Vedd fel a szép ruhád, viszlek a bálba!

Legelőször egy sráctól hallottam a fétispartikról pár évvel ezelőtt. Fogalmam sem volt, miről beszél pontosan, drága ruhák, londoni összejövetel, és egy olyan élmény, ami egészében megváltoztat. Emlékszem, ahogy mesélt, csillogó szemekkel, mámorosan, lélekben egészen máshol járt közben. Ettől persze engem nem kezdett érdekelni a dolog, nagyjából tudtam, hogy különböző anyagok, ezekből készült ruhadarabok, kiegészítők és tárgyak már-már vallásos jellegű bálványozásáról, vagy legalábbis ezek szexuális izgalmat fokozó hatásáról van szó.

Persze, logikus, hogy nem folytam bele, ha az ember másokkal él együtt, sok mindent nem tesz, mert egyszerűen nincs kedve megmagyarázni. A körülmények nem változtak, de lassacskán kialakultak a szükségleteim a külöböző fehérneműk iránt elsősorban, úgy mint harisnya, kesztyű, különlegesebb bugyik…, cipők- mostanában leginkább ez került előtérbe. A szélsőségesebb dolgokat érdeklődéssel szemlélem, olykor el is bűvölnek, de nem sok közöm van a lakk vagy latex -hogy klasszikus példával éljek- anyagból készült darabokhoz.

Persze, előfordult már, hogy a régimódi latexből készült orvosi kesztyűbe bújtatott kézzel nyúltam a pinámhoz, a fenekemről nem is beszélve, és izgalmas segédeszköznek találtam, de ennél több tapasztalatom nincs. Mégis vonzódom ehhez a „világhoz”, talán a szélsőségessége miatt, talán mert irigykedem az efféle önkifejezésre való képességért, talán mert szépnek tartom, hogy valakinek igazán örömet okoz egy anyag puszta megérintése, izgalomba jön ha erről faggatom…Vagy csak szimpatikus, hogy olyasmiről van szó, amitől ugyan megremegsz, ha megoszthatod valaki mással, de igazából saját magunkról szól, saját magunk kedvéért történik, minket hoz lázba, magunkért tesszük.

A körümények szerencsés összjátéka hozta úgy, hogy elmentem a budapesti fétisparti rendezvények egyikére. Kivülállóként ugyan, mert úgy éreztem, szükségem van rá, hogy biztonságban tudhassam magam, ugyanakkor éppen elszántan akartam, hogy testközelből tapasztaljam meg, elsősorban a ruhákat. Igazán vágytam rá, hogy megérintsek egy latexöltözetbe bújt embert. Kicsit tartottam is az egésztől, de alapvetően felizgatott a tudat, hogy megfogalmazódott bennem egy vágy és megtaláltam a módját, hogy kielégítsem azt. Egyfajta szabadság-tudat, ami elhiteti velem, hogy gátlástalan vagyok, mégha csak pár percről is van szó. Pontosan tudtam, hogy bármi is fog történni az összejövetelen, semmi nem hozhat zavarba, és ezt nagyon szerettem érezni. Nemcsak magam miatt, tudtam, hogy másokat is felizgatok pusztán azzal a ténnyel, hogy én ezt megteszem.

A bulin jól éreztem magam, simogattam latexba burkolt férfitestet, láttam sok szabadon hagyott női mellet, egy gyönyörű meleg párt, akikből elképesztően izgató intimitás és erotikum sugárzott. Bárkivel szóba elegyedhettem, az emberek nyitottak voltak és kedvesek. A párokat irigyeltem, mert jó lenne már egyszer ilyesmit művelni egy szerelmessel. És a sok merész öltözéken végignézve egy idő után már csak arra tudtam gondolni, hogy „én is akarom”. Ez egyszerre volt hihetetlen és ijesztő. Válasszak ruhát, jöjjek el megmutatni, aztán újabbat és újabbat, és azokat is mutassam meg… Olyan könnyű fogságba esni. Saját akaratunkból