Ha magam(ban) vagyok…

Szeretem simogatni magam, talán túlságosan is. Van, hogy órákat töltök ezzel és nem mindig azért, mert a pinám követeli vagy hiányzik, egyszerűen jól esik. Szeretem megérinteni a melegségét, a puhaságát. Az ajkaim maguktól nyílnak szét és csalogatják egyre beljebb az ujjaimat. És ez nem csak a gyengédségről szól, belemarkolni a nő-húsba erős tenyérrel vagy megcsapkodni, csippentve szétfeszíteni épp olyan izgalmas, mint lágyan belecsúszni a síkossá váló résbe.

Az orgazmus általában nem is célom, de természetesen elmaradhatatlan része a dolognak. Gondolom azért nem csábít a csúcs, mert lassan regenerálódom utána, így az mindig a játék végét jelenti. Ha rajtam múlik -és ki máson múlna-, sosem kapkodom el. Egy idő után az ujjbegyemen a bőr felázik, mint amikor túl sokáig fekszem a fürdőkádban. Ilyenkor tartom a kóstolómat annak rendje és módja szerint: előbb a szaglószervemet kínálom meg az izgatott pinám illatával, majd kiszívogatom a felázott bőrszövetből a sós-édes ízt. Nem is tudom, szeretem-e. Az illatát igen, önkielégítés után nagyon ritkán mosok kezet, mert imádom újra és újra megszagolni. És imádok pinás kézzel a dolgomra indulni, főleg mit sem sejtő férfiakkal kezet fogni.

Magányosan inkább csiklóérzékeny vagyok, vagy csak lusta. Nem szoktam megdugni magam és különbenis békében élünk egymásban a pinámmal, nem érzek késztetést rá, hogy ily módon hódítsam meg, győzzem le, tegyem a magamévá — hogy csak a klasszikus koitális hasonlatokat említsem. De kivételt képeznek azok a helyzetek, amikor valami szokatlanabb (egy marék filctoll) vagy épp borzasztóan banális (gyertya, de banán is) dolog akad a kezembe, amiről úgy vélem, pont belém fér, sőt, egyenesen oda teremtették, és erről bizonyosságot kívánok szerezni.

Az alaptermészetem szerint pénisz-irigy vagyok és gyakran gondolok úgy a csiklómra, mint egy aprócska farokra. Rajongani tudok, amikor a pornóirodalomban hasonló felfogással találkozom és a “verem a csiklóm” megfogalmazást kifejezetten találónak találom. Sokszor veszem két ujjam közé a kicsikémet miután megduzzadt és megkeményedett, hogy aztán húzogassam rajra a pici bőrréteget. Ez nem pusztán fiziolgiai ingerlés számomra, talán túl sokat is képzelek mögé.

Nem tudom, más nő pinája milyen ütemben és mennyiségben nedvedzik, az enyém elég lassan, de bőségesen. Szeretek megdolgozni a nedvességéért, és nagyon megnyugtatónak érezni, ahogy fokozatosan nyálkássá és simulékonnyá válik. Megfigyeltem, hogy egy intenzívebb orgazmus után sűrű, áttetsző-fehéres nedv csorog ki belőlem. Ez a kedvencem, egyrészt, mert a gecire emlékeztet, másrészt nagyon szeretem szétkenni a még érzékeny és vérbőségben lüktető pinámon.