Nyalás

Mindeddig közömbös volt számomra a nyalás, mert közben folyton csinálni akartam valamit, és bár nem esett rosszul, mindig azt képzeltem, hogy a férfi már bizonyára unja, tehát nem tudtam, de nem is akartam különösebben élvezni. Azért kedvesM kitartóan próbálkozott újra és újra, hatalmas lelkesedéssel, de elnézve a fülig lucskossá vált arcán a mosolyt, mindig az jutott eszembe, hogy ő jobban élvzte, mint én. Persze ez a mosoly már engem is bizsergetve érintett. Aztán még a köztudatban 69-es pózként ismert figurára is rá akart venni, amitől nagyon zavarba jöttem, mert hogy üljek a szájára, hiszen úgy teljes rálátása nyílik a pinámra, a fenekemre, beléjük is fulladhat és ki tudja, milyen látványt nyújtok premier plánba. De rászántam magam, és először hasonlóan reagáltam, mint korábban és le akartam mászni róla kis idő után, de ő visszahúzott és folytattuk. És már csak a farkára figyeltem és a szopásra, az, hogy közben ő meg engem nyalt, kifejezetten tetszeni kezdett, mert egyébként is úgy szeretem szopni, ha közben simogatja a pinám.

Pár nappal később azon vettem észre magam, hogy folyton erre gondolok, és újra akarom sokszor és sokáig. Fel is vetettem a dolgot, hogy neki is van-e még kedve ahhoz a különleges pózhoz, és ő boldogan lelkendezett. Valamiért különleges póznak hívjuk, amitől még jobban szeretem, olyan, mintha csak a miénk lenne, persze csak azért, mert most el vagyok bűvölve tőle, korábban meg nem voltam, így a mosthoz kötődik. Vagy mert különleges érzéssel tölt el, amikor figyelem, ahogy elnézegeti a pinám és megállapítja, hogy nahát, mennyire szép…