Elbocsájtó szép üzenet

Hogy nem lesz életem legkellemesebb élménye az intim gyantáztatás, azt előre sejtettem, de hogy ennyire fog fájni, azt nem gondoltam volna. Tulajonképpen régóta próbáltam már rávenni magam, mert a borotválást nem bírja a bőröm. Nem csak ott, az egész testem utálja, de az érzékeny terület mégiscsak érzékeny terület. De úgy alakult, hogy először nem voltam hajlandó borotvához nyúlni, majd nem foglalkoztatott a dolog, a végén pedig lusta voltam hozzá, mert már annyira megnőttek a szőrszálak és nem maradt más választásom, meg kellett szabadulnom a feleslegessé vált darabjaimtól.

Hát, az az igazság, hogy a korábban izgalmasnak tartott szőrtépés nem is olyan izgalmas, ha elemi erővel rántják és nem csak az izgalom kedvéért, hanem sorozatban és megállás nélkül. A választott kozmetikussal még most ismerkedem, mert aki nő, az tudja, hogy a legtöbb kozmetika kontár, és nehéz rátalálni az igazira. Pedig ez csak egy szolgáltatás, akkor miért vagyok meglepve, ha férfiakról van szó?! Nade, ténylegesen bizalmi kérdés ez. Merthogy az történik, hogy alul semmiben fekszem egy ágyon, a nő meg keneget-tép-simogat, úgy egy órán keresztül. Az a furcsa nekem, hogy egy gyakorlatilag idegen, vagy legalábbis pinaidegen ember foglalkozik a pinámmal, méghozzá pinaidegen módon és céllal. És a világ legtermészetesebb dolga, hogy odahajol egészen közel és elkezdi fújni, hogy hűtse a forró gyantapasztát. Alapvetően nem zavart, na meg mással voltam elfoglalva, de utána gondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen megint megvalósult egy férfiálom, épp ebben a gyengéd fújdogálásban és a tépés utáni simogatásban. És a férfi megint lemaradt róla. Dehát egy férfitnem is szabad teljesen jóllakatni. Mindenesetre kár, hogy a fájdalom minden izgalmas aspektusát elnyomja a dolognak… Állítólag másodjára már jobb lesz.