Grotesque – Pornó és szadizmus a művészfilmekben

Grotesque (2009) Ez egy beteg, öncélúan erőszakos film, amelynek kb. a 70%-a kimerül a testi és lelki kínzásokban. Tömören ennyi. Aki ennyivel nem elégszik meg, annak ott a tovább gomb. A készítők nem teketóriáznak, fél perc alatt előkerül egy kalapács, amivel egy andalgó párocskát meg is támad egy csúnyán néző úr. Majd egy kis kocsikázás után megkötözve, függőleges helyzetben, szájpecekkel elnémítva térnek magukhoz egy lerobbant szobában, természetesen rosszul kivilágítva. Nem kell sokat várnunk elrablójukra, aki egy -nincs jobb szó- szadista állat. A szituáció adott, kezdődik a móka, ami alatt hosszú, fájdalmas kínzások veszik kezdetét. Csak néhány említésre méltó: ujjak láncfűrésszel történő eltávolítása, kasztrálás, zsigerelés.

A történet kb. ennyi, szerintem a forgatókönyv és a szövegkönyv két összekapcsozott A4-es lapból állt, de hát egy ennyire nyíltan torture porn filmnél mit várunk? A karakterek nem tudnak igazán kibontakozni, vannak pillanatok, amikor el akarják velünk hitetni, hogy pedig igen, mi megmutatjuk, hogy miről is van szó, de azok is felemásra sikeredtek. Igaz, volt egy-két igazán szép pillanat -itt a szó romantikusabb értelmére tessék gondolni-, amikor azt éreztem, hogy ez a film több annál, aminek látszik, hogy kicsit romantikus, kicsit bájos, de ezek sem voltak kellően mélyek. Ráadásul tegyük hozzá, hogy ennek a párocskának ez az első randevúja, de már a srác kész lenne meghalni érte… Jó, értem én, más kultúra, a becsület náluk sokkal többet jelent, mint pl. kis hazánkban, amit, khm hagyjunk is, na de akkor is.
Igazából a cím roppant találó, groteszk minden ízében, nagyon jól kihasznált lehetőségekkel, amit leginkább a zenével érnek el a készítők. Ne, ne aláfestő zenére gondoljunk, olyan igazán nincs is, a zene itt magnóból szól, és nem azért, hogy az esetleges szomszédok ne hallják a síkoltásokat, hanem mert hóhérunk egész egyszerűen beteg, aki élvezi, ha klasszikus zene keveredik a fájdalom hangjaival. Igen, szexuálisan izgatja. Szexualitás is van ám biza’, sőt. De még maradjunk a groteszk megjelenésére, ami ott van minden apró részletben: az alkotók képesek voltak még (számomra) egy elég durva poént is belerakni, sőt, még egy eltúlzott, már-már mangás erőszak jelenetet belecsempészni a filmbe. A befejezés meg már egészen abszurd, én azon is felnevettem (de nem csak én).
Az igyekezett abban is megvolt, hogy meglepő fordulatokkal tarkítsák a történetet, csak ez sem sikerült, az nem igazi fordulat, amit az ember jó eséllyel számításba vesz. Ha érthetőbben akarom leírni, hogy miről is szól a film, akkor úgy mondanám, hogy ez olyan, mintha egy átlag horrorfilmben a szokásos, 2-3 percnél nem hosszabb haláltusát kihúznánk másfél órára. Maguk a visszaemlékezésekről szóló felvételek is csak ugyanannak a napnak a történéseiről szólnak. Így nem csak a szereplők, de a néző is be van zárva, nem tudjuk az előzményeket, nem ismerünk senkit -és nem is fogunk-, továbbá a végén szembesülünk azzal, hogy csak annyi történt, amit egy negyedórányi filmbe bele lehetett volna sűríteni.
Nem tudom, hogy hazánkban ki fogják-e adni valaha DVD-n, nem hiszem, még X-kategóriás lógóval sem. Miért? Mert az angoloknál sem adták ki. Nálunk meg már a Fűrész VI.-t se lehet majd látni a mozikban a brutalitása miatt. Megvágni meg szinte lehetetlen lenne ezt a filmet, hiszen akkor jóformán nem lenne mit a mozikba/DVD-re rakni. Kiknek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik szeretik a torture porn műfajt, másodsorban pedig azoknak, akik gyakorta látogatnak valódi halálesetekről beszámoló oldalakat. Figyelem! Az egyik tesztalanyom majdnem elhányta magát a film nézése közben és nem is volt hajlandó tovább nézni, szóval tényleg csak saját felelősséggel tessék fogyasztani.

[Videók] További moziszex