Szín a mindennapokba

Jó érzéssel tölt el mindig, ha olyan emberrel hoz össze a sors, aki mutat nekem valami újat, amire korábban nem gondoltam, mégis az ő szájából olyan természetesen hangzik, hogy megbűvölve és szinte irigykedve hallgatom, amiért ő ilyen “kincsek” birtokában van.

A minap egy fodrász fiú akadt az utamba, azt kérdezte, engedném-e, hogy extrém hajat csináljon nekem. Megmosolyogtam, mondván, hogy az én hajam esetében ezzel már elkésett. Mutattam képet, és “tényleg, nagyon tetszik a hajad!” De mivel a haj egyre fontosabb, nem hagytam annyiban a beszélgetést. És persze, nem a kinézet miatt gondolom, hogy a haj fontos. Inkább, mert a szexualitás része. Az illata, az érintése, ahogy a másik arcáb omlik, vagy épp ő húz félre egy kósza tincset, ami a szemembe lóg. Hogy a hajtépés aktusával kapcsolatos, amúgy evidens hatást ne is említsem.

De akkor jön ez a srác, és azt mondja, szíve szerint úgy vágná a nők haját, hogy ők bekötött szemmel és megkötözve ülnek a székében. Én pedig szájtátva hallgatom tovább, és csillogó szemekkel kzdem faggatni, hogy ki ő és hol volt eddig az életemből. Mert milyen tökéletes és ínyenc módja ez a kifinomult vágyak kielégítésének…

A kiszolgáltatottság elviselése és kiprovokálása, az alárendelődés kifejezése, a domináns felelősségtudat felerősödése. Játék az idegekkel, a bizalommal, a határokkal… És mindebben az a leglenyűgőzöbb, hogy semmi köze a szexuális jellegű, tehát orgazus-szerű kielégüléshez. A srác farka nem fog felállni, talán utána, egy farokverés erejéig igen, de akkor ott semmi köze az ösztönös, állatias, testi értelemben felfogható izgalmakhoz. És igen, a nő valóban másképp élné meg, nedvesen hagyná maga mögött a fodrász széket, de épp ezért tartom csodálatosnak ez esetben a férfi fantázia szüleményét