A gyorsvonaton találtam rá. Vagy ő talált rám? Sose fogom eldönteni. Mindenesetre a véletlen hozott össze vele – a hálófülkében.
Rendkívül hajszás nap állt mögöttem. Lótottam-futottam kora reggeltől késő estig – vajmi kevés eredménnyel. A vonathoz is rohannom kellett. Az utolsó pillanatban kapaszkodtam fel a szerelvényre, az legutolsó vagonban. Szinte bizonyosra vettem, hogy átgubbaszthatom az egész éjszakát, de azért elindultam a hálókocsi felé. Gondolatban felrémlett előttem, amint reggel gyűrötten-törődötten leszállok majd a vonatról, s a következő napom eleve rosszul kezdődik. A balszerencse már ilyen – ha a pechsorozat beindul, nem akar vége szakadni.
Meglepetés ért: a kalauz, elutasítás helyett kedvesen közölte, van hely.
Üres hálófülkébe vezetett. Nyomban levetkőztem.
Valósággal beleestem az ágyba. A vonat ringatott, lehunytam a szemem. Az órát
Az órát már félálomban csatoltam le a karomról. Nem tudom, mennyit alhattam. Arra riadtam fel, hogy az eszembe ötlött, lefekvés előtt nem mostam fogat. Felkászálódtam. Csupán az éjjeli lámpást gyújtottam fel, amelynek tompa fényénél pótoltam a mulasztást. Fogmosás közben rám jött a szükség. Köntösbe bújtam, kimentem a mellékhelyiségbe.
Visszafelé jövet megálltam a folyosón. Valami kisvároson robogtunk keresztül, a szerelvény még csak nem is lassított. Kibámultam az ablakon, darabig lestem az elsuhanó lámpákat, aztán gépies mozdulattal kinyitottam a fülke ajtaját.
Ugyanúgy csupán az éjjeli lámpa sárgás fénye világította be, mint az én fülkémet. Becsuktam magam mögött az ajtót, és gyökeret vert a lábam.
Az ágyon mezítelen, széttárt ölű nő feküdt, éppen a gésa-golyócskákat húzta ki a hüvelyéből. Mozdulata megdermedt, kikerekedett szemmel nézett. Én meg őt néztem. Formás testű, alacsony termetű, harminc év körüli nő volt. Kis, körte alakú keble a vonat mozgásának ütemére remegett.
Kiszáradt a szám, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban.
A nő arcán mosoly húzódott. Meghitt hangon suttogta:
– Miért vársz?
Az öle vonzotta a tekintetemet. Megköszörültem a torkom. Az járt az eszemben, hogy bocsánatot kell kérnem.
A nő elengedte a gésa-golyók zsinórját, hirtelen mozdulattal benyúlt a köntösöm alá. Ujjai átfonták a farkam. Egyre mosolygott.
– Miért vársz? Vedd ki a golyókat…
Leereszkedtem az ágy szélére. Arra gondoltam, hogy ilyesmi csak álmokban, vagy elbeszélésekben létezik. A nő ujjai azonban lágyan matattak a farkamon. A hangja ingerkedően csengett.
– Miért vársz, hisz kőkemény már…
Végigsimogattam ölének bozontján, megfogtam a zsinórt. Óvatosan emeltem ki a golyókat, hüvelyéből. Mosolyogva nézte. Kikapta őket a kezemből, becsúsztatta párnája alá. Nyelvével megnedvesítette ajkát, fejét csöppet felém mozdította.
Ráhajoltam a szájára.
Mohón csókolt. Nyelve újra és újra végigtapogatta a nyelvem, igyekezett behatolni a szám legrejtettebb zugaiba.
Kezembe vettem a mellét. Bimbója csakúgy feszült a tenyeremben. Érezhetően jól esett neki, ahogy simogattam, hevesebben csókolt. Altestével közelebb moccant hozzám.
Nem engedtem el a száját, miközben a combja közé emelkedtem.
Hüvelyéhez igazította a farkam. Ujjaival széthúzta szeméremajkát. Lassan nyomultam be a hüvelyébe, de mindjárt tövig.
Odaadóan fogadott be. Hüvelyét egyszerre érzékeltem izgatóan forrónak és csillapítóan hűvösnek is. Viszonylag nagyon széles, ám meglepően rövid hüvelye volt. Makkomon éreztem a méhe nyílását. Ráfeszítettem a farkam.
Kéjesen nyögdécselt. Lassacskán vonta ki kezét az öléből, átkarolva testére szorított.
Mereven feküdtem rajta, nem mozogtam. Méhe nyílásához feszítettem a farkam, és hagytam, hogy a vonat ringasson bennünket. Ő is annyit mozgott csupán, amennyit a vonat zötyögése diktált.
Eleresztettem a száját. Ráfeledkeztem a szemére. Tündökölt a szeme. Csodálatosan szépnek tetszett. Sugárzott a tekintete, jólesett nézni.
Mosolygott, kivillantak szabályos fogai. Nyelvemmel megérintettem ajkát. Csókra nyújtotta a száját, de nem csókoltam meg. Végignyaltam az ajkát. Úgy nyaltam végig, mintha a hüvelye lett volna. Egészen lassan csináltam.
Kedve tellett benne. Farkam a méhszájára feszült, hüvelye szorított, mint a satu. A száját most már hüvelyként tartotta elém. Egészen lassan nyaltam.
Nem tudom, hogy meddig feküdtem rajta így. A vonat valami váltókon robogott át, az erőteljes zötykölődés röpítette a gyönyörbe. Lecsukta pilláját. Hüvelye görcsösen rángatózott, ajka vonaglott. Önfeledt kiáltása beleveszett a vonat dübörgő zajába.
Sokára nyitotta fel a szemét, csodálkozó tekintettel nézett. A hangja szemrehányóan csendült.
– Neked nem volt jó…
Nem bántam, hogy még nem volt jó…
Kivettem a farkam a hüvelyéből. A combja összezárult. Tenyeremmel végigsimítottam a hasa alját, kicsit játszottam a szőrzetével.
Nézte. Hirtelen ütötte fel a fejét.
– Föléd ereszkedjem?
Tartottam tőle, hogy elkapkodná. Különben is elfogott a kívánság, hogy lássam az ölét.
– Ne… Még ne.
Szétnyitottam a combját. Bőre a combja tövén különösen selymes volt. Mosolyogva szemlélte, ahogy megcsodálom. Suttogva bukott ki a száján:
– Felizgatsz.
Válasz nélkül hagytam. Éppen azt akartam, hogy felizguljon. Tenyerem élével fésültem félre a szemérme fölé göndörödő bozontot.
Szokatlanul nagy csiklója volt, meglepően hosszú redő vette körül. Elbámultam a méretén. Még soha sem láttam ilyen hosszú redőt csikló körül. Szeméremajkaknak beillett.
Éreztem a hangján, mosolyog.
– Tetszik neked? Nem csúnya?
Felpillantottam. Valóban mosolygott. Én is elmosolyodtam.
– Szép… nagyon szép, és nagyon furcsa! Tudod, hogy milyen furcsa?
Fogalma sem volt különleges adottságáról, elképedve nézett rám.
– Igazán? Sohasem láttam másnő pináját… Tényleg furcsa?
Lassú, óvatos mozdulattal vontam félre a redőt a csiklója mellől.
Felsóhajtott. Valamelyest jobban széttárta az ölét.
Lassan érintettem a nyelvem a csiklójához. Megnedvesedett már, ámbraillatot árasztott. Úgy nyaltam meg, mint az ajkát. Nedvességének íze ugyancsak izgatott. Végignyaltam hüvelye partját is, belecsókoltam a nyílásba.
Halkan kérlelt.
– Ott fent még kicsit… Ott olyan jó!
Teljesítettem a kívánságát. Ismét kihámoztam csiklóját a redőből. Ezúttal ajkam közé fogtam, egy-két percig tartottam az ajkam között, aztán lágyan körülnyaltam. Megnéztem újra, és megint elámultam, nem tudtam betelni a látvánnyal.
A redőt most ő fejtette le két ujjával. Ismét körülnyaltam a csiklóját. A redőt is végignyaltam. Izgatott, hogy ott az ujja. Rácsókoltam a csiklójára, megnéztem ismét. A redő külseje sötétebb színű volt. Nem eresztette vissza, széthúzta, tartotta. A tekintetünk összetalálkozott. Rekedtes hangon suttogtam.
– Gyönyör! Szoktál játszani vele?
Pillájával jelezte, hogy igen.
Feltérdeltem.
Visszahúztam a bőrt a farkam makkjáról, a makkommal érintettem meg a csiklóját. Előbb csak a csiklót, majd a redő is. Nem vitte el az ujját. Félig lehunyt pillája alól leste, hogyan csinálom. Az eszembe ötlött, ő tudja leginkább, hol a legérzékenyebb pontja,
– Nem akarsz játszani magaddal?
– Most nem. Biztos elsietném… Jobb, ahogy te csinálod.
Lassan mozgattam a makkom a csiklóján, meg a redőn. Egy idő után éreztem, hogy ha tovább folytatom, rálövök a csiklójára. Lekuporodtam az öléhez. Most sem engedte vissza a redőt, várta, hogy a nyelvemmel illessem.
Bolondított a nedvének az íze.
Ügyeltem rá, hogy nagyon lassan nyaljam. Hüvelyéhez vittem az ujjam, de amint hozzáértem, halkan megszólalt.
– Ott ne… Csak itt fent. Itt fent, annyira jó… Szeretnék így elélvezni.
Hamarosan összerándult a teste. Vonaglott minden porcikája. Két ujja elengedte a redőt. Kapkodva lélegzett. Hirtelen emelkedett a könyökére.
– Bocsásd meg, hogy önző voltam… Föléd ülök és…
A szavába vágtam.
– Maradj csak. Felizgatlak előbb.
Visszanyomtam az ágyra.
Feltérdeltem ismét. Megint visszahúztam a makkomról a fitymát. A csupasz makkot a hüvelye bejáratához igazítottam. Nem nyomtam bele, odaillesztettem csupán. Balkezemmel lefejtettem csiklójáról a redőt, jobbom ujjai gyengéden végigzongoráztak a csupasz csiklón.
Hamar felizgult.
– Föléd ülök…
Előbb a farkamhoz hajolt, végignyaldosta teljes hosszában.
Kifordultam az ágy szélére.
Kilépett az ágyból. Az ágyban elnyúlva valahogy magasabbnak tetszett, most szembeötlően alacsonynak, lányos termetűnek látszott. Észrevette, hogy meglepődtem, csilingelően nevetett.
– Zavar, hogy ilyen apró vagyok?
Szembefordult velem. Fellépett az ágy szélére, a farkam fölé guggolt. Filigrán alakjához képest óriásnak találtam a nemi szerveit. Jobbjával megfogta a farkam, néhányszor végigsimított vele a csiklóján-hüvelyén. Előrehajolt közben, leheletének illata az orromba csapott. Jó illatú lehelete volt. Óvatosan visszahúzta a bőrt a farkamról, hüvelye bejáratához terelte a makkom. Nagyon lassan ereszkedett rá, s csak a makkot vette magába. Egyre a markában fogva a farkam, fürösztgette a hüvelyében a makkom. Néhány percig tartott így magában, majd igen lassacskán, apránként fogadta testébe farkam. Mindvégig ügylet rá, hogy visszahúzva tartsa rajta a bőrt, mígnem az egészet a hüvelyébe rejtette. Hosszú ideig tartott, nem hamarkodta el. Hatalmasat lélegzett, alig hallhatóan lebbent fel az ajkáról:
– Várj keveset…
Hátrahajolt kissé. A tompa fény megvilágította csiklóját.
Előbb a nagy szeméremajkat húzta szélesre. Kisimította hüvelyéből a szőrszálakat, amelyeket a farkam besodort, majd a kis szeméremajkat vonta szét. Pőre hüvelyét úgy feszítette a farkamra, hogy szeméremajkai ne csúszhassanak vissza. Kihámozta a redőből a csiklóját, s a redőt a farkam tövére terítve szorosan hozzám tapadt. Kezét a nyakam köré kulcsolva a szemembe nézett.
– Neked jó így? Nem kívánod másképp?
Belemosolyogtam a szemébe.
– A vonattal akarod?
Nem felelt szóval. A szeme nevetett. Fejének könnyes mozdulatával hátradobta haját, száját résnyire nyitva tartotta elém.
Kitaláltam, hogy mit kíván.
Olykor ő is megnyalta a szájam szélét.
A vonat zakatolt, ütemesen ringott.
A farkam egyre jobban belefeszült a hüvelyébe. Méhszája körülcsókdosta a makkom. Önfeledten nyaltam a száját. Szájának íze most a hüvelye ízére emlékeztetett. A melle éppen beleillett a tenyerembe. Mellbimbója hirtelen merevedett majd kőkeményre, remegni kezdett, aztán egész teste görcsösen összerándult.
A hüvelye is összerándult. Rettenetes erővel szorult a farkamra.
Felkiáltott. A kiáltással együtt elszállt az ereje. Jó darabig lankadtan hevert a farkamon. Észbe kapott, megrázta fejét.
– Bocsáss meg nekem! És engedd…
Nem mondta, hogy mit tegyek. Hirtelen állt fel. A farkam majd beleragadt a hüvelyébe. Ujjai átfonták a farkam tövét, nyelve lágyan mozgott a makkomon, ajka újra és újra végigcsusszant a farkamon az ujjáig.
Elképesztően jól csinálta.
Csakhamar elöntött a gyönyör.
Csupán az első cseppeket engedte a szájába. Ajkát a makkom oldalára csúsztatva csókolta kicsit a makkot, majd azt is elengedte, s tenyere vitustáncot járt a farkamon.
Arcra lövelltem magvam.
Nézte a farkam. Lassan vett a szájába ismét. Kiszívta az utolsó cseppeket.
Elhanyatlottam az ágyon. Bénán hevertem. Annyira jó volt, hogy szinte belefájdult az ölem.
Lefeküdt mellém. Odatartottam a karom a feje alá, magamhoz öleltem. Mellemre hajtotta fejét. Súgva szólalt meg.
– Finom az ízed…
Lehunytam a pillám. Könnyű álom ereszkedett a szememre. Percekig tartott csupán. Arra ébredtem, hogy a farkam mereven áll a combja között. Háttal feküdt felém. A farkamat a tenyerével szorította szemérméhez. Makkom éppen a csiklójához. Lassan-lassan lökögetett. Átvettem a mozgását. Akkor visszafordult.
– Annyira jó volt… Nem baj?
Nem feleltem. Széttártam a combját, a teste fölé emelkedtem. Csiklója is, hüvelye is megnyirkosodott már. Azt hihette, megrohanom. A szeme megrebbent, összevonta a szemöldökét.
– Így akarod?
Erre sem kapott választ.
Fél könyökömre támaszkodva a markomba vettem a farkam. A farkammal simítottam szét a szőrzetét, aztán a csiklójához emeltem a makkom. Odatettem csak, egy ideig hagytam, hogy a vonat teljesítse a dolgát helyettem.
Felderült az arca, mosolygott.
– Jó dolga van a pinámnak.
Sokáig bökögettem a csiklóját.
Élvezte. Félig lehunyt pillája alól leset.. Akkor nyitotta fel a szemét, amikor hirtelen tövig nyomtam be a farkam a hüvelyébe. Akkor mosolygott.
– Így akarod?
Nem úgy akartam, csak megkívántam érezni a hüvelyét a farkamon. Mindjárt ki is húztam belőle. Könyökére emelkedett,
– Hadd üljek beléd…
Hátat fordítva akart a farkamra ereszkedni. Gyors mozdulattal kicsusszantam alóla, számra vettem az ölét, belecsókoltam a szeméremajkába.
Halkan gyöngyözően nevetett.
Nyelvem a csiklóját kereste. Lágyan nyaltam a redőjét. Felemelkedett csöppet, ujjával félrevonta a redőt, visszaeresztette számra a pőre csiklót. Lassan nyalogatta. Ő előredőlt, kétrét hajolva nyúlt a farkam után. Ebben a tartásban a csiklója még jobban kiadta magát. Ujja gyengéden simult a makk karimája alá. Nagyon-nagyon lassan fonta körül, ugyanolyan lassúsággal engedte el, hogy aztán ismét rásimuljon, újra meg újra.
Káprázatosan felizgatott a kezével. Eleresztettem a csiklóját, visszamesterkedtem magam az ágy szélére. A hangom rekedtes volt.
– Most már beleülhetsz.
Ő is rekedten suttogott.
– Majdnem elélveztem.
Megint hasonló szertartással ereszkedett a farkamra, mint először. Előbb csak a makkot vette be a hüvelyébe, aztán apránként vette magába a farkat. Sajnáltam, hogy most háttal ül, s csupán féloldalról látom az arcát. Amikor egészen a hüvelyébe vett, tomporának néhány mozdulatával méhszájához irányította a makkom. Élvezte, hogy odatapadt, valamelyest előre is dőlt, hogy erőteljesebben feszüljön rá.
Most se mozogtunk. A vonatra hagytuk a mozgást.
Lüktetett a halántékom. Az eszem a csiklója körül forgott.
– Így nem tudok játszani veled…
Elértette. Combja alá nyúlt, ujjai szélesre tárták szeméremajkát. Lassan vonta vissza a kezét, előbbre vitte. Hüvelye egy-egy moccanásán éreztem, hogy a csiklójával játszik. Suttogva beszélt.
– Ugyanúgy csinálom, mint te… Nagyon jó… És alig tudom fékezni magam, hogy ne csináljam gyorsabban. Magamnak mindig elkapkodom…
Átkaroltam, tenyerembe vettem a mellét, enyhén megszorítottam. Lélegzete felgyorsult. Kiáltva szakadt ki belőle:
– Oh…
Tompora hirtelen moccant, hüvelye félelmetes gyorsasággal mozgott a farkamon. Erőteljesen visszalöktem. Teste megvonaglott, rázkódott minden ízében.
Hamar elcsitult. Ült az ölemben, farkammal a hüvelyében. Nagyot fújt.
– Elkényezteted a pinámat… Megforduljak?
– Előbb térdelj le egy kicsit.
Nem vettem ki a farkam a hüvelyéből. Átfogtam a derekát, szorosan a testéhez tapadva követtem a mozgását. Lassan ereszkedett a térdére. Könyökére dőlt, fejét a padlóra helyezett csuklóján nyugtatta. Visszapillantott.
– Így akarod?
– Csak amíg újra felizgulsz. Utána visszaülünk… Úgy szereted nem?
Mosoly játszadozott az arcán.
– Tényleg elkényezteted a pinám!
Fogtam a derekát. Darabig hagytam pihenni, meg se moccant. aztán lassan, nagyon lassan és majdnem teljesen kihúztam a farkam a hüvelyéből. Ugyancsak lassan toltam vissza bele, és tövig toltam. Mocorogtam, amíg a makkom rátalált a méhszájára. Nekifeszítettem kicsit, néhány pillanatig csupán. a hetedik-nyolcadik alkalommal éreztem, hogy a hüvelye viszonozza a mozgást. Megkérdeztem:
– Visszaüljünk?
Felemelkedett. Tartottam a derekát, most sem vettem ki a farkam a hüvelyéből. Tétova hangon mondta:
– Megfordulnék feléd…
– Majd az ágyon megfordulhatsz… Most nem engedlek.
Felnevetett.
Az ágy szélére ültem, majd hátradőltem az ágyon. A makkom odatapasztottam a méhszájára. Kezemmel fogtam a derekát.
– Most már megfordulhatsz. Lassan fordulj meg, egészen lassan!
Lassan fordult meg, lábát óvatosan emelte át a testemen. Ügylet rá, hogy a makkom, ne csússzon el a méhe nyílásáról. Elcsodálkozott, szája megnyílt kissé. Nyelvével megnedvesítette ajkát.
– Fordulhatok még?
A szememmel intettem igent.
Körbefordult. Aztán megint fordult. Jobbra is fordult, balra is fordult. Többször fordult. A szeme sugárzott, megcsóválta a fejét.
– Nem gondoltam, hogy ez ilyen jó…
Hagytam, forduljon, amennyit csak akar. Sokára elégelte meg, ismét a fejét csóválta.
– Igazán elkényezteted…
Búgott a hangja.
Megállapodott a farkamon. Könyökömre emelkedtem, nem ültem fel, hogy ő előbbre dőlve jobban feszíthesse rám a hüvelyét. Ujjaival szélesebbre húzta szeméremajkait – megint előbb a nagyot, aztán a kisajkat is.
Néztem a redőt, a csiklóján. Csuklyaszerűen takarta a csiklót. Elfogta a pillantásom.
– Ennyire izgat?
– Ennyire.
Kibontotta csiklóját a redőből. A redő szélét ujja közé fogva oda-oda borította csiklójára.
– Így szoktam játszani vele, ha magamhoz nyúlok… Meg így is…
Baljával félrehajtotta a redőt, jobbjának mutatóujját csiklójához érintgette.
Elgyönyörködtem a játékában. Az ujjával kevés ideig csinálta, visszatért az előbbihez.
– Az ujjammal rögtön elélveznék.
A vonat ütemesen ringott. A makkom minden zöttyenésnél meg-megnyomta méhe nyílását. Játszott a redővel, olykor nemcsak ráborította csiklójára, de meg is simogatta vele. Önfeledten mosolygott. Hirtelen emelte rám a pillantását. Lassú mozdulattal rám dőlt, a redőt felhúzta a farkamhoz préselte csiklóját. Keze ott maradt a testünk között, ujjai visszafogták a redőt. A száját nyújtotta.
– Nyald meg kérlek… Úgy, mint a pinámat…
Oválisra formálta ajkát. Lassan nyaltam bele. Lehunytam a szemem, és olyan érzés fogott el, mintha két nővel szeretkeznék. Nyelvét ajka közé tolta, úgy tartotta ott a hegyét, hogy csiklónak hihettem.
Nyögdécselni kezdett, megmerevítette nyelve hegyét. Szaporábban nyaldostam a száját. Beleborzongott, összeszorította hüvelyét. A hüvelye vonaglott meg előbb, a szó szoros értelmében vibrált a farkamon. A teste gondolatnyival később rándult össze. Sokáig rángatózott. Mozgását halk sikolyok kísérték.
Hirtelen szökkent le a farkamról. Fölé térdelt, mindkét kezével marokra fogta. Suttogva kérte:
– Engedd ki… engedd… A pinámra akarom. Látni akarom….
Energikus mozdulatokkal fejte a farkam. Nyílását a csiklójához irányította.
Nem kellett soká csinálnia. Magvam a csikló redőjére csurrant. Baljával elengedte a farkam tövét. Gyorsan félrehúzta a redőt, jobbjával tovább fejt. Odalövelltette a többit a csiklójára, az utolsó cseppet a hüvelye nyílásával törölte le.
Ledőlt mellém. Pihegve szedte a levegőt.
Pillantásom véletlenül esett a karórájára. Két perc híján hatot mutatott. A vér meghűlt az ereimben, felpattantam.
– le kell szállnom!
Magamra kaptam a köntöst. Megcsókoltam az ölét. Rohantam a saját fülkémbe, kapkodva öltöztem, kapkodva dobáltam a holmim a táskámba. A vonat már állt, Csuklómra csatoltam az órám. Vekkere még egyre csipogott. Nem törődtem vele, felrángattam a cipőm.
A vonat éppen gurulni kezdett, amikor leugrottam róla.
Ő az ablaknál állt. Szomorkás mosollyal intett búcsút. A vonat mind gyorsabban vitte a messzeségbe.
Az óra csipogott a karomon. Leállítottam a vekkerét, a vonat után integettem. Akkor döbbentem rá, hogy semmit sem tudok róla, azon kívül, hogy pompás szerető. A nevét sem tudom. A csiklója színéről neveztem el magamban Barackvirágnak, s azóta is hiába reménykedem, hogy hátha még megpillantom egyszer.
Valaki más talán szerencsésebb lesz vele.
Kattints (koppints) a képre, vagy IDE és új dimenzióba kerül ez élvezés az életedben!
Iratkozz fel a levelezőlistánkra, értesítést küldünk ingyenes hozzáféréssel amikor a Tagi tartalom újra elérhető lesz. Ha érdekelnek szexhírek, ingyenes xxx erotika és kedvezmények erotika témában.
[newsletter_form]
Ami rád vár az több ezer pornófilm, videó és képek tagoknak, pornófilmek és videók, szexmozi, pornóképek, rar pornó, videómegosztó, magyar amatőr és profi pornós lányok.
Szuper SZEX SHOP BLOG és tuti POTENCIANÖVELŐK!
Ezeket láttad már?
Ha nincs csajom szexshopba járok, pajzán történet
Megyeszékhelyen lakok, és két szexshop van a városban. Az egyik a legjobb szexshopok toplistán szerepel. Nemcsak [...]
Így kell használni a nyúlvibrátort, hogy a mennyországba repítsen
A nyúl vibrátor egy kettős vibrátor a csikló és a G zóna egyidejű stimulálására. Valószínűleg [...]
19 éves vagyok, és van vibrátorom. Anyám megtalálta, szerinte perverz vagyok!
19 éves vagyok, és van vibrátorom. Anyám megtalálta, és szerinte perverz vagyok! Azzal keltett reggel, [...]
Itt az új kúraszerű potencianövelő az Alpha Man a király
Alpha Man potencianövelő és immunerősítő, rendelés vagy személyes vásárlás. A sikeres Boom Boom alkalmi szedésű [...]