Telefonszex

A 06 90- korában ki kell állnom a telefonszex nyújtotta lehetőségek és előnyök mellett. Merthogy én űzöm, méghozzá rendszeresen és elég fiatal korom óta. Mint minden, ez is az internet miatt van. Beszélgetek valakivel, felhív, megnevettet, az érdeklődés felélénkül, vággyá alakul, ami természetes, hiszen minden férfi- nő kapcsolat (és néha egyéb párosítások is) alapvetően a szexre, eredendően a fajfenntartásra irányul. És van, amikor az online ismerkedés egyszerűen a vágyak kifejezésébe torkollik. Pontosabban a vágyak kifejezésének vágyába.

A telefonszex egy nagyon bizalmas és nagyon gátlástalan dolog. Sokszor előfordult már, hogy egy ismerkedő beszélgetés a szexre terelődött, éreztem a hangján a változást és én is nedves lettem, mégsem léptünk át egy határvonalat. És nehéz eldöntenem, visszagondolva, hogy a gátlásosság vagy a bizalom hiánya okozta a feszengve megtorpanást.

A bizalomra azért van szükség, mert a fantáziám egy darabját akarom a másikkal megosztani, illetve a fantáziáinkat egy közös pontban összeereszteni. Tudnom kell, hogy kimondhatom, amit az agyam mondani akar, biztosnak kell lennem a másik befogadókészségében. Közben végig figyelnem kell rá, hogy tudjam, hol tart, velem van-e, át kell-e vennem az irányítást vagy inkább hagyjam magam. És mindezt a hangján keresztül.

Amire az én hangom a válasz. Mert nincs más jelen, nem tudok a testemmel reagálni a kezdeményezésére, és ezért fontos a gátlások félredobása: ki kell tudnom mondani, mi az, amire gondolok, amire a testem gondol. És igen, néha borzasztóan nehéz kimondani dolgokat. Sokszor zavarba jövök tőle. De szeretem, hogy van egy fórum, egy csatorna, amin keresztül, ha nem is világgá, de szétkürtölhetem mindazt, ami a fantáziámat felélénkíti.

Ezért tartom érdemesnek egyébként a telefonszexet, mert lehetőség, hogy beszéljek dolgokról felizgultan, és megosszam egy másikkal. Kipróbáljam, mi az, amit még elbír a fantáziám, és hogy a válasz-gerjedelem megerősítsen abban, hogy ez így jó. Sok dologra nyitottá tesz, mert épphogy csak eljátszom a gondolattal, de mégsem történik meg. Viszont megfelelő hanggal a vonal másik végén elérhetem, hogy mindaz, ami nem csak átfut rajtam egy-egy alkalom során, hanem bennem ragad, azt nagyobb kedvvel és bátorsággal tegyem meg élőben is. Tehát megtanít kommunikálni a vágyaimat. És a másik felé is nyitottá tesz azáltal, hogy az ő fantáziáját ugyanúgy élvezni tudom, mint a sajátomat, akkor is, ha élőben nem élvezném, mert mondjuk az adott mozdulatsor számomra elfogadhatatlan.

És mi tagadás, van valami elemi pikantériája a dolognak, hogy tulajdonképpen megélem a másik orgazmusának okát, és útját. Valamint kedvemrevaló perverzitás, hogy ilyenkor csupán egy érzékszervemmel érintkezem a másikkal. Már megint a játék