Mindketten befejeztük a felsőfokú tanulmányainkat. Elmúltak a boldog és felhőtlen, nyári vakációk s helyettük(?) következtek a dolgos hétköznapok. Hugi bent maradt az egyetemen dolgozni – ő pszichológiát és szociológiát tanult – és szépen menetelt a tudományos karrier felé. Szorgalmasan készült a PhD fokozat megszerzésére. Kutatási területe a családon belüli szexuális – kapcsolatok – kölcsönhatások s azok összefüggései, a modern társadalmak interperszonális viszonyaival.
Én pedig, elindultam szépen a szamárlétrán, a diplomácia világában. No, persze senki se gondolja, hogy miniszterként vagy nagykövetként kezdtem volna a pályafutásomat. Bekerültem a külügybe egyszerű, mezei gyakornoknak, akit akár cigarettáért küldhettek az időseb kollégák a büfébe. Szívós, kemény munkával – a hivatali intrikák között ügyesen lavírozva s az előttem lévők fokozatos “kihalásával” – egyszer csak eljött a nagy lehetőség: Kineveztek az egyik – az Egyesült Államokban működő – főkonzulátusra, első titkárnak. A feladatom kiegészült, afféle kulturális attaséi megbízatással.
Úgy látszott, hogy tizenöt év után, megint, szinte áthidalhatatlan fizikai távolságba kerülünk egymástól. Esti, hosszú beszélgetéseink során, felmerült a lehetőség, hogy valamelyikünk feladja egyéni karrierjét csak, hogy ne szakadjunk el egymástól. Végül azonban döntöttünk. Megpróbáljuk, kibírjuk s ha mégsem… no hiszen “a folyón akkor kell átkelni, ha már odaérkeztünk”
Így – s t’án mondanom sem kell, egymás folytonos ajnározásával – készültünk az utazásomra, ti. rövid időn belül el kellett foglalnom az állomáshelyemet.
Megérkeztem az “Újvilágba” s meglepően kevés problémát jelentett a gyors beilleszkedésem. Nagy tapasztalattal és kitűnő emberismerettel rendelkező főnököm, pontosan ráérzett, hogy mennyi segítségre és mennyi önállósításra van szükségem ehhez.
A városban – ahol a konzulátus működött – található az egyik leghíresebb amerikai magánegyetem. Kultúrattaséi feladatom, egyik legfontosabb része volt, tehetséges hazai fiatalok számára, ösztöndíj – lehetőségek megszerzése. Főnököm igyekezett, amilyen gyorsan csak lehetett, bevezetni azokba a társasági körökbe, akik segítsége nélkül, a munkám gyakorlatilag lehetetlenné vált volna. Néhány fogadás, kerti – parti stb. – no meg kellően extrovertált személyiségemnek köszönhetően – rövid idő alatt, igen jó, már – már baráti kapcsolatokra sikerült szert tennem.
Megtudtam,hogy az ominózus egyetemen, akár nekem is van lehetőségem, kutatási témát telepíteni. A téma finanszírozása azon múlik, hogy valamelyik – itt végzett és anyagilag megfelelően “eleresztett” (jelzem, ez az itt végzettekre eléggé jellemző) öregdiáknak megtetszik és úgy dönt, hogy pénzt áldoz rá – nagyobb témák esetén előfordul, hogy többen is összeállnak a szükséges tőke megteremtésére.
No, gondolhatjátok! Villant is az ötlet s nem késlekedtem benyújtani a húgom PhD témáját, kutatási projektként, nem elfeledkezve rögtön, hugi nevében, az ösztöndíj – pályázat beadásáról.
Természetesen a legrövidebb úton elhintettem újdonsült baráti körömben, ezt, a “rendkívüli jelentőségű és fontosságú” tudományos témát, világosan érzékeltetve, hogy nekem milyen fontos volna e projekt megvalósulása. Amúgy – számomra is meglepő módon – valódi érdeklődést váltott ki a téma, ebben az illusztris társaságban.
Két nap sem telt el, amikor reggel a titkárnőm beszólt:
– Mr. Mark Levin vár a telefonban, kapcsolhatom?
Azonnal nyúltam a készülék után. Mark – egy az újdonsült barátaim közül – az egyik egyetemi alapítvány kuratóriumának vezetője s nem mellékesen, viszonylagos fiatalsága ellenére, a állam kereskedelmi kamarájának elnöke volt. Afféle “igen fontos személyiség”
– Hallo Mark! Mit tehetek érted?
– No az majd később. Egyszer biztos majd én megyek hozzád valamivel, de most nem erről kell beszélnünk! Jártam a dékánnál, megnéztem a projektedet és tetszett! Úgy döntöttem bedobok rá vagy négymillió dollárt s ha kell, esetleg kiegészítjük. Hallgass, csak semmi köszönet! Valójában úgy is sokkal több pénzem van, mint amit, akár az unokáim is el tudnának költeni. No meg engem is érdekel ez a téma, de erről inkább máskor! Egy gond van, hogy áll a húgod az angollal?
– Az nem gond. Anyanyelvi szinten beszéli.
– Az jó. Mert a tanszék, ahol a projekt fut majd, ragaszkodik hozzá, hogy egy speciál – kollégiumot indítson, minimum két szemeszterre – nagy az érdeklődés a diákok körében is a téma iránt.
– Te jó ég! Ez aztán villámgyors!
– Még annál is gyorsabb. Az egyetem e – mail – ben már fel is vette a kapcsolatot a húgod munkahelyével. Most viszont te következel! A vízum a te területed, hogy gyorsítsd!
– Hát ezerszeres köszöneten és…
– Semmi hálálkodás, jössz nekem eggyel! Na see you – és letette a telefont.
Nem akarok már senkit untatni a részletekkel, A kiérkezésemhez képest mintegy három hónap múlt el és jött a jelzés: este nyolc harminckor a rotterdami géppel érkezik a tündérem.
Szerencsére a “rezidenciám” körüli tevékenységre nem kellett időt fordítani, hiszen Mr. És Mrs. Jonston tökéletesen kézben tartotta ezeket a dolgokat – kár,hogy Henny csak “amerikaiul” tudott főzni s ezt inkább csak muszájból vettem igénybe, időnként.
Magamat kellett – főleg lelkileg – felkészíteni, olyan izgatott voltam a várakozás órái alatt.
Aztán már jól van. Megérkezett s a váróban szinte repült a karjaimba. Irigy tekintetek kereszttüzében, csak nem akartunk kifogyni a csókból. Hugi volt, aki hamarabb észbekapott.
– Nem indulunk? – súgta a fülembe, még mindig szoros ölelésben.
– Induljunk kedves, iszonyú fáradt lehetsz már!
– Nem baj, nem baj! Csakhogy itt vagyok – kis pajkos mosollyal jelezve, hogy a karjaimban.
Hazafelé az autóban, szorosan hozzám bújt s simogatott, ahol csak hozzám fért. Abszolút nem foglalkozott a metropolisz csillogó fényáradatával.
Valahogy azért hazaértünk – magam sem tudom igazán hogyan, mert a tekintetem sokkal többször merült el gyönyörű szemében, minthogy a forgalom problémáival foglalkoztam volna. Valamiféle őrangyal foghatta helyettem a volánt – igen másként nem történhetett!
Amint bezártuk magunk mögött az ajtót, hugiból kitört a hamisítatlan nő. Percek alatt körberöpködte a házat, mintegy felmérte a terepet.
– Gyorsan a fürdőbe! Le kell mosnom magamról a hosszú út porát, Jössz? Segítesz – somolygott.
– Háááát nem tudom a jelen hely… – folytatni persze nem tudtam.
Ő már meztelenül állt előttem, ruhái festői rendetlenségben szétszórva a nappaliban. Egy csókkal lezárva szám, kezei sietősen dolgoztak a kicsomagolásomon.
Hipp – hopp a zuhany alatt találtuk magunkat s ömlöttek ránk a langyos vízsugarak. Úgy simogattuk, csókoltuk egymást, mintha egy hosszú s kitartó udvarlás után, végre megtörve a jeget, most csodálkoztunk volna csak rá a másikra.
Tündérem elém guggolt, finoman kezébe fogta sziklává keményedett farkamat s halkan becézgetve, csókolgatva, finoman a szájába csúsztatta s régi szokásához híven, folyamatosan a szemembe nézve, szopni kezdte. A feszültség gyorsan növekedett bennem – főként érzékelve, hogy változatlan hatással van rá gyönyörszerző tevékenysége s velem együtt az orgazmus határán járt. Láttam gyönyörű szemének fényét megtörni s egy pillanat alatt, kontrolálhatatlanul tört rám a gyönyör. Az első robbanás még a szájában érte kedvesemet, azután – talán kicsit megszédülve a fenekére tottyant s így, további spricceim, szinte az egész testét beborították.
Mellé térdeltem s magamhoz szorítottam. Csókokkal becéztem bársony bőrét.
Nem tudom meddig maradtunk – és maradtunk volna – így egymás karjaiban, ám a zuhanyból ránk ömlő víz rohamos hűlése magunkhoz térített bennünket. Gyorsan zártam a csapot és egy hatalmas fürdőlepedőbe csomagoltam, könnyedén felkaptam (nem nagy dolog t’án fele olyan súlyú volt, mint én) és a nagy franciaágyamra helyeztem.
– Összevizezel mindent, te rendetlen kisfiú – kuncogta
Gyorsan megtörölköztem és a becsomagolt babámmal kezdtem foglalkozni.
Finoman, gyúrogattam, a puha törölközővel dörzsölgettem, forgattam, csiklandoztam – épp’ úgy, mint egy kisbabát a fürdetés végén. Göcögő kis nevetések, apró sikkantások jelezték, mennyire élvezi ő is a játékot. Kicsomagoltam s mondtam:
– És most bekenjük a kicsi baba popsiját – nyitottam a testápolós flakont és megemeltem a lábait, mint egy igazi csecsemőnek.
– Te! Ne ott kezd! – suttogta és hasra fordult.
A tenyerembe vettem egy kevés testápolót – micsoda gyönyörű test, soha nem fogom megunni – finoman a nyakánál s a vállainál kezdtem a “szertartást”, majd gyengéden maszírozva – símogatva haladtam lefelé, végig a hátán, derekán, a gyönyörű popsikon, combokon, egészen a lábfejekig. Na ja! A középső régiót – combok, popsi – kicsit alaposabban kellett megkezelni és én nem is mulasztottam el elvégezni e nemes feladatot. Mire a műveletet befejeztem – szokásoknak megfelelően – mindketten alaposan felizgultunk.
Hugi kéjes mozdulattal megfordult – mert szerinte egyes testtájakat agyon kényeztetek, másokat meg bűnösen elhanyagolok. No én aztán nem! Azonnal feszülő mellbimbóira “buktam”, nyelvemmel, ajkammal tisztességgel kényeztetve őket.
– Ez finom, de ettől még száraz marad a bőröm – majd szavaival szöges ellentétben, fejemet ölelve még jobban a cickójához szorított – nem ellenkeztem!
Azért a testápoló is szóhoz jutott de valahogy, minden kenegetés előtt, a szájammal kellett a területet előkészíteni. Különösen igaz volt ez, midőn, alulról visszafelé haladva elértem a combok között bebúvó, bűvös háromszöget. Ez a “megbúvó” talán már nem is volt megfelelő kifejezés, ti. már igencsak elő akart bújni minden alkatrésze. A duzzadt s nedvekben úszó szeméremajkak, a sapkáját magáról eltávolító, mini falloszként meredező csikló. Ennek a látványnak s a hozzá társuló illatnak, egyszerűen nem lehetett ellenállni – nem is akartam!
Kezdtem igazi nyelves – csókot adni s belemelegedni hugi kényeztetésébe, ám félbe szakított:
– Aúúú nagyon finom, de most ne… érezni akarlak… bennem akarlak érezni… gyere – gyere!
Ellentmondást nem tűrő módon húzott magára – s mit tagadjam: én is arra vágytam. Széttárt lábai között felfelé csúsztam s ő sürgetőn ellenem mozdult. Aztán éreztem hüvelye falának selymes forróságát – minden segítség és trükk nélkül – a helyemen voltam. Egyszerűen csak becsusszantam s már tövig toltam magam – aztán mozdulatlanul, fojtogató erejű ölelésben élveztük a legnagyobb csodát, amit férfi s nő egymással átélhet. Percekig maradtunk mozdulatlan s akkor hugi teste finoman kezdett hullámozni alattam. Egyre hevesebben és hevesebben hajtottuk egymást a csúcs felé. Éreztem nem tartok ki túl soká’, ám e pillanatban hugi bébi torkából feltört az ős – asszonyiság gyönyörhangja és görcsös vonaglás közben ellazult s én csak pumpáltam és pumpáltam belé gyönyöröm levét.
Ráomlottam s csak percekkel később jutott eszembe megkérdezni:
– Édes! Nem vagyok neked túl nehéz?
– Maradj! Ez jó! Nem te vagy nehéz, hanem kivárni volt nehéz, hogy megint ilyen boldog legyek.
Lassan, egymást átölelve, oldalra fordultunk – és rajtaütésszerűen elaludtunk.
Másnap reggel örömmel konstatáltuk, hogy minden ami történt valóság és nem álom. Együtt léptünk a zuhany alá de a rengeteg tennivaló, a kissé megkésett ébredés korlátozta lehetőségeinket – azért jól esett újra együtt kezdeni a napot.
Bizony jó, hogy siettünk, mert alig kapkodtuk magunkra ruháinkat, Mark barátunk meg is érkezett. Ő vállalta, hogy hugit kalauzolja és átsegíti a kezdeti nehézségeken. A gyors bemutatkozás után, csodálattal a hangjában jegyezte meg:
– Arra számítottam, hogy csinos vagy, arra is számítottam, hogy nagyon csinos vagy de arra, hogy egy villámcsapás leszel…
Hugi elégedett mosollyal nyugtázta az elismerő bókot.
– Indulhatunk? – perdült elé, vidámsággal álcázva a benne bujkáló feszültséget.
Útra keltek. Magam is a munkám után néztem. Szinte észre sem vettem, úgy szaladt el az idő. Négy után pár perccel értem haza s kisvártatva betoppantak hugiék is. Igen csak jókedvűen érkeztek.
– Steve! A húgod egy hurrikán, egy tűzvihar, egy atombomba! Néhány óra alatt “bevette” az egész egyetemet, az ujja köré csavarta a teljes vezetőséget!
– Szóval akkor sikerült az ösztöndíj – vetettem közbe
– Mit ösztöndíj! Oktatói státusz! Az egyetem intézi a tartós munkavállalóit, el vannak varázsolva. Te! Ha így folytatja én nem is tudom… szenátort csinálnak belőle… húúú! – lelkendezett.
– De most aztán készülj, Sara vár bennünket vacsorára! Meg kell ünnepelni ezt a napot!
– Ok! Gondolod vegyek frakkot… ?
– Ne légy hülye! Ez nem protokoll összejövetel – baráti meghívás – no kapj magadra valamit és menjünk, a borjúsült frissen az igazi – Sara specialitása.
– Az enyémmel megyünk – lépett a kocsijához Mark – éjjel majd taxival hazajöttök.
A vacsora kitűnő, a hangulat egyenesen csodálatos volt. Mark kibontott egy üveg Villányi Cabernet Sauvignont.
– Ehhez a húshoz ez illik, ez a nehéz zamatos ital – Mark nagyon büszke volt borászati ismereteire. (Mellékesen a saját cége, többek között európai borok importjával foglalkozott. ) A bor gyorsan fogyott, a hangulat emelkedett. Mindannyian úgy éreztük, mintha már réges – régen, gyerekkorunktól ismernénk egymást.
– Amikor először a bátyáddal beszéltünk a kutatásodról, említettem neki, hogy engem személyes érintettség miatt – mondhatom úgy – e, mosolygott kérdőn a feleségére, aki egy bólintással nyugtázta a kérdést – no, szóval személyes érintettségünk okán is érdekel. Gondolom a kutatásaid során rengeteg interjút fogsz készíteni ill. készíttetni. Hadd legyünk mi az első interjú – alanyaid.
– De ehhez menjünk át a dohányzószobába, ott kényelmesebb. Hozhatok még egy üveggel vagy valami mást innátok?
– Nem, nem ez tökéletes – válaszoltunk kórusban.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, Mark mesélni kezdett.
Ketten voltunk testvérek, a két évvel idősebb nővérem Leann és jómagam (sajnos már csak voltunk, mert ő öt éve autóbalesetet szenvedett). Mikor a kamaszkor göröngyös útjára léptem, a köztünk levő kapcsolat nem volt valami felhőtlennek mondható. Én voltam a kis hülye öcs, aki őt a “NŐT” lépten – nyomon csak bosszantotta, akadályozta.
Minél jobban rádöbbentem szexualitásomra, annál inkább lett a nővérem érdeklődésem célobjektuma – gondolom testvérek között ez nem olyan ritka jelenség.
Amikor elkezdtem maszturbálni, fantáziám valami tárgyiasult támasztékokat keresett. Kézenfekvő tárgynak tűntek a nővérem intim ruhadarabjai, különösen a bugyi – szerintem minden kiskamasz fétise, aminek elbirtoklása, a kívánt de elérhetetlen nő birtoklásának szimbóluma. A nővérem finom tapintású, selymes bugyii indították be leginkább a fantáziámat.
Egyik alkalommal egy zöld színű – és ó uram isten, használt(!) bugyikát sikerült zsákmányolnom. A használt fehérnemű varázsa, hogy tartalmazza a tulajdonos titokzatos illatát – mintegy, a csapdába ejtett lény egy darabkáját. A bugyit ráhúztam az egyik kispárnára. Ügyesen elrendezve azt az illúziót keltette, mintha a popsijára lenne felhúzva. Mezítelenül elhelyezkedtem az ágyon. Rövid ideig szaglásztam a bugyit s miután kellő hangulatba kerülten, altestemhez szorítottam és lassú, párzó mozdulatokkal kezdtem a maszturbálást. Szinte magam alatt éreztem a vágyott női testet. Már kezdett egészen jól lenni, amikor úgy éreztem, valaki figyel. Szememet kinyitva – ó borzalom és megaláztatás – a nővérem állt az ajtóban s tágra nyílt szemekkel bámult rám.
– Mark – szólított
A mozgást még néhány másodpercig folytattam – mint a lelőtt katona, aki a találat után még métereket fut s csak azután rogy össze – az én testem is csak kis késéssel reagált – s az agyam sem tűnt sokkal élénkebbnek.
– Mark – a hang és kép végre eljutott a tudatomba
A pánik kezdte elnyelni az értelmemet. Próbáltam elrejteni meztelen nemi szervem, e célból afféle embrió pozícióba tekeredtem és “szerencsésen” a padlóra gurultam, mereven szorongatva, a felöltöztetett párnát, magamhoz.
– Mit keresel itt – szinte sikoltottam – ez az én szobám, kifelé.
Ám gyorsan az jutott eszembe: elmondja apáméknak, no éppen fiatalon bevégzem az életet. Mondom rendesen pánikban voltam.
– Mark! Nyugodj meg… mondta újra nagyon csendesen
– Miért nem kopogtatsz? Csak így lerohanod az embert… emeltem újra a hangom – s közben reménytelenül próbáltam takargatni magam.
– Márk! Nyugodj már meg, nem vagyok dühös rád!
Ültem szerencsétlenül a padlón s a rémképek villantak folyamatosan a lelki szemeim előtt: megszégyenít a barátai előtt, elmeséli az iskolában s rajtam fog mindenki röhögni és így sorban tovább, tovább…
– Mark! Ne idegeskedj már, mondtam, hogy nem haragszom! Egyedül azt nem értem, hogy miért kellett neked azt a bugyit lopnod? Miért nem kérted el tőlem? – a hangjában szokatlan változást érzékeltem, nem az a megszokott “te hülye kis pöcs már megint mit csináltál” stílusú volt és egy furcsa kis mosoly is bujkált a szája sarkában.
A szívverésem kezdett megnyugodni, miközben kissé gyanakodva figyeltem rá.
Beljebb jött a szobába s leült az ágyamra. Dadogva próbáltam most már magyarázkodni, hogy mit és miért… de egy mosollyal leintett.
– Ugyan hagyd, mindenkinek van valami furcsa csavarja… – azután megkérdezte – csináltad az már úgy is, hogy a lány még benne volt a bugyiban?
Megint hosszas magyarázatokba akartam bocsátkozni a lányok értetlenségéről, a körülményekről… megint leállított, de valami könnyedség kezdett közénk költözni. Bámulta az ölemben levő párnát azután olyant szólt, amitől a vér kiszaladt az arcomból:
– Volna kedved velem kipróbálni azt most?
Ültem és tátott szájjal bámultam. Nem akartam hinni a fülemnek de ő nyomatékkal megismételte a kérdést. Még mindig nagy volt a kételkedés bennem
– Komolyan gondoltam szólt, ha velem ki akarod próbálni, benne vagyok! – válaszolt és,hogy nyomatékot adjon a szavainak felállt és kigombolta a farmerét, kibújt belőle, rámutatott magára s megkérdezte:
– Ez a bugyi is alkalmas lesz vagy vegyem át azt, amit eddig használtál? – mutatott a még mindig magamhoz szorított, felöltöztetett párnára.
Szótlanul ültem, ő pedig visszaült az ágyam szélére s megnyitotta, hívogatóan combjait.
Bámultam tovább azt a kicsi kék bikini bugyit, ami olyan ígéretes domborulatot borított be a combjai között, ám a farkam már döntött helyettem s igencsak emelgetni kezdte a fejét.
– Ez így jó pozíció? – kérdezett kissé hátrább dőlve – gyere Márk, igazán szeretném ha kipróbálnád velem – ösztönzött cselekvésre.
Felemelkedtem a térdemre. A párnát, amit még mindig görcsösen szorongattam. Kivette a kezemről s félredobta.
– No, gyere! Tedd ugyanazt, amit az előbb tettél! Szerintem én is szeretni fogom.
Fütykösöm állt, mint a parancsolat. Láttam, hogy mellbimbói szinte átszúrják a vékony pólót, amit viselt. Végre hozzáértem és puncija fölé helyeztem kakasom. Ezer érzés szaladt át rajtam. Kezdtem pumpálni magamat testéhez. Hát ez egészen más érzés volt mint a kispárna. Csípőjét átölelve egészen szorosan dörzsölődtem hozzá. Éreztem, hogy a bugyi már csurom víz. És a nőiesség friss intenzív illata. No ez igazán feldobott engem.
Hirtelen Leann kezeit éreztem seggemre fonódni. Magához rántott s görcsösen szorongatta punciját tomboló kokasom hosszában. Mindketten extázisba kerültünk. Gyönyörének hangja engem is elindított az orgazmus útján és feltörő ondóm sugarai nem kíméltek pólót, bugyit meztelen hasakat. Szinte egymásra rogytunk, öleltük és simogattuk egymást, kontrolálatlan hosszú perceken át. Teljesen megváltozott a közöttünk lévő kapcsolat. Mondhatnám bizalmas szeretőkké váltunk. Nap – nap után jelentkezett egy újabb bugyit “tönkretenni”. Mindenféle pózokat próbáltunk, ám mindig visszatértünk az elsőként megtapasztalt pozitúrához.
Valahogy mindkettőnkben motoszkált a továbblépés vágya, beszélgettünk is róla de a belénk nevelt tabu ellenállt a nagyobb forradalomnak. Bevallom nektek, valahol ma is van bennem egy hiányérzet, amiért nem léptük meg azt a bizonyos utolsó lépést. No, ennyi volt az én kis történetem – nézd már egészen elérzékenyültem.
Hosszan hallgattunk Mark elbeszélése után s azt hiszem mindannyian úgy éreztük, ideje befejezni az estét. Sara meséjét hagyjuk a következő alkalomra.
– Köszönjük a vacsorát és a szíveslátást – szólaltam meg végül. Mark telefonált taxiért s hazaindultunk.
Kattints (koppints) a képre, vagy IDE és új dimenzióba kerül ez élvezés az életedben!
Iratkozz fel a levelezőlistánkra, értesítést küldünk ingyenes hozzáféréssel amikor a Tagi tartalom újra elérhető lesz. Ha érdekelnek szexhírek, ingyenes xxx erotika és kedvezmények erotika témában.
[newsletter_form]
Ami rád vár az több ezer pornófilm, videó és képek tagoknak, pornófilmek és videók, szexmozi, pornóképek, rar pornó, videómegosztó, magyar amatőr és profi pornós lányok.
Szuper SZEX SHOP BLOG és tuti POTENCIANÖVELŐK!
Ezeket láttad már?
Szükséged van szexuális játékokra? A cikkből megtudod…
Hogyan lehet megérteni, hogy itt az ideje, hogy menjen a szexboltba játékokért? Van egy egyszerű [...]
Vajon ki milyen szexkellékért jön be az INTIM CENTER szexshopba?
Az első alkalom egy felnőtt boltban nagyon ijesztőnek tűnik egyesek számára. Valójában nagyon érdekes. És [...]
Szexpláza szexblog és szexshop webáruház, budapesti szexbolt
A Szexpláza erotika portál szolgáltat mindent ami szex és erotika. Erotikus bulvárhírek, celebek, szexbotrányok, magyar lányok, magyar [...]
A vágyak szolgálatában három évtizede az Intim Center budapesti szex shop
A felnőtt áruk üzlete, szexbolt, intim áruk piaca vagy a család megerősítésére szolgáló üzlet, célja [...]