Kérj

Elég furcsán érzem magam mostanában. A testemben zajló folyamatok és a gyógyszerek letompították a fantáziám, az érzékeim, és egyáltalán a kedvem is. Mostmár éppen három hete, hogy nem volt orgazmusom. Amikor a doki felkészített rá, hogy így lesz, arra gondoltam, hogy úgysem fogom kibírni, „pont én”. Aztán észrevettem, hogy nem is veszem észre. Nincs hiány, nincs követelés, nincs motiváció- vagy leglábbis nem veszem észre.

Éppen ez a szembesülés vezet némi gyötrődéshez és enyhe válsághoz. A gyógyszer má kiürült a szervezetemből, éjszaka néha erotikus álomból ébredek és tudom, hogy a testem kielégült benne, mégha az agyam ebből semmit nem is kapott. Mégis minden ugyanaz. Félénken nyitom meg a kedvenc pornólinkgyüjtő oldalam, és csak üresen nézem a kockákat, arra gondolva, hogy máskor lázasan válogattam volna a napi aktuális filmek között. Lefekszem, nyugodt helyre és időben, a kezemet a bugyimba csúsztatom, de nem érzek semmit. Nem áraszt el az a jól ismert és űzött bizsergés, ami végigcsiklandozza a testem minden porcikáját.

Egyszerűen valamit elzártam magamban és fogalmam sincs, hogyan kellene ledönteni a felhúzott falakat. Persze nagy kényelmesen és némiképp egoistán a férfiembertől várom, hogy segítsen, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy neki menne, ami külön rátesz egy lapáttal, hiszen rajongással és telhetetlenül vártam az alkalmat, hogy elcsábíthassam. És ez hiányzik, nem tudom, mit mondjak vagy tegyek, hogy elcsábítsam. Bizonytalan lettem magamban, benne, hiszen tudomásomra hozta, hogy nem szereti, hogy én többször szeretném, mint ő, mert így nem hagyok lehetőséget neki a csábításra. Rossz időben kimondott szavak… Mostmár nem szeretném, mostmár csak a kényszer hajt, hogy kell… De nem érzem, hog tényleg kell, csak hiányzik az, ami régen volt. Az, aki ezelőtt voltam. Vagy nem voltam.

Újra akarom élni, szükségem van azokra a pillanatokra, amikor az övé lehettem és amikor ő is átadta magát, nekem ez túl sokat jelent, és űrt érzek a helyén, űrt magamba. Foggal- körömmel szorítanám az elvesztett érzést, a boldogságot, és olyan formában szeretnék rátalálni, ahogy a legtöbbet jelenti nekem… De most bizonytalan vagyok, és nem tudom, mit adhatnék vagy hogyan. Jóideje nem vagyok már szűz, de rég nem éreztem magam ilyen közel hozzá…