Moziszex – Sade márki játékai, Kate Winslet

Már van Oscarja. Pedig azt hittem, már sohasem kapja meg, de A felolvasóval összejött. Amúgy meg generációja legjobb színésznője, akinek karrierje során nem volt túl sok olyan szerepe, amelyben ne meztelenkedett volna picit. Az már más kérdés, hogy erotikus etűdjei általában nem öncélúak, s alakja olyan, hogy a rendezők és a nézők szívesen csodálják csupasz részeit.
Igaz, nekem nem tetszik, de mindenki döntse el maga, mennyire jön be neki az angol hölgy, akinek karrierjét a Titanic emelte a magasba, de filmbéli társához hasonlóan ő is rengeteg moziban bizonyította, megérdemli az elismerést. Nekem az Apró titkokban tetszett leginkább alakítása, amelyért ugyancsak bezsebelt egy jelölést az Oscarra, de akkor még nem jött össze a díj. Persze kiemelhetnénk más filmeket is, mert kevés olyan szerepe volt, amely színvonalon aluli. Amúgy meg két gyermeke született, s mindkettő édesapja rendező, a lányé Jim Threapleton, a fiúé pedig Sam Mendes, a zseniális Amerikai szépség készítője.
Második férjével közösen is dolgozott, de a mai részlet nem ebből a filmből következik, hanem Philip Kaufman ezredfordulón bemutatott kosztümös drámájából. A színpadi mű szerzője Doug Wright írta a forgatókönyvet a mozihoz is. Ennek egyik jelenetét tekinthetitek meg, amikor Joaquin Phoenix létesít elég intim kapcsolatot Kate-tel.
A hírhedt pornográf írót, Sade márkit (Geoffrey Rush) a francia forradalom elején elmegyógyintézetbe zárják. A bolondok között jól érzi magát, ám új felügyelő érkezik. Coulmier abbé (Joaquin Phoenix) megpróbálja jó útra téríteni az élénk fantáziájú nemest, akinek hűséges rajongója, Madeleine (Kate Winslet) sorra kicsempészi Sade további lázító írásait. Az erkölcstelen művek híre eljut a császárig, aki a keménységéről híres Royer-Collard doktorra (Michael Caine) bízza a márki elhallgattatását. Az intézet falai között hamarosan elszabadul a pokol, Sade ugyanis minden büntetést kinevet, minden tiltásra fittyet hány. A két férfi összecsapása elkerülhetetlen.

“A Filozófia a budoárban és a Justine, avagy Szodoma százhúsz napja írója biztos utálta volna, ha rajta kívül más filmesíti meg műveit vagy az életét. Ízig-vérig modern ember lévén, korunkban biztos, hogy filmes lenne, és minden bizonnyal hasonlóképpen radikális és üldözött, mint annak idején. “