Körbekerültem a csupa-szöglet épületkolosszust. Mintha formákkal és színekkel ismerkedő gyerek építette volna: a formát a kocka és a téglatest, a színskálát a szürke jelenti.
Egy elpusztult lámpa tövében – éppen ott terveztem pisilni – rendőrségi autó áll lesben, utasai egymásután kipöccintenek egy-egy parázsló csikket.
Az óriáscsecsemő gigantikus középső kockáján ásít a bejárat rovarok által ostromlott üvegje, jobbra és balra wc térdig kopott ajtója. Egy szuvas csempe mértani közepére fejmagasságban, szabályos szögletes betűkkel kiírva: SZOPNÉK AZ UTOLSÓ FÜLKÉBEN 13 H-KOR.
Éjfél elmúlt. Holtidő a vonatok számára, csak a hátsó vágányokon nyikordul meg néha az élet értelmetlenül vakkantó, visszhangos, erősítő tölcsérek nyomán. Középen kezdődően, a kijárattól balra elnyúlva, teljesen sötétbe burkolózva, egy mozdonytalan kocsisor lapul, domború tetején megtorpannak és elvesznek az aláhulló, fakósárga fények. Talán ez lesz az én vonatom – majd négy-öt óra múlva.
Két alak a sötét sarkon, egyikük a rókaképével kötözködő pillantásokat lövellt felém kapucni alól, a másik prédára vadászó tekintetét körbesompolyogtatja a falak mentén.
Jellegzetes vasúti óra minden percben hangos zökkenéssel tovább tolja a lomha perceket.
Újabb körre indulnak lábaim a félhomályban. Ha vonatindulásig rónám, mint bekötött szemű lómalom, még legalább 48-szor látnám újabb fénylő röppályája ívét a rendőrségi autó ablaka és a töredezett beton között.
A koncert a várt adrenalin-mennyiséget szabadította fel – kéthetente-havonta kijár nekem egy ilyen kikapcsolódás még szorgalmi időszakban is, nemhogy nyáron – az élőzene húsbamarkoló élménye megéri ezt a kevés, utána következő várakozást. Kicsit unalmas egy éjszakai vasútállomás.
Megborzongtam. Átjárt a mozdulatlanul lebegő hajnal lehelete.
Az egymásmellé pakolt óriási kockák és téglatestek egyikének mélyén, egy nagyméretű várócsarnok szakadt padján alvó alak. Szinte hallom hangos lélegzetét, húsevésről álmodó horkantását, és a tescos-szatyor zizzenéseit minden zaklatott mozdulatánál. Még a kellemetlenül körbesűrűsödött, ragacsos szagot is érezni véltem a porcsíkos ablakos keresztül. Másik váróterem-rekeszben bennfentes vasutasok kipakolták a nappalról megmaradt elemózsiájukat, és – pótvacsora vagy előreggeli gyanánt – egymás adagjából csipegettek jóízűen.
Két lány érkezett duruzsolva-nevetgélve, talán ők is a koncertről tartanak hazafelé. Hosszan beszélgetnek a bejárat mellett, óvatosan szemrevételezve a kék-fehér autó mélyén megbújó egyenruhásokat. Még egy kis flört beleférne az éjszakába! – árulkodnak a pillantások.
A sötét beszögelés felől mohó rókatekintetek mérik fel a csajokat tetőtől talpig, talptól tetőig, amennyire ezt a távolság lehetővé teszi, s képzeletben félredobálják azt a néhány felesleges, didergősen összehúzott ruhadarabot.
Az elhanyagolt alvó felnyitja sűrű szemhéjait, és mint a tüsöksöprű, megvizsgálja az egyébként üres terem minden szegletét, megszámolja a cipőit és eligazítja a lecsúszófélben talált reklámszatyrot.
Egy tartályvagonokból álló szerelvény kocog át az állomáson, a hangszóró elégedett vakkantásokkal nyugtázza a sikeres műveletet.
Csikorgó kerekekkel, szinte milliméterekre a bejárattól megáll egy autó, és egy vidám család kászálódik ki az ülésekből. Mintha egy perce még a táncparketten ropták volna, üveggel a kézben, valami lagziban, úgy néztek körül, lassan dolgozták fel a helyszínváltozást. A sofőr is kiszáll, és halmozott beszédhibásként, érthetetlenül formálva a szavakat, kedélyesen búcsúzkodik. Talán ő tűnt a legjózanabbnak a bálban, ezért kérték meg alkalmi fuvarra.
A rendőrök irányába néztem kíváncsian: erre mit lépnek? Inkább pihennek még.
A két lány elhallgatott, ahogy közelebb értem, és – mint kiállítási tárgyat – érdeklődéssel szemléltek. Amint néhány lépést elhaladtam, egyikük a város felé indult – ezek szerint csak kikísérte a barátnőjét a hajnali vonathoz -, a másik belépett a csarnokba. Az előbb érkezett család hímje hirtelen felvette az összehúzódva formátlannak tűnő lány lépteit, s közvetlenül a nyomában, viccesen utánozva annak mozgását, a női wc felé tartanak. Akár egy kétszemélyes katonai díszszemle, melynek egyik szereplője fiatal lány, a másik egy fiatalos, de részeg koma. A csaj észrevehetett valamit a cselszövésből – talán a család másik 3 tagjának kuncogása tűnt fel -, mert megtorpant, mire a családfő beleütközött és göcögve hahotázott a visszhangzó csarnokban saját, határtalan humorán. A lány egyedül tűnt el a wc-ajtó mögött, a vidám família pedig hunyorogva tanulmányozni kezdte az előírásszerűen kifüggesztett menetrendet, néha olyan mozdulatokat téve, mintha vagy a falat, vagy a táblát megállásra kellene bírni, esetleg a viccesen hullámzó, szürke-mégszürkébb padozatot lerögzíteni, amíg sikerül megtalálni a hatalmas táblázaton a Föld nevű bolygót, s ezen belül csak egyetlen időpontot: a vonat indulását.
Nem telik az idő – állapítottam meg. A monstrum óra nagymutatója elsumákolja a haladást, amikor nem tartom szemmel.
A koncerten ismerőst is találtam, afféle havert, akivel máskor is megittunk egy sört. Segíteni szokott a zenekarnak ki- és bepakolni a hangfalakat, s cserében ingyen mehet be a műsorra, sőt ezért otthonosan mozog a kulisszák mögött. A csajok közül többeket megtévesztett ez a jövés-menése a színpad és az öltöző körül, könnyen a zenekar külsős tagjának tekintik.
Beültem az egyik váróterembe, és jót mosolyogtam azon a képen, ahogy pár órával ezelőtt a haverom felsegített egy lányt oldalt a dobogóra – vagy inkább színpadra -, egyik kezével a szép testű barna kezét fogva, másikkal a fellépő jobb láb és a hátul maradó bal találkozási pontjában keresgélve. Amikor mindkét lába felért, mosollyal nyugtázták egymás felé az akciót, és eltűntek a hátsó függöny mögött felhalmozott poros díszletelemek között. Haverom mindig tud olyan eldugott pontot mutatni a csajoknak, ahonnan szinte testközelből élvezhetik a koncertet, s ahol ő szorosan mögéjük állva, zavartalanul csöcsörészi a műélvezőt.
– Egy perc alatt kiderül, lehet-e továbbmenni, vagy megmaradunk a cickók és a segg markolászásánál… – oktatott ki már régebben.
Újabb tartálykocsik haladtak át kattogva rendeltetési helyük felé.
Belépett az egyedül maradt lány, nyomában a kívülről előkerült, felélénkült szakadttal. Az ablakon túlról felsejlett a két srác bámészkodása, ők sem érthették, mit akarhat a szépség a szörnyetegtől, vagy fordítva. Ezek leültek egymás mellé, és a csaj érdeklődéssel hallgatta az otthontalan koma – távolról nyúlósnak látszó – szövegét. Olyan élénken magyarázott, miközben lassan összeért a homlokuk, hogy minden nyomatékul szolgáló gesztussal megérintette valahol a női testet.
Nem akartam bámulni őket, ezért útra keltem a kiakasztott hirdetményeket tanulmányozni, s újra körbekerülni az állomás épületét.
A beton eddigre kisugározta és elfelejtette a nappal összegyűjtött valamennyi melegét, és hűvös hajnali szellő kezdett lengedezni. A rendőröknek lejárhatott a műszak, vagy csak teljesíteniük kellett a kilométer-tervet: eltűntek a környékről.
– Melyik lesz a…? – igyekeztem megtudakolni a táplálkozó bakteroktól.
Egyikük az egyetlen vonat irányába mutatott lekezelően. Tudhatnám, hogy csakis az mehet arra, emerre utazni akarok, még ha nem is tudtam befejezni a kérdést.
A gazdátlanul árválkodó szerelvényről nem kis erőfeszítéssel, mintha száguldó vonatról igyekezne hatalmas csomagokkal leszállni, a nemrég megismert családfő kászálódott le. Megcélozta a mozdulatlan kocsihoz képest eszeveszetten száguldó peronrészt, és görcsösen kapaszkodva a lépcsőbe, sikerült talpon maradnia. Elindult az orra után, kicsit vizsgálgatta a sötét büfé pultjait, majd farkasszemet nézett a mély beszélgetésbe elegyedett lány topis partnerével. Olyan testtartást vett fel, mintha a következő percben meg kellene küzdenie az egyetlen nőstényért a vasúti dzsungelben, majd inkább visszatért az utasokra és indulásra váró, sötét vonatra.
Mélypontjára zuhant a hajnali hőmérsékletindex. Milyen jólesne ebből a hűs fuvallatból napközben egy kis ízelítő!
A vasutasok beköszöntek egy, a peronról nyíló, kiszögellő, csupa-ablak helyiségbe. Valahol a háttérben egy tévé vibrált. Bizonyára nem invitálták be őket, mert kis tanakodás után a sötétlő vonat irányába baktattak a bakterok. Megálltak ott, ahol azt a mozdony hiánya tette szembetűnővé, majd egyikük elindult a legutolsó vagon felé, ketten pedig visszabattyogtak az épületbe. Kicsivel később abban a váróteremben láttam őket, ahol eddig a lány és a sokbeszédű koma tartózkodott.
Kattant az óra a fejem felett.
Elhatároztam, hogy felülök a vonatra, az sem baj, ha elalszom, hiszen jó irányba fog vinni majd… Mikor is? Inkább nem néztem az órára… Soká még!
A legelső kocsinak csukva volt az ajtaja, viszont több ablak is tenyérnyire nyitva; talán fel sem lehet húzni rendesen. A másodikon csak jól zárt ablakokat láttam, de a nyitott ajtó mellett valami folyt éppen a sínek közé. Éppen továbbléptem volna, amikor kocsi végében megpillantottam a család két tagját. Egyikük a nyitott wc-ajtón kívül, nevetgélve igazgatta a ruháját, a másik bentről csicseregve szóval tartotta. Érdekesnek bizonyult látni e humoros család fiatalabb felét, ahogy meglepődnek, amikor hangtalanul felléptem a lépcsőn. Az egyik lány még mindig a dereka körül és alatt rendezgette a ruházatát, a másikuk a wc-kagyló fölött kucorgott – hozzá nem érve ahhoz -, lehajtott fejjel figyelte, amint kifolyik az, ami mindjárt a sínek közé kerül.
Pillanatnyi döbbent csend után felcsattant a nevetésük.
– Nem akartalak megijeszteni benneteket – mondtam ártatlan képpel.
– Megijedtem, hogy valami vasutas jött megnézni, ki mer az állomás közepén pisilni… – válaszolt cseppet sem ijedten, aki bent guggolt.
– Körbehugyozod az egész pályaudvart! – zsörtölődött a másik, mintha nem ő is éppen ezt művelte volna az előbb.
– Csak nyugodtan, lányok… – Kezem már a belső ajtó kilincsén.
Leültem eggyel előbb, mint ahol a család idősebb felének alvós hangjait hallottam.
Jó választásnak bizonyult a helyfoglalás, mert a lányok kicsivel később velem átellenben foglaltak helyet, a szülőkkel párhuzamosan. Egyikük néhányszor lapos pillantásokkal felém nézett, miközben óvatosan kontrollálta, hogy a szülők ebből nem vesznek semmit észre. A másik lány végigfeküdt az ülésen, pozíciómból csak felhúzott, karcsú lábait láttam térdtől lefelé.
Néztem kifelé a sötétbe. Távol egy bevágott kocsiajtó puffant.
Nyeleseket pislogtam. Úgy éreztem, elnehezülnek a szemhéjaim, s menthetetlenül leterít az álom. Az éber csaj egyre virgoncabbá vált, ahányszor odanéztem, mindig egy újabb mosolyt küldött felém. Rámutatott a testvérére – talán a húgára -, s mivel értetlenül néztem, megértette, hogy ebből a szemszögből nem ugyanazt látom, amit ő. Fejmozdulattal és széles mosollyal jelezte, hogy hajoljak előre, megéri. Az alvó lány egyik karja a feje alatt, a másik keze a lábai között – ez a látvány fogadott -, s a ruhája felcsúszva éppen annyira, hogy zavartalanul megcsodálhassam hibátlan fenekét, vájatában egy begyűrődött bugyival.
Hüvelykujjammal jeleztem, hogy elégedett vagyok a panorámával, s ismét hátradőltem.
A lány nem nyugodott, mutogatott és hangtalanul súgott valamit.
Kérdőn tekintettem rá.
Megint jelezni próbált valamit – két ujját a saját teste előtt mozgatva, majd „nem”-et intve -, s végre sikerült megértenem, mit suttog:
– Nem masztizik…
Bólintottam: tudom. Csak melegíti a kezét.
Örült, hogy felfogtam a jelzéseket, és éppen további magyarázatba kezdett, amikor hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly, és alvást színlelt.
Feltápászkodott a családfő, és egy diszkrét böfögés után a kijárathoz indult, majd hamarosan legyőzte az akadályokat, s az ablakon át megfigyelhettem, ahogy akrobatikus mozdulatokkal az állomás épülete felé tart.
A csajszi egy libbenéssel a velem szemközti ülésen termett:
– Nem masztizik – ismételte.
– Láttam.
– De anya igen – villantott a szemével.
– Ne mondd!
– Tényleg! Megnézheted…
Feltérdelve az ülésre, mutatta, hogy onnan jól látni. Tényleg, a harmincöt körülinek saccolt nő talpait feltette a szembelévő műbőrre, és jobb kezével a felhúzott ruhája mélyén matatott ütemesen. Alvás közben.
– Ne zavarjuk!… – mondtam.
– Én is szoktam álmomban… vagy az is lehet, hogy csak álmodom.
Nem válaszoltam.
– De szép segge van, nem? – kérdezte a másik lány felé mutatva.
Bólintottam.
– Anyának meg szép cickói…
Ismét egy bólintással válaszoltam.
– Rajtam mi a szép? – kérdezte ártatlannak álcázott naivsággal.
Úgy látszott, jót szórakozik alvás helyett. Gondoltam, felveszem a kesztyűt:
– Nem látok belőled semmit.
Erre a feleletre várhatott, mert abban a pillanatban felcsattant a kérdés:
– Mit szeretnél látni?
Tudtam, hogy akármit válaszolok, valamivel úgyis büszkélkedni szeretne, s talán mindent meg fog mutatni a következő percekben…
Csakhogy az ablakon túl felbukkant a családfő bizonytalan mozgású feje – a büfét még mindig zárva találhatta -, s a lány szélsebesen visszatért az eredeti helyére, s látszólag békés álomba merült. Ugyanolyan testhelyzetben, mint a testvérhúga, csak a lábai közül az ujjaival pajkosan búcsút integetett.
Bámultam a fakuló sötétséget. Unalom, fáradtság.
A koncertre gondoltam, majd a lányra a másik ülésen – aki mély szuszogással tényleg elaludt -, s a csendben én is közelebb kerültem a túlsó parthoz, mint az ébrenléthez. Az ablak alatt láttam elmenni a várótermi csajt, majd néhány lépéssel később egy másik alakot, aztán egy harmadikat… A fejem nehézzé vált. Mielőtt győzött volna felettem az álom, még a családfő mozgására figyeltem fel, aki megint útnak indult, miközben kinn a vasutasok is hátrafelé tartottak a vonat mellett…
Talán a mozdony rákapcsolására riadtam, vagy közeledő szirénavijjogásra, esetleg a kocsi többi utasának ébredésére. Az ablakkal egyvonalban kéklámpa villog, a mentő hátsó ajtaja kitárva…
A család három nőnemű tagja mellig az ablakokban, a teljes létszámhoz a családfő is előtűnt, a mentőtől távolabb leskelődött.
Meghozták egy hordágyon… azt a lányt, akit a barátnője kísért ki az állomásra, s aztán sokat várakozott! Fél arca duzzadt, szája és orra véres, testének többi része letakarva
Kattints (koppints) a képre, vagy IDE és új dimenzióba kerül ez élvezés az életedben!
Iratkozz fel a levelezőlistánkra, értesítést küldünk ingyenes hozzáféréssel amikor a Tagi tartalom újra elérhető lesz. Ha érdekelnek szexhírek, ingyenes xxx erotika és kedvezmények erotika témában.
Ami rád vár az több ezer pornófilm, videó és képek tagoknak, pornófilmek és videók, szexmozi, pornóképek, rar pornó, videómegosztó, magyar amatőr és profi pornós lányok.
Szuper SZEX SHOP BLOG és tuti POTENCIANÖVELŐK!
Ezeket láttad már?
Intim Center szexshop Budapest, nyitva minden nap
Először egy szexboltban? Előbb vagy utóbb, de minden pár előtt, függetlenül attól, hogy férj és [...]
A LEGJOBB szexshop érdekel? Az INTIM CENTER az Astoriánál, ez a tuti!
Az Intim Center elsőként az országban 1989-ben nyitott és azóta üzemel. A további szexáru-üzletek az [...]
Szexpatika, szex gyógyszertár erotikus drogéria
A szexuális problémák a modern világban sok férfit és nőt érintenek, hiszen a rohanó és [...]
Ilyen bombázó popókra izgulsz, és van kemény merevedésed? Férfi potencia!
A szexualitás amilyen egyszerűnek tűnik, annyira bonyolult. A cél nem az, hogy legalább tízszer elélvezzen [...]