszem, hogy hosszas vívódás után jövő héten elmondom a pszichoterapeutának társas ágyélményemet? Talán igen… arra jutottam, hogy ha szakember irányításával akarok gyógyulni, őszintének kell lennem, hiszen úgyis köti a titoktartás. Elmondom, mert szó esett róla, mi történt a héten, és csak habogtam, pedig jó lenne végre kimondani valakinek, van-e erre alkalmasabb ember [nő] őnála? Mert talán segíteni fog egyéb problémáim feltérképezésében, minden összefügg alapon. Hogy majmom miatt mentem bele, de nem bántam meg, hogy talán gátlásaim lerombolását vártam, vagy meggyorsítani az utat nemi identitásom megismeréséhez… Hogy féltékeny voltam, de ez jótékonyan elmúlt, hogy őrülten és némán vágyakoztam, de csalódtam, mert nem kellek úgy, mint szeretném… mindent.

Vajon jól teszem? Ugye nem szoktak a pszichoterapeuták megbotránkozni? Nem is azon, hogy megtörtént, hanem, hogy miért történt, és hogy megtettem mégegyszer, és azt miért… és nincs bennem szégyenérzet. Vajon segíteni fog nekem, hogy mikor és mivel tudám a gátlásaimat végleg elűzni, gyerekes érzelmeimet felnőttesre cserélni, érzelmi és szexuális életemet ki- és beteljesíteni?

Vajon…?