– Mit műveltél a nővéremmel? – Tibi kikerekedett csodálkozással meredt rám.
Értetlenül álltam a legfelső lépcsőfokon.
– Láthattad: semmit. Te is ott voltál!
– Megkergült! Miután együtt voltatok a fürdőszobában, s elmentél, egész délután és este csak röhögött egyfolytában, harsányan énekelt, táncolt és hülyeségeket beszélt.
Válaszolni képtelen voltam, de egész délelőtt a megkergülés járt a fejemben. Elképzeltem táncolni a világoskék bugyiban, rezgő alma-cicikkel…
Azt az egyet jó lett volna eldönteni, hogy ez számomra jó jel, vagy mégsem. Igyekeztem úgy mozogni a suli területén – gyakorlatilag ki sem léptem az osztályteremből -, hogy még véletlenül se fussunk össze Tibi nővérével. Mi történne, ha szembe találkoznánk? Négyen-öten csapatban járnak mindig, könyvvel a büszke cicik előtt, nevetgélve… Most éppen rajtam nevetnek? Belegondolni is kínosnak bizonyult, elpirultam a kémiaóra előtti morajlás magányában.
Utolsó előadás után szöszmötölve, időt húzva indultam a menzára.
– Te nem vagy éhes? Majd foglalok helyet! – szóltak vissza többen az ajtóból.
Megvártam, amíg lenyugszik a folyosó.
Feleslegessé redukálódott a túlzott óvatosság, hiszen a teremből kilépve, tőlem 10 lépésnyire – éppen csak annyira, hogy a beszélgetés fonalát ne tudjam felcsípni -, ott beszélgettek. Tibi két nővére, és körülöttük még további négy csaj. Ha létezne iskolai top10 lista, mindegyikük benne lenne, sőt a top 6-ban is.
Rajtam röhigcsélnek?
Timi – nevezzük el végre Tibi nővérét, ha már az előző nap a fürdőszobában szerencsésen vagy szerencsétlenül meglátta intim ténykedésem utolsó mozzanatait -, mielőtt megszégyenülten visszahúzódtam volna az osztályterembe, vagy fülem-farkam behúzva nagy ívben kikerülhettem volna a társaságot, kivált és odalépett hozzám.
– Te is jössz délután?
Kérdezhetett volna bármit – például: „Tudod, hogy téged jelöltek az idei Oscar-ra?” -, minden bizonnyal ugyanolyan bambán és fülig vörösen állok előtte, tekintetemet a kigombolt kabát alatt kitüremkedő, maroknyi cicikre szegezve hosszú másodpercekig.
– Jössz ugye? – kérdezte sürgetően, mosolyogva. Szűnni nem akaró zavaromat látva, közelebb hajolva hozzátette: – Ami történt, az csakis kettőnkre tartozik…
Fel bírtam emelni a tekintetemet! Hang még nem jött, bólintottam.
– Ha előbb érsz haza, hozzánk, mondd meg Tibinek légy szíves, üzenem, hogy ebben a percben sikerült megbeszélni, amit terveztünk, és rendben lesz! Csak ennyi, érteni fogja.
Próbáltam még összébb szedni magam, hiszen ezek szerint mégsem rajtam nevetgéltek a csajok, és Timi szóba áll velem annak ellenére, hogy előző délután a fürdőszobájukban szeme láttára fejeztem be a masztit, és még a kezébe is adtam minden megfoghatót… Mire sikerült, s talán még hangot is kipréselhetnék a torkomon, visszaállt a csajok közé, és tovább cseverésztek.
Mit tervezhet Tibi nővére segítségével?
Enyhén erotikus gondolataim támadtak, ami nem nagy újdonság egy kamasz fejében, inkább hiányuk lenne szokatlan. Útközben és a menzán még kevésbé sikerült kibogozni a rejtélyes üzenetet, mondhatnám inkább, hogy teljes káosz uralkodott, amikor osztálytársaim közül négyen, akik szintén ott ebédeltek, gesztikulálva átkiabáltak több asztalon és tányércsörgésen keresztül:
– Megvárunk, mehetünk együtt!
Együtt érkeztünk öten, s mint útközben kiderült, egyikünk sem tud többet az egyre rejtélyesebbnek tűnő találkozóról, Tibiék lakásán. Legtöbb információval én rendelkeztem, ha figyelembe vesszük Timi, az öccsének címzett üzenetét, ám annak megfejtési kódját nem ismertük.
Ledobáltuk a cipőket, és Tibi ezúttal a tágas nappaliba terelgetett be minket.
– Mi lesz itt? Osztálytalálkozó?
Osztályunkban 24 csajra jutott 8 srác, vagy talán fordítva kellene érzékeltetni az arányokat: mindegyikünkre 3-3 nőnemű osztálytárs esett, vagy eshetne, vagy inkább ebbe ne bonyolódjunk most bele. A 8 srácból csupán ketten maradtak távol, mint kiderült, igazoltan: egyikük suliban sem volt ma, másiknak meg nem szólt senki, nehogy eláruljon valamit.
Azt, hogy mi a titok, amit védeni kell illetéktelenek fülétől, még mindig nem tudtuk… Egy sejtésem támadt, ha összekapcsolom az előző napi masztimat figyelő kíváncsi tekintetet a csupa-fiú vendégsereg vállalkozó-hajlandóságával… Nem, azt mégsem gondoltam, hogy Timi szeretne megkérni bennünket, mutassuk meg…
Hangoskodva, cseppet sem feszülten a duzzadó rejtélytől, megittuk, amire csak rábukkantunk a szülők készletében.
Nézegettem az egymásba gabalyodó mintákat a méregzöld sarokgarnitúra kárpitján, közben erőteljesen, ám reménytelenül füleltem, meghallom-e Timi vagy nővére érkezését. Vagy ők most nem jönnek haza? Teljes bizonytalanságban telt az idő…
Váratlanul belépett Timi, azaz csak a fejét dugta be az ajtón, és egy intéssel kihívta az öccsét közülünk. Fél perc sem telhetett el, Tibi egyedül jött vissza, titokzatos mosollyal szája szögletében, leguggolt középre, egy alacsony, fém lábú, üvegtetős asztal mellé, és – mintha a jövő heti nyertes lottószámokat sorolná fel – visszafogott hangon, amit pianónak neveznek a zenében, újra és újra körbetekintve ötünkön, előadta a titkot:
– Ma van a születésnapom… Jól van, na, nem kell puszi! – Feszes tenyerével is jelezte az elhárítás törekvését. – Én sem tudom a tiétekét, de úgy gondoltam, ünnepeljük meg egyszerre mindannyiunkét.
Nem nagyon rajongok az édességekért, pezsgőért sem, bíztam benne, hogy nem az kerül a mélynövésű, üveglapos asztalra.
Hatásszünet.
– Egy csaj a közös ajándékunk! – folytatta.
– Timi? – szaladt ki a számom.
– Dehogy! Saját nővérem számomra nem ajándék, és végül is nekem van a hivatalos szülinapom, nektek csak tiszteletbeli. Timit akkor látom, amikor akarom, ti meg ne nézegessétek!… Van egy barátnője, aki modellt szokott állni fotósoknak, festőknek, szobrászoknak, akár órákig, szóval hozzá van szokva, hogy nézegetik, csorgatják a nyálukat. Őt sikerült rábeszélni, hogy mint anatómia iránt érdeklődő, potenciális művészeknek, mutassa meg a teste legrejtettebb zugait is… – Egyre izgatottabb moraj! – Azt mondta előzetesen, hogy nem szabad hozzáérni, de mindent a szemnek, ezen a kellemes télvégi délutánon.
– Jön a tavasz! Ide a bimbókkal! – Gábor, akit a továbbiakban Gabinak fogok nevezni, ahogy általában hívom, néhány gyors mozdulattal eltüntette a poharakat és üvegeket az üvegasztalról, s miután így lakályossá tette, megsimította, így jelezve, hogy a modell ott helyet foglalhat.
– Nem jó, ha ráül a pinájára! – aggályoskodott jó előre Sanyi, és háton becsúszva az asztalka alá, megszemlélte, az mennyire látszik át alulról. Valamelyest megnyugodott.
Timi kíséretében megjelent a színen a modell!
Csenddé vált az izgalom. Mintha kísértet lépett volna közénk, egy pillanatra megtorpant az ajtónyílásban, mintegy felmérve bennünket, majd a házigazda nővérét hátrahagyva, középre perdült.
Bokáig érő, vékony, égővörös köntös takarta, kiemelve kékes fénnyel csillogó, fekete haját és éjfekete bogárszemét.
– Sziasztok, Judit vagyok, ismerjetek meg!
Egy nyújtózás-szerű mozdulattal bokájáig omlott a köntös, ám nem azt követtük éhes tekintetünkkel, hanem meredten bámultuk az előttünk álló meztelen nőt.
– Sziasztok, Judit vagyok, ismerjetek meg! – Még ma is fülemben cseng ez a végtelenül egyszerű, udvarias mondat, amelyet talán az angol udvari etikett is feltétel nélkül elfogadna, amennyiben elkerülné figyelmüket a bemutatkozást követő leruhátlanodás. Nem tudtam kideríteni, hol tanulhatta az első fellépés ilyen formáját, de hatásos, tanítani kellene lányok széles körében. Ma is bármikor hajlandó lennék kerekre nyílt szemmel fogadni hatásos belépő gyanánt: “… vagyok, ismerj meg!”
Judit bőre egyenletesen tavaszi-barna, mentes bármiféle folttól vagy anyajegytől, feszes, ám simogató szemeink jól érzékelték bársonyos lágyságát. Cicijei, mint két, harapnivaló, megtermett alma, kúpos bimbókkal… Hasa olyan fejrátevős, el is képzeltem hamarjában, milyen lehet ott pihenni, nézve a meredező kúpokat. Ahogy többször lassan, érzékien körbekerülte az üvegasztalt, minden apró sejtje mozgásban volt, még a hátán, a dereka fölött is kicsiny izmok. Popsija feszesen emelkedett és süllyedt minden lépésnél, ide-oda billegve, és combjai találkozásánál egy függőleges, háromujjnyi rés tette még izgalmasabbá azt az egyébként is titkokat rejtő környéket. Puncija fölött, függőleges szemöldökre hasonlító, hibátlanul formázott, fekete szőrszálak vonzották és irányították mohó tekinteteinket.
Irigyeltem azokat a festőket, szobrászokat, akik órákig nézegethetik méricskélve, tapogatva… valószínűleg azt mégsem lehet, legfeljebb szemükkel.
Talán tízszer járta körbe az asztalt, míg némán bámultuk.
– Nos? – kérdezte megtorpanva. Guggoló mozdulatot tett, majd megismételte minden égtáj felé lassan, hogy alaposan megfigyelhessük vékony dereka kontrasztjaként kiemelkedő csípőjét…
– A lényeget lehet látni? – szólalt meg Sanyi. Ettől kezdve széttört a csend, megmoccant a feszültség.
– Természetesen… – válaszolta Judit mosolyogva. – Így jó lesz?
Leereszkedett a padlóra, térdeit felhúzva, két bokája fedte a „lényeget” egy pillanatig, majd megszüntette a takarást és szétnyitotta a lábait. Nyújtogattuk a nyakunkat, hogy mindent láthassunk, erre nem is lett volna szükség, hiszem minden irányban megismételte a mozdulatokat. Ezután négykézlábra ereszkedve többször körbefordult, megkerülte az asztalt, két lábon állva hajladozott előre-hátra, zárt és nyitott combokkal…
Gabi , aki saját bevallása szerint több puncit simogatott már, tátott szájjal áldozott a látványnak. Tibi – akinek ez a születésnapi ajándéka saját magától, és talán a nővéreitől is –
kipirult arcát forgatta a tornagyakorlatokat bemutató, meztelen Judit irányába. Miki, aki szünetekben nagy előszeretettel markolászta a csajokat, főleg a cicik mozgását tanulmányozta, és időnként feszengve igazgatta a nadrágját. Lajos szokás szerint szótlanul követte az eseményeket, de fülig érő szája elárulta, hogy nem tartja mindennaposnak a történéseket.
Sanyi mobilizálta magát, folyamatosan haszonnak fordulva, hol itt, hol ott bukkant fel a helyiségben, és cseppet sem zavarta, hogy az aktmodell aratta sikerről erőteljesen árulkodik nadrágjának eleje.
Nekem már a köntös lezuhanása pillanatában jelentkezett lábaim között az a feszítő érzés, ami folyamatosan kitartott az akrobatikus mutatványok idején is.
Úgy tűnt, minden oldalról bemutatkozott a modell – vagy csak elfáradt -, karjait és lábait szétdobva, a hátára feküdt…
Kísértést éreztem, hogy megtapsoljam a műsort – ha már cici simogatásra nem használhatom a tenyeremet -, meg is tettem volna, ha lázadozó farkam takarását nem kellene folytonosan mindkét kezemnek szolgálnia.
A kezdeti meglepődött zavar után következő egyre hangosabb tetszésnyilvánítás abbamaradt, tanácstalanul néztünk egymásra és a kiterített, minden-pasi-álma-modellre.
Judit kinyitotta a szemét, ártatlanul elmosolyodott, vontatott mozdulatokkal felállt, lábfejével derékig emelte a köntöst azért, hogy a következő lendülettel a félig nyitott ajtó felé hajítsa… és helyet foglalt a térdmagasságú, üveglapú asztalon. Talpra is pattant azonnal!
– Húúú, de hideg! – Mint Másenka az orosz télben, vacogva dörzsölgette a popsiját. Hirtelen hat önkéntes akadt volna a helyiségben, aki szívesen átveszi a gömbölyűség simogatását! – No mindegy, mindent a barátságért… – tette hozzá sóhajtva, és beletörődve leereszkedett az asztalkára.
Illedelmesen összezárt combokkal várta, mi következik.
Mi is tanácstalanok voltunk életünk első hús-vér előadásán.
Sanyi fürgén a padlóra feküdt, hátára gördült, és igyekezetével fergeteges röhögést felszabadítva a társaság mindahány tagjából – beleértve Judit modellt is -, oldalról, araszolva bekúszott az alacsony asztal alá. A látvány egy távirányítós játékra emlékeztetett, amelyik meredező antennával észleli az irányító jeleket. Fuldokolva a helyzet komikumától, irigykedve néztük, amint feje az asztal alatt Judit fenekével egyvonalba kerül… A közelről szemrevételezésre szánt popsi tulajdonosa kissé oldalt hajolva, fél kézzel lehúzta Sanyi cipzárját, és kiszabadította vergődő antennáját.
Szemem sarkából úgy tűnt, hogy hangtalanul belépett, és a szoba egyik sarkába húzódott Timi, akiben – ez egyértelművé vált – élményeink egyik szervezőjét tisztelhettük.
– Ti is mutassatok valamit, mert odafagy a seggem az üveghez! – szólított fel bennünket Judit, cicijeit markolva.
Nem láttam ok-okozati összefüggést a hideg üveglap és a farkak elővétele között, de a többiekhez hasonlóan én is gombolgattam a nadrágom. Jólesett kiszabadítani a már legalább félórája sínylődő tagomat, amely zsákbanfutó versenyzőhöz hasonlóan, kissé belegabalyodott útját álló öltözetembe, és – elővigyázatosan körbenéztem, nehogy első, illetve Sanyit is beszámítva, második legyek – harmadikként büszkén kandikálhatott ki, emelt, megduzzadt fejjel.
Sanyi – az asztal alatt száját és pergő nyelvét az üveglaphoz közelítve – jobbjával lelkesen gyűrögette kint rekedt, így csupaszon nem is olyan nagynak tűnő fütykösét. Sokat zuhanyoztunk egymás előtt tornaórák után, de nem méregettük, még csak nem is fürkészgettük egymás adottságait, mindannyiunkat a másik nem iránti intenzív érdeklődés kötött le inkább. Tisztában voltunk azzal is, hogy mindenki végzi rendszeresen az egészséges élethez tartozóan saját, önkiszolgáló élvezetekben részesítését, erről gyakran viccelődtünk is… Ez a délután más helyzetet hozott: a meztelen nő, a gátlások felszabadulása, a közös meztelenkedés, és persze Judit felhúzott lába és egyetlen ujjának kalandozása egyre lejjebb…
Mindenki el volt foglalva saját magával, és persze habzsoltuk a látványt, melyben a modell részesítette a kis kollektívát, de zavartalanul újra és újra ránéztünk a többiekre, hol tartanak a kézimunkával.
Mégiscsak lehet némi összefüggés az üveglap hőmérséklete és a résztvevők meztelensége között, ugyanis Judit nem törődött már ilyen apróságokkal, végigfeküdt az asztalkán – mire Sanyi sértődötten előbújt alóla -, és talpait egymástól a lehető legmesszebb helyezve, változatos ujjakat használva, virtuózan kényeztette magát. Főként felfelé nézett, vagy lehunyta hófehér udvaron tanyázó, csillogóan fekete szemét, és pontosan velem szemközt, mozgatva tárta tágasra combjait. Amint néztem vízszintesen rezgő ujjait, melyek színes borshoz hasonlatos, hol sötétebb, hol világosabb színben felbukkanó csiklóját izgatták, s melyek közül egy be-betévedt a titokzatos nyíláson, ugyanakkor tekintetem horizontja alján saját fel-le mozgásom lassú ütemét láthattam.
Akkoriban fedeztem fel, hogy legférfiasabb szervem bőre önmagától lehúzódik, amikor már nem képes befedni ágaskodóan növekvő gazdáját. Ez extra élvezetet jelentett, hiszen a levegő moccanása birizgálta az idegvégződéseket. Nem sokkal később a feleslegesnek tűnő bőrdarab véglegesen visszaszorult, és nyugalmi helyzetben sem fedte el markomba jól illeszkedő felépítményemet… De ez most nem tarozik ide!
Az én perspektívámból kiválóan megfigyelhettem, ahogy minden apró rezdülésnél újra megnyílik a rózsaszín-barnás punci, s a kezdetben egy, majd két ujj mind nedvesebben kerül elő. Elképzeltem, ahogy a tőle nem is olyan messze, markomban virgonckodó farkam benyomul a két ujj helyére, a már vissza sem csukódó barlangba, és zacskóm hozzáér a popsilyukhoz, melyet Judit néha-néha megpaskol. Nem tudtam biztosan, hogy az ujjnyi résen beférne-e a hüvelyk- és mutatóujjam által képzett karikát kinőtt farkam, még ha Judit 2 ujját játszva elnyeli is, sőt meg is tudja forgatni a puncijában, de amikor kihúzza, ismét egyujjnyira szűkül.
Hangos nyögések, sóhajok, szuszogások kánonban, ütemes csattogó hang minden irányból.
Gabi felállt, és amennyire a bokájánál tartózkodó nadrágja engedte, odatipegett a modellhez, és hatalmas bozótból kitüremkedő szerszámát az egyik kúpban remegő cicihez érintette. Miki kapott az ötleten, és hamar elhelyezkedett a másik maroknyi cicinél. És Lajos? A csillárt lesve, veszett rángatást produkált. Minek neki a csaj, ha nem is őt nézegeti? Tibi jó házigazdaként, udvariasan a legelőnytelenebb pozícióban ült… azaz most vettem csak észre, az is szempontja lehetett a helyfoglalásnál, hogy nővérének akart háttal lenni, aki az egyik sarokból figyelte diszkréten a műsort, egyik kezét csuklóig eltüntetve szokásosan nyitott nadrágja elejében. Lábai terpeszben, térdei kissé megbillentve, s minket nézegetett felváltva…
Ez lehetett az utolsó csepp számomra ahhoz, hogy menthetetlenül és feltartóztathatatlanul cseppek sokasága töltse meg a markomat.
Nem szerettem volna kivívni az elsőséget, s így megnyugtató volt a látvány, amikor körbenéztem: A ciciken minden irányban fehér folyadék terült el, a csillár is megelégedéssel tapasztalhatta, hogy Lajos sem maradt le a társaság többi tagjától. Sanyi olyan ügyesen helyezkedett, hogy a végkifejletkor éppen a sarokból tapintatosan szemlélődő Timi mellett landolt, és a lány szabad kezét hívta segítségül élvezeti termékének ideiglenes tárolására…
Megilletődött papírzsebkendő-használat, piros arcok, lapos egymásra-pillantgatások, ruhaigazítás, öltözködés… csak a modell feküdt még egy percig mozdulatlanul az üvegasztalon.
Ez a fajta élmény többé nem ismétlődött meg, bár szívesen vennék ilyen meghívást, akár Tibi születésnapján, akár a sajátomon.
Kattints (koppints) a képre, vagy IDE és új dimenzióba kerül ez élvezés az életedben!
Iratkozz fel a levelezőlistánkra, értesítést küldünk ingyenes hozzáféréssel amikor a Tagi tartalom újra elérhető lesz. Ha érdekelnek szexhírek, ingyenes xxx erotika és kedvezmények erotika témában.
Ami rád vár az több ezer pornófilm, videó és képek tagoknak, pornófilmek és videók, szexmozi, pornóképek, rar pornó, videómegosztó, magyar amatőr és profi pornós lányok.
Szuper SZEX SHOP BLOG és tuti POTENCIANÖVELŐK!
Ezeket láttad már?
Dildóval izgatja partnere prosztatáját Lingurár Éva szopás közben
Erezetes dupla dildóval izgatja a férfi prosztatáját Lingurár Éva, miközben szájjal és a vaginájával kényezteti. [...]
A vibrátort minden második nő nagyon szereti
Minden második nő kedvenc játékai között szerepel a vibrátor, derült ki egy friss tanulmányból, amely [...]
A folyékony vibrátor, izgalmas intim szer gél vagy krém formájában
A folyékony vibrátorok micsodák? A szexuális játékipar soha nem szűnik meg meghökkenteni és meghökkenteni még [...]
Szex segédeszközöket, érdekes szexkütyüket próbálgat a fiatal lány
Mivel maszturbáljak otthon? Bizony ez egy gyakori kérdés. Vicceskedve szóba jöhet a dezodorosflakon, üveg, banán, [...]