A náci gumi nélkül tolja seggbe a nőt
Hitler szexuális életéről megoszlanak a vélemények: Angela Lambert új könyvében, (Eva Braun elsüllyedt élete) feltételezi, hogy Hitler normális szexuális életet élt, bár feltűnő, hogy környezetében feltűnően sok nő követett el, illetve kísérelt meg öngyilkosságot. Mások szerint normális szexre Hitler alkalmatlan volt: neki igazából nem hús-vér nő, hanem Germánia kellett.
A huszadik századi totalitáriánus rendszerek közül most is a német nemzetiszocializmus, a diktátorok közül pedig Adolf Hitler kelti a legnagyobb érdeklődést. Sztálin kezéhez hiába tapad ugyanannyi, ha nem több vér, viszonylag jól ismerjük paranoiás lelkivilágát, a társadalmi közeget és módszereket, melyekkel a bűneit elkövette. Viszont Hitler személyisége mindmáig csak részlegesen ismert, patologikus pszichéjéről a szakemberek véleménye is megoszlik.
Hitler elsőrendű, szuggesztív szónok volt, kisugárzása sokkal több németet vonzott, mint amennyit taszított: valóságos magnetikus hatással volt a közvéleményre. Hogyan volt képes megtestesíteni egy, a Führerhez hasonló torz lélek egy egész nemzet vágyait és ideáljait? Miként tudta a német nép fanatikus lelkesedését, a nők rajongását kiváltani, s hogyan vett rá milliókat hogy elkövessenek szörnyű gaztetteket, de legalábbis asszisztáljanak hozzájuk? Miért tartott ki egy rögeszmés politikus mellett a nép, egészen a végső pillanatig, s követték sokan önként a halálba?
A két világháború közötti német társadalom tömeglélektani, és a náci vezér indviduálpszichológiai rejtélyeinek megoldásához próbáltak több-kevesebb sikerrel közelebb férkőzni azok, akik Hitler szexuális életét tanulmányozták. Angela Lambert könyve, az Eva Braun elsüllyedt élete arról az amúgy jelentéktelen nőről szól, akivel Hitler 1932-től megosztotta a magánéletét, és aki, miután a Vezér a Reichstag bunkerében feleségül vette, vele együtt lett öngyilkos.
Az angol-német szerzőnő kiindulópontja, hogy Éva Braun egyértelműen áldozat volt, önálló akarat nélküli báb, egyszerű háttérfigura, akit semmiféle felelősség nem terhel Hitler gaztetteiért. Évának – miként Németországnak is – Hitler volt a végzete, és viszonyuk azért érdemel elemzést, mert Hitlernek e fiatal nővel szembeni viselkedése – ahogy először rabul ejtette, majd birtokolta, s végül elpusztította – mikrokozmoszként tükrözi, hogyan csábította el és tette tönkre az egész német népet.
Angela Lambert azt állítja, hogy az 1889-ben született Hitler alacsony libidójú, de alapjában véve normális férfi volt. Igaz, egy herével született, mégis normális, bár alacsony intenzitású nemi életet élt, melyet későn kezdett, és korán hagyott abba. Vele szemben Hitler egykori bizalmasa, müncheni pártfogója, Ernst Hanfstaengel a következőket írja: „Hitler megfigyelése és környezetének megjegyzései alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy impotens volt, az elfojtásos, maszturbáló fajtából… Levetkőzve semmi hasznát nem lehetett venni…talán a ’meddő hős’ meghatározás illenék rá a legjobban. Mint impotens férfinak, akibe félelmetes idegi energia szorult, Hitlernek valahogy le kellett vezetni azt a feszültséget… Erotizmusa merőben operai volt, sohasem operatív. Felváltva volt szadista és mazochista, és élete szexuális félhomályában sohasem talált fizikai kielégülést.” (Hanfstaengel, akinek amerikai anyja volt, lelkes náciból Hitler engesztelhetetlen ellensége lett, életét féltve elmenekült Németországból és Roosevelt elnök pszichológiai és politikai tanácsadójaként szolgált a világháborúban.)
Idézi ugyan Hanfstaengelt, Angela Lambert mégis inkább Albert Speernek, illetve a Hitlert és Éva Braunt kiszolgáló inas és házvezetőnő beszámolójának ad hitelt. Csakhogy a személyzet legföljebb a légkört érzékelte kettőjük között. Éva Braun 1935-ben vezetett naplójának február 18-i bejegyzése szerint intim együttlétük valahogy így nézett ki: „Tegnap egész váratlanul eljött és gyönyörű esténk volt.” Ehhez maga a könyv szerzője fűzi hozzá: „Éva nem forró vagy szenvedélyes estéről beszél: az entzückend (elbűvölő, elragadó) jelzőt használja. Talán éppen ez volt az, amit nyújthatott: elragadó estéket, kacarászó, ártatlan szexszel fűszerezve, miközben Hitler partnereként XV.Lajos szeretőjét, Louise O’Murphyt alakította. Ha így volt, nem lehetett könnyű a szerepe, noha ő maga wunderbare schöne Stunden-ról, csodaszép órákról beszél (március 4.)” Ezután hét nappal viszont már ezt írta róla a naplójába: „Miért nem visz magával az ördög? Vele sokkal jobb lenne, mint itt.”